Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Zentai, János: Adatok Ormánság néprajzi határának megállapításához

IRODALOM 127 BAKSAY S.: összegyűjtött irodalmi dolgozatai. III. Bp. 1915—1917. BARABÁS J.:Az etnikai csoport fogalmának kérdéséhez. NÉ XL, (1958.) BODROGI T.: A néprajzi anyaggyűjtés módszere és jelentősége. Ethn. LXV. (1954.) BUDAY D.: Az egyke Baranya-vármegyében. Bp. 1909. CSUKÁS E.: Az Órmányi nép. Kalauz. (1958.) 9. GÖNYEY S.: Drávaszög néprajzi elkülönülése. Pécs, Majorossy Imre Múzeumának Ért. 1942. GUNDA В.: Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen, 1957. GUNDA В.: Földrajzi megfigyelések az Ormánságban. Földr. Közi. LXVI. (1938.) GUNDA В.: A 'kultúra integrációja és az etnikai csoportok alakulása. Műveltség és Hagyomány, 1963. GYÖRFFY L: Magyar nép — magyar föld. Bp. 1942. HÍDVÉGI J.: Hulló magyarság. Bp. é. n. HÖKE L.: Baranyai Ormánság. Hazánk és Külföld, 1872. 215. JEREMIÁS S.: Baranyai Szótárpótlék. Tud. Gyűjt. 1828. X. 65-^66. KISS G.: Ormányság. Bp. 1937. KODOLÁNYI J.: Ormánság. Bp. 1960. KODOLÁNYI J.: Problémák az ormánsági etnikai csoport körülhatárolásában. NÉ XL. (1958.) KOGUTOWICZ K.: Dunántúl és Kisalföld. II. Szeged, 1936. KOLTAI J.: Baranya. Pécs, 1958. LUKÁCSY I.: Ormánság népe. Pécs, é. n. MAGYARSÁG NÉPRAJZA, I.: Bp. 1941. MUNKÁCSY, Bököz. Regélő, 1842. 65. PATAKI J.: Adalékuk a Sárköz népének történetéhez. Tolna vármegye múltjából, 1937. PRO CHRISTO munkaközösség, Elsüllyedt falu a Dunántúlon, Kemse. Bp. 1936. RÉVAY S.: Az Ormánság. NÉ VIII. (1907.) TÖBI A.: Baranyai Szótár, Tud. Gyűjt. 1826. II. 39. TOMANÖCZY J.: Hirics ormánsági község nyelvjárásának hangtana. Pécs, 1940. VAJDA L.: A néprajzi anyaggyűjtés módszere és jelentősége. Ethn. LXV. (1954.) VARGYAS L.: Vajda László cikkének néhány megállapításához. Ethn. LXV. (1954.) VASS J.: Dunántúli nyelvjárás. Pest, 1860. VÁRADY F.: Baranya múltja és jelene. I. Pécs, 1896. VISKI K.: Etnikai csoportok, vidékek. Bp. 1938. Data for the ethnographical determination of the boundaries of Ormánság J. ZENTAI There have been many theories concerning .the delimitation of the ethnographical 'groups. Practically, the problem is still unsolved. We know that the alll-Hungarian ethnic group oonsisits of many bigger and smaller ethnographical ones; each of them has been dealt with more or less, and not only by the ethnographical but by researchers of various related sciences. However, the areas of the single ethnic groups have not been exactly determined up to this time, reassuringly. The situation is the same in the case of the Ormánság group, which is the most characteristic, moat explored, and betst known ethnic group yf the Hungarians of County Baranya. Although, many researchers have dealt with it, the endeavours to tackle the problem from its different aspects have led to no acceptable result. Having mentioned the abone preliminaries, the study attempts to achieve a solution toy examining the relationships based on marriage. It enumerates the matrimonial data of the 22 villages along the most uncertain boundaries of Eastern Ormánság and thait of stihe 20 villages in the area, extending in eastern diireótion, geographically consistent, an habited by Hungarians being Calvinist, which data are available in the church registers of marriage since the earliest times mainly since about the middle of the 18th century up to 1940. On the basis of the more than 22 thousand matrimonial data, considering Ormánság, the study establishes an endogamic boundary which, in all likelihood, can be accepted as ethnographic boundary as well. This theory, or rather the conclusion based on it, has to be supported by further research. As an outcome, it can be concluded that endogamy may be regarded as one of the criteria in the delimitation of the ethnographical groups.