Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Régészet - Kőhelyi, M.–Novotny, I.: Adatok és megjegyzések a Contra Florentiam római kori kikötőről

ADATOK ËS MEGJEGYZÉSEK A CONTRA FLORENTIAM RÓMAI KORI KIKÖTŐRŐL KŐHEGYI MIHÁILY—NOVOTNY IVÁN Kutatástörténetünk egyik legrégebbien ismert római kori lelőhelyként "tartja nyilván Dunaszekasőt. Kaítaimdhiclh Péter már a XVIII. század utolsó harmadában azonosította a mai Dunaszekcső területét a római Lugióval

1

, s véleményét a kutatók legtöbbje í(Kaas Mihály

2

, 'Frőlieh Róbert', Várady Ferenc

4

, Gosztomyi Jenő

5

, Juhász László

1

', Graf András

7

) elfogadta. Egyedül Szalágyi István volt ellenkező véleményen és Altinummal azonosította helységünket?. A kérdést véglegesen Wosinszky Mór döntötte el, aki kitűnően ismerte a környéket és vizsgálat alá véve az Itmerarium Antoniana

9

, valamint a Taibula Peutángeriana

10 adatait ímegáMapította, hogy a 'mille passuimok alapján Lugionak a mai Duinaszefccső területén kellett állania

11

. Jóval tovább váratott magára az »ellenerőd« felfedezése. Elsőnek Horváth Antal adott róla hírt 1885-ben: »A romok nagy fciterjedésűek, ámbár csak csekély részük van felfedezve; egy részük belenyúlik a Dunába. Azon faldarab, melybe a feliratos kő van belerakva, épen egy sarkot képez. E sarok egyik felől 220 cm, másik fe1 Katanchich Péter: Dissertatio de Coliumna Milliaria ad Essekum regerta. (Eszék, .1872.) 64. 2 Haas Mihály: Baranya földirati, statisztikai és történeti tekintetben. {Pécs, 1845.) 329. 3 Fröhlich Róbert: Két római mérföldmutató kő. Adalék Pannónia inferior helyrajzához. Arch. Ért. 1888. 289—295. 4 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. (Pécs, 1897.) II. 85. 5 Gosztonyi Jenő: Duna-Szekcső a múltban és a jelenben. (Pécs, 1891.) 13. 0 Juhász László: Baranya vármegye és Pécs város régészete. (Pécs, 1894.) 25. 7 Graf Andreas: Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. (Bp., 1936.) 110, 134. 8 Salagius [Szalágyi] István: De statu ecclesiae Pannonicae. (Pécs, 1777—1800.) IV. 280. ' 9 I. sz. 284—305 között keletkezett. Márki Sándor: Római itinerariumok Magyarországról. Földrajzi Közlemények, 1926. 138—444. 10 Keletkezési idejét 365—366-ra teszik. Miller Konrád: Itineraria Romana. Römische Reisewege an der Hand der Tabula Peutingeriana, dargestellt von ... .(Stuttgart, 1916.) 11 Wosinszky Mór: Tolnavármegye története az őskortól a honfoglalásig. (Bp., 1896.) II. 640. lől 225 om hosszúságban van kiásva; alapja is látszik, mely kisebb-nagyobb tört kődarabból áll, 30 cm vastagságban, melyen aztán a falazat 112 cm magasan emelkedik. E falazat tégladarabokból, szabálytalan, tört kövekből és különféle nagyságú faragott kövekből van összeépítve, bele lévén illesztve, de oldalt fektetve a már előttünk ismeretes feliratos kő is« — írja jelentésében

1-. Jelzi, hogy e falakon kívül a közelben még többfelé is látszanak falak,de ezek egészen a Dunába nyúlnak be. Bélyeges tégláikat is talált, de közülük csak egyet sikerült elolvasnia: COHVIIBR. Az építőanyagként [másodlagosam felhasznált feliratos kő a 201. évre datálható

13

. Az ellenerőd maradványaival azután Fröhlich Róbert foglalkozott és Dioeletiainusnak két Lugioban (ibucione, Lucionae) 293. november 5-én keltezett törvényéből

14 arra a következtetésre jutott, hogy a császár maga ügyelt fel az ekkor épülő ellenerőd munkálataira

15

. Amikor Domaszewski a CIL III. kötetének 'előmunkálatai során hazánkban tartózkodott, kiásatta a romokat. Sajnálatos módon 'ennek az ásatásnak az eredményeit egyetlen rövid megjegyzésen kívül, nem ismerjük

10

. Wosiinszky Mór, úgy tűnik Horváth Antal híradásáról mit sem tudva, újra felfedezte a «-burgust«, amely niiár ekkor is iszapba volt temetve, csak a Duna-Hmederibe nyúló részen látszottak ki a falak a partból. -Nem számítva a víziben lévő részt, az egész 'épület hosszát 85 méterben, szélességét 69 méterben állapíthatta meg. A falak 145 és 190 cm szélesek voltak. Az épület belsejében öt keresztfa! volt látható

17

. Ezek közül ma már egyetlen egyet sem sikerült találnunk, ami nem csoda, hiszen a. falu lakói évtizedeken keresztül innen bányászták az építkezéshez szükséges követ. 12 Horváth Antal levele a duna-szekcsői római falmaradványokról. Areh. Ért. 1885. 37—38. 13 CIL III 10277. 14 Cod. Just IX. 20, 10. 11. 15 Fröhlich Róbert: Römische Inschriften. ArchäologiiSidh-Epigraphische (Mitteilungen, 1891. 51. 10 Így ír: »cum ruinae casitri Romani mea causa effoderentur iussu Freytagii natarii Szekcsőiensis.« CIL III. 10 278. kőhöz megjegyzés. 17 Wosinszky Mór: i. im. II. 642.