Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Természettudomány - Horvát, A. Olivér: A Mecsek hegység növényvföldrajza. II.

30 HORVÁT A. OLIVÊB összefoglalókig megállapítható, hogy már a Mecsek, Fruska Gora és a belgrádi Avala WALTER— GAUSSEN-féle klímadiagrammja annyira hasonló, hogy már ennek alapján is várható a három szigethegység vegetációjának a hasonlósága. Maguk a szerb botanikusok is hangsúlyozzák az Avala klímájának kontinentális, pannóniai jellegét. I. HORVÁTnak is ez volt a véleménye Stolzenauban, 1959-Jben HORVÁT A. O. sympozion alkalmával elhangzott előadása kapcsán. (TÜXEN, 1963) BORHIDI flóraelemzéséből is megállapítható, hogy a Mecsek inkább balkáni, pontusi, szubmediterrán jellegű, mint a tőle nyugatra fekvő és főleg Zákány körül már valóban praeillyr sajátságú Belső-iSomogy. SOÖ legújabb művében (1964) olvashatjuk, hogy a pannóniai endemikus fajok közül a Mecsekben terem 7 taxon, dealpin-^borealis és reliktumelemek száma is 7 taxon, kontinentális jellegű fajok száma 12, Dunántúli Középhegység, Dél-Dunántúl és Mecsek közös fajainak száma 40 taxon. Dél-Dunántúl és Mecsek közös taxonainak a száma 17 taxon, biztosan csak a Mecsek környéken tereim 13 taxon, ehhez járul még ikét faj, melyek elsősorban a Mecsek környékre jellemzőek és innen húzódtak le a -környező tájakra. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a Mecsek klímája, Fruska Gorához és Avalához (hasonló vegetációja pannóniai jellegű, erős praebalkáni beütéssel, valamint szubmediterrán, pontusi és kontinentális jelleggel. A Mecsektől nyugatra Belső-Somogynak Zákány körül van valóban egy kis praeillyr szigete, hasonlóan a Praenoricumhoz és Praecarpaticumhoz. Mindezek után a végső következtetésem az, hogy a Mecsek a Pannonicumhoz tartozik és nem a Praeillyricumhoz, de hasonló a flórája a DélDunántúléhoz, meg a Nyugati-Magyar Középhegységhez, több pannon endemikus fajjal, kontinentális jelleget is mutat, rokonsága flóra és vegetáció tekintetében szembeszökő az ugyancsak pannon jellegű Avalával és a Fruska Gorával. 3. A mecseki vegetáció története Schmid (1961) genetikus öv szisztémájának rendszerében (A mecseki vegetáció szinkronológiája) SCHMID vegetációtérképe a növénytakaró övei, zónái, alapján készült el. Staodardövei közül nálunk megvan extrazonálisan a Fagion-öv, a Quercus—Tüia—Acer-vegyeslomberdő-övnek megfelelő Carpinion-öv. Az oligotroph talajon, szubatlanti jelleggel, kis fragmentumokban a Quercion roboris-öv. SCHMIDtől metamorf-öveknek nevezett társulások közül megvan a melegebb korok reliktumaként extrazonálisan a Quercion pubescentisöv és az ahhoz csatlakozó hegyisztyeppek öve, a Festucion-öv. I. Posztglaciálisan vándorolt be délről, a Balkán felől a Fagion-öv növényzete és megkezdte a tölgyesek helyének az elfoglalását, de a Mecsekben inkább az északi oldalon és a déli oldalak völgyeiben; ugyanekkor kialakult a nálunk most töredéseken meglévő, de régebben kissé kiterjedtebb vegetációja a szurdokvölgyeknek. SCHMID szerint az övre jellemző fajok rokonsága montán-szubtrópusi eredetre vall. Ez az öv a száraz és meleg Mecsekben kisebb, de nem elhanyagolható területet népesít be. Aránylag fiatalabb korú öv. Mérsékeltebb és kiegyensúlyozottabb bioklíma elemeket tartalmaz. II. A tölgy-, hárs-, juhar-, lomberdőnek (Svájc) megfelelő gyertyános-tölgyes öv nálunk a szárazabb és melegebb klíma miatt a Mecsekben a legelterjedtebb és klímatogén jellegű. Törzsfej lődésil eg ennek az övnek a fajait a harmadkorú északi földteke trópusi — szubtrópusi elemeiből származtatja a neogén klímaváltozások (miocén — pliocén — pleisztocén) hatására. (Quercus, Castanea, Prunus, Rhamnus, Populus, Alnus.) Sok a negyedkorú hibridogén nemzetség is: Sorbus, Tüia, Rosa, Salix. Boreális, meleg posztglaciális korban vándoroltak be ennek az övnek az elemei. A Mecsekben a mostani bükkösök helyén is ezek voltak ebben a korszakban az uralkodó növénytársulások. Ennek az övnek az erdői gazdagabbak fa- és cserjeszintfoen, valamint aljnövényzetben. III. A Quercus rotmr-övnek a közép-európai tájakon meglévő reliktum társulásai szubatlanti jellegűek és ezek helyén terjedtek el már régebben az ültetett gesztenyések. Ennek a társulásnak kis foltjai láthatók a Mecseikben: mészkerülő tölgyesekben és bükkösökben ; szegény, savanyú talajon. Nálunk is mészkerülő társulások ennek az övnek az asszociációi és edafikus, geomorfológiai, valamint mikroklimatiikus adottságok miaitit alakulkiiak Iki. Atlainitli, nyirkosabb korban jobban elterjedt ez az öv, természetesen savanyú kémhatású talajon. IV. A száraz hegyi sztyeppréteknek a Mecsek környéken a Festucion felel meg. Már a harmadkor második felében bekövetkezett hegyképződések száraz tájakat hoztak létre, itt alakult ki ez az öv. Ez az öv kontinentális klímához kötött. V. A Quercion pubescentis-öve a szubmediterrán vidék száraz zónájában keletkezett. Eredete visszanyúlik a harmadkorba, amikor is a szubtrópusi táj északi részének és a melegebb