Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: Sinkó András művészetéről

278 ROMVÄRY FERENC 15 műterem azonban a háborúban elpusztult, így korai munkáiból alig maradt hírmondó. 1930-ból való egy a JPM képzőművészeti gyűj­teményében lévő terrakotta figura, méltóságtel­jesen elmélázó pózban ülő Majom (2. sz. kép). Tömbszerű megfogalmazása mellett a részletező aprólékosság, a szőrzet tapintható [mintázása, a lábujjak szabályos rajza együttesen adják az ál­lat jellemző jegyeit. A szobrász eddigi művészi tanulságait összegezi. Ez az indítás, de egyre in­kább a porcelán felé összpontosul az érdeklő­dése. Az első porcelánszobrok A művész önállóságra vágyott. Sok kisplaszti­ka került ki ekkor a keze alól: zömmel állatfi­gura, majom, nyúl, madár, bölény, bika. Ezeket a porcelánra tervezett finom kis szobrokat az óbudai Hüttl-féle porcelángyárban kivitelezte 1934-ben. Saját kezűleg készítette az öntőformá­kat, maga öntötte és állította össze a figurákat. A porcelánszobrofcat azután az Iparművészeti Társulatban a rendelkezésére bocsátott vitrinben mutathatta be. Sinkó anyaga Herend és a Zsol­nay gyár bemutató tárlói közé került. Mattya­sovszlky Zsolnay László, aki az új szellemű és modern felfogásban 'mintázott műveket azonnal megvásárolta (1935), jól választott, amikor Sin­kőban felfedezni vélte azt a művészt, aki az ő poroelánp'lasztikai elképzeléseit majdan valóra fogja váltani. A Zsolnay gyár sikeresein mutat­kozott be a Sinkó-figuráklkal, a közönség szíve­sen fogadta az újszerűnek ható szobrocskákat. A vezetőség pedig ajánlatot tett a művésznek, állásit kínált fel, de ő egyelőre ragaszkodott kö­tetlen függetlenségéihez. Amikor azonban már lakást és szabad 'műteremhasználatot ajánlottak fel, akkor végérvényesen döntött és leköltözött Pécsre (1936). tö De csak másfél év imúlva, 1937 novemberében lépett véglegesen a gyár kötelé­kéibe. Eziidáig már 59 alkotását vették át. Ettől kezdve működését pontosan nyomon követhet­jük, hisz a kivitelezésre elfogadott tárgyaik a fa­zon-könyvbe bevezetésre kerültek. Ennek segít­ségével műveit könnyen meghatározhatjuk. 20 Porcelán kisplasztikái Az első 29-es sorozat legsikerültebb állategyüt­tese a figyelő, várakozó és sunyin leselkedő róka. A megfogalmazásban egy-egy jellemző mozdu­lat megragadására törekedett, a róka ravaszdi jelleme kerül terítékre. A testrészek puha átme­netben kapcsolódnak egymáshoz, a felületen megcsillanó fény-árnyék ellentét teremt vibráló nyugtalanságot. Nincsenek élesen határolt for­mák, lágy hajlatok pótolják a határoló vonala­kat. A figura kontúrja is szelíden rajzolódik a háttérre, kiemelve az állattest fehéren csillogó plasztikáját. A Rókapámál (3. sz. kép) a két test összelbúvó közelsége sikeres plasztikai megoldá­19 Sinkó Pécsett bekapcsolódott a művészeti köz­életbe, állandó résztvevője lett a Pécsi Képzőművé­szek és Műbarátok Társasága évente kétízben is megrendezésre kerülő tárlatainak. Ugyaniakkor az Országos Iparművészeti Társulat kiállításain is rendszeresen szerepelt munkáival. A Magyar Ipar­művészet több alkalommal közölt illusztrációt Sinkó munkáiról [1934-, 1937-, 1941-, 1942-es évfolyamok]. 20 A tárgyak talapzatába a gumibélyegzővel jel­zett kobaltkék öttemplonios Zsolnay-védjegyen kí­vül egy beütött, négyjegyű szám is található. Ez azo­nosítható a Fazon-könyv adatalival, amelyben min­den tárgy önálló számozást kapott. A bejegyzés fel­tünteti a tervező nevét, a különböző technikai ada­tokat és a tárgy rajzát is közli. A Fazon-könyvek a Porcelángyár kezelésében vannak. Mellékletben kö­zöljük a Sinkó-tervezte dísztárgyak fazonszám-jegy­zékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom