Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Néprajztudomány - Danó, Imre: A termelőszövetkezetek néprajzának kutatása

70 DANKÔ IMRE merték el a zsámbéki termelőszövetkezeti vezetőképző iskolán.

21 A szükséges tudás, tájékozottság megszerzése is szervezett formát igényel. Ezért találkozunk a különféle iskolák, tanfolyamok egész légiójával, amely mindegyjke a termelőszövetkezetek érdekeit kívánják szolgálni bizonyos szak- és általános ismeretek átadása, terjesztése által. Csak példaként, mint elsőrendű néprajzi feladatot említjük meg a termelőszövetkezeti parasztság jogi életének, felfogásának, gyakorlatának átalakulását, alapjaiban való megváltozását. Ez sok tekintetben összefügg a családi szervezet, a munkaszervezet és nem utolsó sorban a személyi tulajdon, az örökösödési jog változásával. A sok és mélyreható vá'.tozás bizonyos tájékozatlanságot is eredményezett. Ennek eloszlaltására több próbálkozás történt. Leginkább a termelőszövetkezeti tagok jogaival és kötelességeivel foglalkozó kiadványok megjelentetésével gondoltak segíteni a helyzeten, mert mint az egyik ilyen tájékoztató kiadvány bevezetője mondta »az eddigi eredmények fokozását mozdítaná elő, ha a tagok az őket érintő ügyekben kellőképpen tudnának eligazodni.«

2- A pszichológiai tényezők közé kell sorolnunk a termelőszövetkezeti parasztság tudatbeli fejlődését, átalakulását is. Ennek a tudatbeli fejlődésnek összefoglaló igényét az a s^ólamszerű megfogalmazás adja meg, amely szerint az enyémtől a mieinkig kell emelkedniük. Másodsorban a munkás életforma térhódítását kell említenünk, mint a parasztság új élete jellemzőjét. Ez először is abban mutatkozik meg, hogy éles különbséget tesznek otthoni, tehát saját és mezőn vagy más üzemhelyen végzett, tehát szövetkezeti munka között. Ez összefügg a munkaidő kérdésével is, amennyiben a parasztság az üzemi termelési formában követeli a maga számára is a nyolcórás munkaidőt. De idetartozik — legalább is részben — a háztáji gazdaság kérdése is. Ennek megmunkálása »saját, otthoni« munkának számít. A munkás életforma térhódításából következik a paraszti munka szakosítása is, újszerű szakismeretek szerzése stb. De itt kell megemlítenünk a javadalmazás kérdését is. A munkaegységben való elszámolás, az évenként egyszeri, részben pénzben, részben természetbeniékiben való fizetés mezőgazdasági jellegű. Több hátrányos kihatása van az üzemi (ipari) munkásság javadalmazásához viszonyítva. Ezért mindenütt módosítására törekednek. Igen érdékesen az ifjúságai Egy évtized a zsámbéki tsz. vezetőképző iskolán. Bp. 1961. 16. 22 A termelőszövetkezeti tagok kézikönyve. Békéscsaba, 1962. 3. 23 Kovács Imre; Érdemes volt, Bp. 1962. 102—103. naik a szövetkezetekben való megtartása egyik eszközének is tartják a havonkénti pénzbeni javadalmazás bevezetését a termelőszövetkezetekbe. A taimási Űj Elet Termelőszövetkezetben például így vélekedtek erről a kérdésről: »A tagság összetételével magyarázható, hogy a rendszeres fizetés becsesebb a terményrészesedésnél. A szövetkezetben ugyanis sck a fiatal. A fiatalság megtartása a tsz-ben aligha sikerült volna a pénzjövedelem biztosítása nélkül.«

2

'* Természetesen figyelembe kell vennünk a munkáséletformával ellentétes tendenciákat is, mint például a lassan általánosan elterjedt részesművelést. Harmadik jellemző változásnak azt tartjuk, hogy a parasztságból a termelőszövetkezeti mozgalom hatására a korábbi csak termelő rétegből fogyasztó réteg is lett. Ez szorosan összefügg a szocialista termelési viszonyokkal, amennyiben a jövedelem nem szolgálhat tőkeképződési célokat. A parasztság előzőekben olthatatlan földéhsége megszűnt. A szocialista mezőgazdaság keretein belül nem tud földet venni, még több ГА cl Z cl L sem s kénytelen jövedelmét élete kényelmesebbé, szebbé, egészségesebbé tételére fordítani. Ennél a változásnál közvetlenül tapasztalhatjuk az iskola, a művelődés emelkedésének hatását is. Az előzőnél lényegesen jobban iskolázott, művelődött parasztság igényesebb. Jövedelmének nagy részét házra, lakásra, ruhára, élelmiszerre, kulturális és egészségügyi célokra költi el — fogyasztóvá vált. Ezzel a harmadik jellemzővel függ össze a negyedik változás: az, hogy a civilizáció minden előzőnél jobban terjed a parasztság között. Ez szövetkezeten belül elsősorban a gépesítésben nyilvánul meg, valamint abban, hogy a gépesítéssel párhuzamosan a parasztság belsőleg iparosodik, szakosodik. A traktoros, a gépkezelő noha mezőgazdasági munkát végez, nem tekinthető ugyanolyan parasztnak, mint az, aki kézi eszközökkel, legfeljebb saját nevelésű állatok segítségével, gépet csak a legnagyobb idénymunkáknál véve igénybe (cséplés) dolgozik. A civilizáció vívmányainak elterjedése, felhasználása bizonyos műveltséget feltételez. A műveltségben való részesülés utáni vágy erőteljes növekedése ugyancsak számottevő jellemzője új parasztságunknak. Az iskolák hatása, a különféle tanfolyamok eredményei soha ilyen erős és közvetlen kapcsolatban nem állottak a paraszti termelőmunkával, mint napjainkban. Ezeknek a viszonyulásoknak a megismerése és megismertetése néprajztudományunk egyik legfontosabb feladata. Csak részben függ össze a civilizáció vívmányai elterjedésével, felhasználásával, illetve a parasztság intenzív művelődésével néhány demográfiai probléma is, mint átmenetileg jellem-