Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1967) (Pécs, 1968)

Néprajztudomány - Bosnyák, Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből

MOHÁCSI MESÉK 93 15. A bezdáni Ződhalom Valamiké Bácsikiáiba, a bezdáni határba nagy harcok vótak. Ott van egy Zodhalommafc neve­zett domb. A mese ászt imongya, hogy — vala­mikor a török szultán ott <esett el és egy nagy arany koporsóba temették el. ottan. Bács-Bod­rog vára vót a magyarok kezén, ez a balom meg a törökök kézéin. És így harcútak. Mikó a basa melkhat, oda ©temették, minden katona egy lapát fődet doíbott oda és ábfoú egy nagy hegy keletke­zett. Annyi vót a katonája nekije. És a zarany­koporsót azóta is keresték, de ibizon nem talá­ták meg, csak egy csontváz fekütt ottan. Ügy iáccik, a zaranykoporsót má evitték. Bosnyák Sándor 16. A nagyharsányi hegy keletkezése A nagyharsányi hagy úgy keletkezett, hogy az ördög elment szántaini és szántás kőz^ ben a bocskora megtteliett földdel s nagyon tör­te a lábát, és levettette mérgében a. bocskort, kii— rászlta belűle a íföldet és éhből lett ojan magas hegy, mint ami jen most is. Szabó Pál 17. Mátyás kiráj és a zurak Mátyás kiráj felöltözött tót legénynek. Egy szekér ment arra, urak ütek rajta. A zurak meg­lássák a tót legényt, aszongyák: — Megviccűjüík. Kivették a tengej végiíbű a szögöt és aszonták a tót legénynek, hogy dugja bele a zujját. És úgy hajtattak, ő szalatt a kocsi mellett és min­dig neszbe a kereket, hogy forog. Ászt mongya: — Mit nézel tót legény? — Nézem — ászt .mongya — amennyit föl a kerék, annyit alá. Hát mikó odaértek a zegyik faluhó, ott tmá eza­varták a tót legényt, hogy most má mehet, ugye jót röhögtek rajta, jó megviocűtiék. Másnap Mátyás kiráj írt egy levelet a zurak­nak, hogy jelennyenek meg nála.. Hát így is vót. A zurak megjelentek és emonta, hogy hogyan járt ő velük, hogy űtet kímoszták, tót legénynek nészték, elrendelte, hogy mostan ő ül a kocsira és a zurakmak köllött, imind a négy úrnak bele­gyugni a kocsiszeg hejett a zujjukat és Mátyás kiráj ekiezdett hajtani. És addig hajtott, .míg •miinnyájinalk icsurgott a. vér a zujjábú. Ez tanulság vót, hogy ővele hogyan kitoltak. És így a rángj uktú is melkfosztotta és ők is ojan szegények lettek, májat amijén szegemnek nész­ték a tót legént, ahogy Mátyás kiráj fő vót őtözve. Bosnyák Sándor 18. A zombori betyárok Zoimiborfoa, a kocsmába átunk benn, mer az­előtt szokás vót, hogy ímemtek piarcra, beátak a kocsmába kocsivá ós ott vótak. Ott várták, míg a piarcnak vége lesz. Hát a csendőrök zavarták a betyárokat és arra. szalattalk a betyárok és mem vót mit tenni, hogy a tehertű megimenekűjenek, hát öregapám kocsijára dobtak egy zsák pénszt. Öregapám észt íészravette, Ihama letakarta, be­fogta a kocsit, egyenest haza. És így a betyárok többet a ipónsizt nem taláták meg, őbelüle meg egy gazdag ember lett. Bosnyák Sándor 19. A zördög-híd Renispurgba van egy öirdög-híd ós egy suszter­templom. Valamiké a zördög meg a suszterinas, fogat­tak, hogy mejikük a zügyesehb. Abba állapottak meg, hogy a zördög egy hidat épít, a suszterinas meg egy templomot. A zördög egy kőből, a susz­terinas meg egy fáiból. Aki előbb felépíti, az a zügyeseibb. Éjeialka, ekeszték építará. Hát reggé, miikó megvilágosodott, a templom má át, a susz­terinas előbb megépítette. A zördög erre ojan mérges lett, hogy ászt monta: aki először rálép a hídra, ászt agyoncsapja. Hát alig, hogy észt kimongya, egy tyúk rálép hét csibévé. Me gfok ta a. tyúkot a csibékké együtt, odacsapta a híd óda­láhó, imind kővé merett. Aki nem hiszi, megnészheti, imóg most is ott vannak. Bosnyák Sándor ÄLLATMESE 20. A róka és a kecske A réten vót egy kút és a róka arra nient ós véletlenül beleesett. Arra legelész a kecske meg­talájja a rókát. Aszongya nekije: — Mit caiinász róka koma ott lenn? — Mit ám — aszongya — eszem a sajtot, gye­re le, te is egyé! Erre fogja magát a kecske és ő is leugrik. Mikó lenn vannak mind a ketten, ászt mongya: — Tudod mit kecske koma — aszongya — ide teszed a fejedet, neki ja kút szélinek én főime­gyek, kiugrok és asiztán tégedet kihúzlak. Ügy is tett a kecske. Felágaskodott, neki tette a fejét a kút falának, a róka erre felugrott, és amikó kinn vót, ekezdett szalanni körü-körü a kút körű. Aszongya a kecskének: — Kecske koma, ha neked annyi eszed vóna, mint szakállad, te vónál a legokosabb állat a vi­lágon. És otthagyta a róka koma, ement, a kecske meg lenn maratt a kútba. Bosnyák Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom