Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Solymos, Ede: Adatok a pécsi és mohácsi halászcéh történetéhez

A PÉCSI ÉS MOHÁCSI HALÁSZCÉH 187 felszabadítható. Előfordul az is, hogy kifogások merülnek fel: »Ehanan József 15 é. r. k. halászinas négy évét atyjánál Ehman Antal halászmesternél betölté, a vasárnapi iskolába tett mulasztásait, egy évet büntetésképpen tovább töltvén helyre hozá . . .« 1870. Mersitz Ferenc halászdnas »az ismétlő iskolát nem a legrendesebben látogatta ugyan, de azéirt írni, olvasná s számolni tud . . .« 1880. Marenics József 17 éves halász inas »tanulási négy évet Ráskagiity Zsiga halász -mesternél betölté, ezen idő alatt a vasárnapi ipartanodába hanyagul járt, jó viselete mellett a vallás-, írás-, olvasás- és számolásban igen (kevés előmenetelt tett. Láng Sándor tanító Ily Bizonyítvány mellett felszabadítani nem lelhetne, azonban tekintve egy árva gyermek sorsát, nehogy még egy évig kénytélenítessék gazdájának lova lenni, könyörületességbői hozzá járulok, hogy a fiú felszabadíttáthassék. Kóboir Anitái prépost.« 1868. A szegődési jegyzőkönyv 7 különálló félíves és egy szétszaíkadóban levő egész íves papírból áll. 1871. Júl. 2-án kezdődik és 1911 29/6 dátummal fejeződik be. Az inas szegődés és szabadulás tényeit rögzíti, néhány esetben, 1876-ig, a járandóságokat is felsorolja. Ügy látszik, ez megegyezés tárgya lehetett, mert a többnyire 3 évre kötött szerződésben a mester egyszer »ad mindenféle 'külső öltözéket és két pár fehér ruhát, felszabadulásikor pedig szintén a szükséges öltözéket és egyéb költséget«, máskor mindezt adja, de a fehér ruha megvarratását és mosását nem vállalja, a hairtmadák osák a külső ruhát és félig a szabaduló íruhát, a negyedig csak téli csizmát hajlandó adni inasának. 1883-tól már nyomtatott űrlapon állítják ki a szerződést, amit a szolgabíró mlint elsőfokú iparhatóság is láttamoz. A fenti iratokban előforduló nevek és évszámok alapján igyekeztünk összeállítani a céh, majd ipartársiulat létszámát. A lista nyilván nem teljes (egy jelentés szerint pl. 1877-ben 39 tagból áll a társulat), hisz csak azok szerepelnek, akik inast szerződtettek, vagy azt mint tanúk aláírták, de talán így is kapunk hozzávetőleges képet a céh nagyságáról, a létszám hullámzásáról: Év mester inas, ebből sza 1861 1 1 __ 1865 10 5 1 1868 9 8 1 1869 13 10 3 1870 18 10 4 1871 17 10 3 1872 15 8 3 1873 17 6 3 1874 20 6 2 1875 21 7 -,— Év mester inas, ebből SZÍ 1876 18 12 2 1877 21 26 3 1878 17 23 2 1879 17 23 5 1880 18 21 12 1881 13 9 1 1882 13 14 3 1883 12 14 5 1884 11 9 6 1885 11 5 —. 1886 11 6 2 1887 11 6 2 1888 12 6 3 1889 12 9 1 1890 14 10 — 1891 15 12 8 1892 13 5 3 1893 13 7 1 1894 14 10 3 1895 13 7 2 1896 13 8 2 1897 13 12 3 1898 12 11 1 1899 . 11 10 4 1900 8 9 3 1901 7 7 3 1904 7 5 3 1905 7 5 1 1907 6 4 1 1908 6 5 2 1909 4 3 1 1910 4 3 1 1911 3 4 1 1914 1 1 1 A kimutatásban feltűnő, hogy az 1870-es években az inasok szánna különösen magas. Ez nyilván valamiféle ^kionjiumktuirára« utal, amit talán az új szervezeti forma, az ipartársulat, a régi kötöttségek fellazulása magyarázhat. A fenti adatok névszerinti csoportosításálból azt is megtudjuk, hogy 1861—1914 között összesen 49 halászmester, 118 inas neve szerepel. Az inasok közül azonban csak tízzel találkozunk később, mint mesterrel. Több olyan inas van, akinek csak szegődéséről tudunk, de a felszabadulok közt nem szerepel. Lehet, hogy szabadulásukra valamilyen aknái fogva «nem került sor, vagy pedig bejegyzése maradt el. A legények számáról, sorsáról nincsenek adataink. Kétségtelen azonban, hogy hosszú időnek kellett eltelnie, mire az iíf jú mester maga is inast fogadhatott. Az a tíz mester, akinek szabadulási idejét ismerjük, attól számított 10—20 év múlva szegődteti az első inast. Csak egyetlen egy van, aki már hét év múlva mesteriként jelentkezik, de az az egy — Kisztner Miklós — apjától — Ferenctől — veszi ált az üzletet.