Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Helytörténet - Parádi, Nándor: Két XVI. századi török miniatúra a mohácsi csata jelenlétével

178 PARÁDI NÁNDOR anyagot is felhasznált, s ennek a tannak törté­netét részletekbe menő elemzéssel dolgozta fel. Történleti műve 158-3 júliusaiban hirtelen megszar­kad 7 . Talhsin Öz megállapításia szerint írását 1588­ban fejezitek be 8 . A bennünket érdeklő imásiodilk kötet I. Szuliej­mán szultánnal foglalkozik. Szövegében a »Tör­vényalkotó« jielzövel tisztelt Nagy iSzulejmán csatáit és győzelmiéit keveset említi, hanem a szultán személyét és mindennapi életét mutatja be. így a mániaturák tölbbsiége is a szövegnek megfelelően, azzal összhangban készült: A min­dennapi élet jelenetteit, vadászataikat, ünnepsége­ket, ezienkiívül a szultáninak a népoktatással és a szegény néppel való kapcsolatát ábrázolták raj­tuk, Mind török szövege, írásimódja, a miiniatu­rák és az oldalaik díszítései tökéletes kivitelük­kel tűnnek ki 9 . A Hünernlámie szövegéből megtudjuk;, hogy a minialturákat a, XVI. századi török míiniaturiafes­tésziet legkiválobbja, Musavvir Oszmán festő ké­szítette. A bosnyák származású Oszmán a Hü­nernáme miniatUráinak festésiéhez 1577-tben kez­dett hozzá 10 . A vastag merített papírra írott, 430x300 mm nagyságú könyv 302 lapból áll. A lapokon 175 mim szélességben szép talik írásitípusú 15 soiros szöveg látszik. A könyv 'Utolsó lapja, hiányzik. Két díszített <cámlapja és 65 rendkívül finom mi­niatura ja van. A lapok széleit és kereteit ara­nyozással díszítették. A könyvnek firandiás ízlé­sű vörösszínű bőrkötése van 11 . Leltári száma: H. 1524. i(Top Kapu ISzeráj Múzeum, Iisiztanbul). Figyelemmel arra, hogy Oszmán miniáitor — a kutatás sztorikat — 1577-^ben kezdett hozzá mű­vészi munkájához, a mű 1580 körül készülhetett teljesen el. A jölen dolgozatban tárgyalt miniatura hite­lességét a Dselálzáde Musztafa művében szerep­lő mohácsi csataábrázolás összehasonlító elemzé­se nagymértékben látszik alátámasztani. Dselálzáde Musztafa történeti művét illusztrá­ló iminliiaturán a imiohládsii cslatajielenet hitelessége kétségtelenül kitűnik abból, hogy a két, egymás­sal szembenálló sereg tagozódása, hadrendje egyezik a szerző 12 , valamint a másik szemtanú, Lufti pasa 13 és a többi kortárs török törtóneitíró­7 Babinger, F., i. m. 164—. 8 öz, T., Güzel Sanatlar Dergisi (Szépművészeti Dolgozatok) 1., 3. 9 Ettinghausen, R., — Ipsiiroglu, M. S., — Eyubog­lu, S., i. m. 5:3. 10 Arseven, C. E., i. m. 97. 11 Karatay, F. E., i. m. 226—.227. Katalógusában a 689. katalógus-szám alatt írja le. 12 Thury J., Török történetírók II. (Bp. 1896) 112 —113., 160—1165. 13 Thury J., i. m. 1., 16—17. nak (Ferdi 14 , Kemálpasaizáde 15 ) a csatát bemuta­tó leírásával. A két miniatura között szembetű­nő legelső különbség az, hogy a csata két kü­lönböző mozzanatát örökíti' meg. Dselálzáde Musztafa művében a két hadsereg egymással szembeni felállását, hadrendjét látjuk (1. kép). Az egészen zsúfolt koimpozíció, a sűrűn egymás mögött álló sorokkal, a török és a magyar sereg azonos tömegével, két egymással szembenálló, egyenrangú hadsereget ábrázolt, ahol csupán a jelenét előterében, a miniatura alján látszik csa­tározás, s itt még nem szembeötlő a török sereg fölénye. A miniátor elsősorban a két hadsereg felállására, a hadrend bemutatására, törekedett. A fentivel szemben a Hünernáme mohácsi mi­matúrája a csata egészen más mozzanatát örö­kítette meg (2. kéip). Itt a török nyomasztó fölé­nyét, győzelmét látjuk, s készítője ezt a koanpo­zíció arányában és elrendezésében is kifejezésre juttatta. Az ábrázolás legnagyobb részét a tö­rök had foglalja el, a magyarck hadrendjéből, felállásából! semmit nem látunk; itt csak a me­nekülő magyar sereg tűnik.elénk. Ez az ábrázo­lás az előbbinél sokkal mozgalmasabb : A török zsúfolt hadrendjét széthúzta, a sorok között he­lyenként hézagok látszanak. A kompozícióiban megfigyelt eltérés ellenére érdekes jelenség, hogy a törökök hadrendje lé­nyegében a Dselálzáde Musztafánál ábrázolttal egyezik. Az előtérben itt is a török lovas szipá­bikat látjuk előnyomulásuk közben, ahogyan a menekülő magyar seregeit üldözik. A szultánt — ugyanúgy mint Dselálzáde Musztafánál — a kör­nyezetéből kiemelkedve, a többinél nagyobb me­netben ábrázolták. Fehér lovon ül, mente és hosszú, bő nadrág, fölötte arannyal átszőtt kö­peny van rajta. A fejét tollal ékesített fehér tur­bán fedi. Fegyverzete aranyozott szablyából és tegezből áll, Ugyanígy a lószerszámot, kengyelt, nyerget ós a nyeregtaikairót is aranyozás díszíti. A környezetéből kiemelkedő szultánt gyalogos katonák, janicsárok veiszik körül. Előttük itt is egy sorban felállított ágyúk látszanak. Az áb­rázolás jobb felső sarikában a harci zászlóikat tar­tó szpáhik állnak, mellettük pedig a tábori ze­nészleket, török síppal és dobbal látjuk. A miniatura ball alsó részében a menekülő ma­gyar seregeit mutatja be. Két magyar harcos nyergében hátrafordulva, két török szpáhival ha­dakozik, fedezve a többiek menekülését. Mind­kettő halálos sebet kapott; az egyik testét tűrök szablya hasítja szét, a másiknak levágott feje a földre hullák, A harcolók ós a menekülők körül levágott fejeik hevernek a földön, a kép bal alsó sarkaiban elesett nehéz vértezietű magyar harccs fekszik. Az ágyúk mögött, a szultán közelében 14 Thury J., i. m. 39., 66—68. 15 Thury J., Török történetiírók I. (Bp. 1893) 188— 189, 237— 2Э8, 244, 247.

Next

/
Oldalképek
Tartalom