Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Művészettörténet - Molnár, László: Az iparművészet korszerű elméleti értelmézésének néhány problémája

AZ IPARMŰVÉSZET ÉRTELMEZÉSE , 215 elrendezését, a színeik és anyagok felhasználását, a harmóniára való törekvés eredményeit vizsgálhatjuk. Ë területeken már pozitív tapasztalatokról is beszélhetünk, mert az utóbbi 'esztendőkben jelentős előrehaladásnak lehetünk tanúi. Ennek figyelembe vételével, azt hiszem helyes hazai viszonyaink között is beszélni a közlekedési eszközök művészetéről, mint az iparművészet újabb terültei béről, éppen az új társadalmunk alakulásának időszakában, amikor az iparművészet »kizárólagos« történeti korszakainak és tárgyainak uralmát, nagyrészt már felszámoltuk. A három újabb kategória után foglalkozhatunk lényegében a régi, vagy még mai értelemben is használt iparművészeti fogalommal, amelyet a fentiek alapján egy újabb nagy egységbe foglalhatunk. Ez után nem kizárólag az előállítás módja és mennyisége, vagy a felhasznált anyag oldaláról vizsgálva rendszerezünk, hanem a itárgyak társadalmi funkcióját tekintve nevezzük azok összességét a használati eszközök művészetének. A szaktudomány rendszerezésében ezideig a történehniileg többé-kevésbé azonos körülmények között fejlődött iparművészeti gyűjtő fogalomba nem illeszthető be minden, mai művészeti értékű tárgy. Valamennyi újabb kategóriának van olyan határterülete, amely ismérvei alapján nem tartozik az iparművészeit általános fogalmának magjába, de viszonyaink között rendszerbe foglalásuk mégis szükséges a tudomány, az előrehaladás érdekében. Az iparművészet hagyományos területei, mind az anyagúkban, mind az előállítása módjukban forradalmÜ változáson mennek keresztül. A tárgyak £.ikár hagyományosak, akár az újabb területér: valamelyikéhez tartoznak, elsősorban nem önmaguk anyagában, kizárólagosságukban hordozzák értéküket, hanem éppen a bennük lévő társadalmi munka értékében, az egyes emberek, a társadalom egésze számára való hozzáférhetőségükben, használhatóságukban lesznek korunkban jelentősek. — Közismertek azok a történelmi korszakok, amelyekben az iparművészet pl. ötvös és textil tárgyai elsősorban nem a használhatósági értéküknél fogva voltak jelentősek tulajdonosaik számára, hanem különleges anyaguk, lényegében ritkaságuk szabta meg azok szerepét, társadalmi funkcióját. — Korfunkban más 'művészeti értékek alakulásának vagyunk tanúi, cselekvő részesei, amikor a regieknek — tudatunkban és környezetünkben — át kéli adni helyüket az újnak, amelyek egyrészt társadalmunkban a széles tömegek igényének kielégítésére alkalmasak, másrészt alakítják, formálják társadalmunk egészének művészeti arculatát. A határesetek nemcsak az egyes előbb vázolt területeik között fedezhetők fel, hanem a képzőművészet és az iparművészet érintkezéseinek felülete is további problémaként van jelen. Ezekét ugyancsák a társadalmi szerepük, feladatuk és helyük alapján szükséges megítélni, illetve az újabb kategóriák valamelyikéhez sorolni a, szaktudomány elméleti és gyakorlati módszere fejlődésiének előmozdítása érdekében. Az érintett három kérdés vázlatos felvetésén ez alkalommal nem léphetünk tovább, s az nem is volt célunk. Mégis úgy gondoljuk azok törvényszerűen következnek korunkból. Az iparművészet új fogalmi meghatározása a művészi tárgyak és eszközök újabb területeinek számbavétele és a tudományos tevékenység érdekében történő figyelembe vétele szükségszerűen veti fel a rendszerezés korszerű formájának kialakítását. Az újabb tudományos módszerek kialakítása, azok elfogadtatása nem egyszerűen a deklaráció kérdése. Szükséges egyes problémák részletes elemzése, összehasonlítása és ennek során a korábbi tudományos módszerek kritikai számbavétele és nem Utolsó sorban a társadalom ilyenirányú fejlődésének szociológiai tanulmányozása.