Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilágának térbeli elterjedése élőhelyek szerint

A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA 11 IV. Az erdők állatvilága 1. A cseres tölgyesek és mészkedvelő tölgyesek állatai Legtöbb állat'a Mecsekiben a nagyobb védettséget és táplálkozási lehetőséget biztosító erdőkben él. A nedves, árnyékos erdőben heverő fatörzsek és azok kéregalja, a gyökereik között felhalmozódó növényi törmelék és korhadó avar, az apróbb szervezetek számaira létoptimumot biztosít. A hűvös, árnyékos élőhelyeket itt-ott napfényes érdied rétek váltják fel, ahol a mikroklimatikus feltételek változásával a fauna összetétele is megfelelően módosul. Az alomiíaunában több jellegzetes ikerszelvényes és százlábúfaj él. A gömbsoklábúaknak (Glomeridae) két pannon és egy délvidéki változata terjedt el a Mecsekben (Glomenis hexasticha bavarica, G. hexasticha bavariea v. pannonica, és G. hexasticha baivariica v. cirtcofera). A hegységnek 'egyik nevezetes ezerlábú faja a sárganyakú ezeirlábú (Polydesimus collaris), mely ugyancsak hazánk délvidékéire jellemző. Országos viszonylatban általában ritka, viszont a Mecsekben közönséges. Ezzel széniben a hazánk egész területén gyakori karmos ezerlálbú (P. ocimplanatus) a Mecsekiben a ritkább (fajok közé tartozik. A vaspondrók közül ifakiéreg alatt lés az erdők avarjában két délvidéki faj '(Cylindroiulus boleti és Julus sabulosus) iél. A százlábúakat 8 If aj képviseli. Túlnyomó részben országszerte elterjedt fajok, melyek közül részben ritkasága, részben erdélyi vonatkozásai miatt az erdélyi százlábút (Polybothdusi transsylvainiicus) kell megemlíteni. Az erdőben lakó bogarak több ezer fajt számláló társaságából (v. ö. 8.) csak a legismieirtebbeket soroljuk fel. Utakon, fák törzsein szaladgál a hernyóból és bábból élő hasznos §ás- és aranyos bálbraibló i(Calosomia inquisitor és C. sycophanta). A nagy futóbogarak közül gyakori az erdőbein: a rezes futrinka i(Carabus ulrichi), a ragyás futrinka i(C. cancellatus), a kék futrinka (C. imtrieaitus), iriitkálbb az aranypettyes futrinka (C. hortensiis) és a változó futrinka (C. scheidleri v. painnonieus). Leginaigyobib termetű bogaraink ugyancsak a tölgyerdők lakói. Ilyenek: a, szarvasbogár (Lucanus oervus), a. nagy hőscinoér (Cerambyx eerdo), az orrszarvú bogár (Oryctes nasácornis) lés a gyászoinöór ((Morimus funereus). A Mecsek közel 800 Ifajt számláló lepkefauinájából az általánosan elterjedt fajok mellett a közelmúlt évek kutatásai során a következő ritka fajok kerültek elő: Conista fragairiae Esp., Caloplhasia platyptera Esp. lés az Eiliorinia trdnotata Metz. A hegység déli, napsütéses oldalán már március havában, néha jelentékeny példányszámiban a téli araszolok: Alsophila aeseularia Hb., Fiairophila íbadiiatai Hb. 'és az Eramnis ankeraria Stgr. fajok jolennek meg. A kaszáspókok (Phalamgiidea) közül a niiecseki erdőkben hat faj (Trogulus triaarinatus, Nemeisboma chirysomela, Nelima nigripalpis, Egenus convexus, Lacineus hormidus, Platybunus triangularis) terjedt él. A valódi pókok többsége a hamvaispókok (Dictynidae), a furcsafejű pókok (Mi'oryfantidiae), a karolópókok (Thomisidae), a kalitpókok (Clubiomidae), de legfőképpen a farkaspőfcok (Lycosidae) családjából került elő. Közöttük leginkább a dinári fajok elterjedése feltűnő. A Pteritricha ausser! L. Koch hazánk faunájára új. A Mecsek erdeiben igen sok 'csiga él. Ezek közül — mint isimert erdőlakó — az orsócsiganfélek (Clausiliidae) több faja jellegzetes. Ugyancsak tipikus erdei faj a fakéreg alatt élő diszkoszcsiga (Coniodisicus perspectivus), valamint a korongcsiga (Helicodonta obvoluta). Alltföldraíjzi ritkaságok közlött szerepel néhány pelyhes csigafaj (Trichia erjaveei, T. filicina és T filicina bielzi). A nagytermetű hazátlan 'csigákat csak általánosan elterjedt fajok képviselik. Hegységünkben a kígyók közül mégy faj él az erdőben. Valamennyi a. siklókhoz tartozik. A haragos sikló I (Coluber = Zamenis giemoniensis forma typiica) és annak néha csaknem sárga változata a csíkos sikló (Coluber jugularis caspius Gmel. = Zamenis gemonensis sübsp. easpius Iwan.), mely inkább a Keleti-Mecsekben (Szentlászló) terjedt el. Az erdei sikló -(Elaphe longissima) a/ Mecsek minden erdejében honos. Utóbbi fajnak hegységünkben egy ritka változata: a sávos sikló (Natrix = Tropinoídotus natrix v. persa Pali.) is él, melynek hátán végig két sáv húzódik. A ritkább faunaelemek közé tartozik a kockás sikló (Natrix tessalata), melyet kockás rajzolata miatt gyakran a viperával tévesztenek össze. Arra vonatkozólag, hogy a Mecsekben vipera is előfordulna, megbízható adat nincs. A mecseki erdők madárvilágában a ritkább fajok közé tartozik: a réti sas (Haliaetius albicida), a kígyászölyv (Circaetus gallicus gallicus), a darázsölyv (Pernis apivoirus apivorus), a törpesas i(Hieraaetus peminatus pennatus), a kis békászó sas (Aquila pomardna ipomarina), a gyöngybagoly (Tyto alba guttata), szürke küllő (Picus canus camus), fekete harkály ((Dryocopus martdus martius), holló (Corvus corax corax) és a füzikefélék (Phylloscopus). A felsoroltaknál jelentékenyen gyakoribbak : a héja i(Accipiter genitalis gentilis), az egerészölyv (Buteo buteo buteo), az erdei füleslbagoly (Asio otus otus), macskabagoly (Styx ahito ahito'), lkuvdk (Athene noctua noctua), gerle (Streptopelia turtur turtur), csuszka (Sitta europaea oaesia) és az erdei fakusz (Ceirthia familiáris familiáris). (A mecseki erdők emlős állatvilága nagy vonásokban az ország többi hegységének emlősf aunájával egyezik. A rovairevőket az erdei cickán y