Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Régészet - Bándi, G.–K. Zoffmann, Zs.: Középső bronzkori hamvasztásos temetők Baranyában

KÖZÉPSŐ BRONZKORI HAMVASZTÁSOS TEMETŐK BARANYÁBAN BANDI GÁBOR—K. ZOFFMANN ZSUZSANNA A dunántúli mészbetétes edényeik népe kultúrájának déldunántúli csoportjából közel 200 lelőhelyet ismerünk. Ezek elterjedési körzete nagyjából fedi a három mai megye — Somogy, Tolna, Baranya — közigazgatási területét

1

. A csoport pontosan meghatározható 196 lelőhelyéből 55 esik Baranyába, beleértve a Jugoszláviához tartozó Draivasziöget is.

2 Ebből 30 telep, 25 temető. A lelőhelyek telep-temető megoszlásában csupán Tolna megyében látszik nagyobb aránytalanság, mivel ott csak a Sió—Kapós— Koppány folyók vidékén folyt rendszeres terepibejárás, ami természeténél fogva főleg a telepek helyzetének meghatározását eredményezte.

3 Ezen túl a kutatás jelenlegi állását figyelembe véve az egész vizsgált területen a telepek és temetők aránya nagyjából kiegyenlített, ami kb. 10 000 km

2-en 100 telepet (temetőt) jelent. Ez a viszonylagos kiegyenlítettség és arány természetesen csak az egész területre érvényes és sajnos csak számtanilag helyes

4

. Ha Baranya megye viszonylatában térképre tesszük pl. a most közlendő hamvasztásos temetők lelőhelyeit, azonnal nyilvánvalóvá válik egy olyan földrajzi aránytalanság, mely a természeti viszonyok korlátozó tényezőin túl (árterek, magasabb hegyvidék) a kutatás hiányosságából fakad. Az egész kultúra, illetve azon belül a déldunántúli csoport teljes feldolgozásához, az anyagi műveltség, a kapcsolatok és a hitvilág legkevésbé iismeirlt kéirdéselink vizsgálatához, feltétlenül szükséges a temetők anyagának közzététele, még akkor is, ha a rendelkezésre álló anyag nem nyújthat módot biztos általánosításokra. Az elmúlt évtizedekben Baranya megye területén előkerült 25 temető közül önálló feldolgo1 Bandi, G., A déldunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése ós eredete. — D. Dolg. 4. (Pécs, 1966.) Uia., JPMÉ. 1965, 61—74. 2 uo. 3 Torma, I., A Kapós- és Koppányvölgy őskori települései. Kézirat. Egyetemi szakdolgozat. (Bp. 1964.) '

l Bandi G., i. m. zásra kiemelni egyet sem érdemes, mivel nagyobbrészt csak sírokból származó szórványokkal rendelkezünk:, a hiteles ásatások viszont egyetlen esetben sem eredményeztek teljes temetőfeltárást.

5 Valamennyi lelőhely anyagának" együttes feldolgozása viszont mégis csak módot nyútjhat számtalan részletkérdés megoldására, támpontot adhat az általánosításhoz, mely csak néhány hitelesen feltárt teljes temető elemzésével együtt végezhető el. (1. kép.) ALBERTFALU (Jugoszlávia)

6 (Térképszám: 1.) A régi temető környékén lévő lelőhelyről csupán egy hamvasztásos sírból származó edényt ismerünk. Bögre — JPM. Ltsz: 264. — Nyomott gömbtestű, kihajló nyakú és peremű bögre. Válltól hiányos. Mészbetétes díszítésű, barna. M: 4,4 cm. (I. t. 1.) BOLY SZIEBERT TÉGLAGYÁR

7 (Térképszám : 2.) A téglagyári agyagkitermelés soirán több hamvasztásos rítusú sírt bolygattak meg. A tálalási körülmények és a sírok helyzete ismeretlen. A múzeumba több sírihoz tartozó edény került. Bögre — JPM. Ltsz: 62.342.1. — Enyhén kihajló peremű és nyakú, glömJbtestű bögre. Vállán két kicsiny fogó fül van. Mészibetétes díszítésű. M: 7,6 cm; Szátm: 7,8 cm; Fátm: 4,5 cm. Bögre — JPM. Ltsz: 62.342.2. — Kihajló peremű, gömbtestű csésze. Nyakon és vállon körbefutó mészfoetótes díszítés. M: 8,2 cm; Szátm: 8,2 cm; Fátm: 3,8 cm. (I. t. 2.) 5 uo. — Ezúton mondok köszönetet Vörös Lajosnak az elterjedési térkép elkészítéséért. — A temetők anyagának leírásánál használt rövidítések magyarázata: M — magasság; Szátm — szájátmérő; Fátm —' fenókátmérő; H — hosszúság. A fényképeket Nádor Katalin készítette, ezúton mondok köszönetet munka j áért. 6 JPM. Régészeti Adattár: Albertfalu/2,4.; PécsBaranya megyei Múzeum Egyesület Értesítője. 1909. 35. 7 JPM. Régészeti Adattár: Boly/3.;