Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Képző- és Iparművészeti régióközpontok kialakulása (A vidéken dolgozó művészettörténészek tudományos feladatai)

236 HÁRS ÉVA a kép, amelyet a szakirodalom a művészet tör­ténetéről, az egyes alkotókról kialakított s ha korrekcióikra szaruknak bizonyos tételek, meg­állapítások, nem elsősorban az attain! művészet­történészek feladata-e, hogy erre rámutassanak? A Dunántúl kultúrtörténeti múltját áttekintve egyre sürgetőbb feladatnak tartam, hogy tájegy­ségünk sajátos arculatát, feledésbe menő érté­keit a" művészettörténet területén is felmérjük. Jóllehet a Dunántúlion nem voltak szervezett művésztelepek, mint az Alföldön, Nagybányán, vagy Szentendrén. Az itt élő művészek látszólag elszigetelten, visszavonultan alkották meg élet­művüket. Történelmi fejlődésében és összefüggé­sében szemlélve azonban a dunántúli képzőművé­szet alakulását, fény derül arra, hogy bár nem kollektív alkotóműhelyben, mégis kialakult egy­fajta sajátos arculatú »dunántúli« művészet. Az itt élő festők és szobrászok — Rippl-Rónai, Egry József, Csók István, Vaszary János, Borsos Jó­zsef, Bartha László, Martyn Ferenc — alkotásai­ban központi szerepet kapott a dunántúli, bala­toni táj és az itt élő ember ábrázolása. A Balaton és a Mecsek ma is jelentős mértékben alakítja, befolyásolja a képzőművészét arculatát. A fel­sorolt — európai viszonylatban is jelentős •— •művészek munkásságában figyelemre méltó té­nyező az, hogy mesterségbeli tudásúikat, művé­szi kultúrajónkat a századeleji Párizsban alapoz­ták meg, ahol a forradalmi erejű, haladó mű­vészeti mozgalmak kezdődtek, szemben a .mün­cheni és római akadémiákról hazánkba áramló akadémikus és neoklasszicista stílusfelfogással. Ez a francia igazodás, a dunántúli sajátságokkal ötvöződve, az alfölditől lényegesen eltérő fej­lődést biztosított az itteni képzőművészetnek és e problémák vizsgálatával, feldolgozásával még adósok vagyunk. Ehhez kapcsolható az az igény, amellyel a ma élő képzőművészet a tudományos kutatás, felé tekint, s megfordítiva-, a tudományos kutatók ér­deklődése its indokolt a mai képzőművészet irá­nyában. Mint emüítettem, a Képzőművészek Szö­vetsége öt területi szervezete átfogja az ország élő képzőművészetét. A Területi Szervezetek munkájúik jelentős mészét a művészettörténészek és rajtuk keresztül a múzeumok segítségére ala­pozzák. Múzeumok rendezik kiállításaikat, ezek­hez nemcsak helyet, de technikai, szakmai segít­séget is adnák, művészettörténészek írják a ki­állítások kritikáit, stb. sitb. Több helyen a kiálM­tásikritikákon 'túl értékelő, elemző felmérések is indultak a helyi, élő képzőiművészet publikálása érdeklében, tudományos cikkek, dolgozatok ké­szültek, vagy készülnek egy-egy jelentős, mai művész munkásságáról, életművéről. Ez a mun­ka a vidéken dolgozó művészettörténész szükség­szerű kötelessége, amely elől — különösképpen, ha egyedül van — éppen az élet sürgető követel­ményei miatt — nem térhet ki, bármennyire is érdeklődése szerint esetleg más irányban szeret­né inkább kutatásait folytatni. A XX. századi, témák és feladatok mellett a régebbi karok művészété is számos kutatási te­rületet kínál a vidéken dolgozó művészettörté­nész számára. Ehelyütt elsősorban az európai jelentőségű esztergomi Keresztény • Múzeumra hivatkozom, amely minden bizonnyal még szá­mos megoldatlan (művészettörténeti problémát rejt és itt kell felvetni azt a kérdést is, hogy miként lehetne az esztergomi Balassa Bálint Mú­zeum művészettörténészeit a Keresztény Mú­zeum gazdag anyagának feldolgozásába, publi­kálásába bevonni? Baranyában élő művészettörténész feladata lenne a pécsi románkori kőtár tüzetesebb vizs­gálata, a középkori pécsi műhely kisugárzásai­nak, a dunántúli építkezésekre gyakorolt hatá­sának kutatása, történeti feldolgozása. A képző­művészeti és építészettörténeti kutatások mellett a vidéki városok sokhelyen .már-már veszendőbe menő emlékeinek számbavétele és gyűjtése is a vidéken dolgozó művészettörténész speciális fel­adata lenne és valójában csak akkor tűnik ki, hogy milyen sokrétűek ezek a feladatok, s meny­nyire sürgetően szüséges az elvégzésük, amikor valaki már hozzákezdett a munkához. Tisztelt Koniferencia ! Előadásomban talán túlságosan is sokféle prob­lémát vetettem fel — mégis azt kell (mondanom, csak néhányat — a legégetőbbeket emüítettem, hogy rámutassak arra a feladatsorra, ami meg­oldásra várón, előttünk áll. Befejezésül a következő határozati javaslatot terjesztem a tanácskozásunk elé: Határozati javaslat Alulírottak, mint az első magyar egyetem ala­pításának jubileuma alkalmából Pécsett rende­zett művésziettönténeti iszelkcióülés résztvevői, a művészettörténeti kutatás regionális feladatainak jobb megvalósítása érdekében az alábbi előter­jesztést tesszük: 1. Az utóbbi évek gazdasági és kulturális de­centralizálása során kialakult, illtetve kiala­kulóban lévő regionális kulturális központo­kat meg kell erősíteni ós az új gazdasági mechanizmus során várható megnövekedett feladataik ellátására alkalmassá kell tenni. Ennek érdekében művészettörténeti régió­központokat kell kialakítani azokban a váro­sokban, ahol a helyi hagyományok, képző­művészeti vagy iparművészeti gyűjtemény ezt indokolttá és lehetővé teszik. 2. Az anyagi és szellemi erők koncentrálása ér­dekében más tudományágakhoz hasonlóan koordinálni kell az országban folyó művészet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom