Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Vázlatok a kuruckorról. Martyn Ferenc festménysorozata

VÁZLATOK A KURUC KORRÓL Martyn Ferenc íestménysorozata* HÁRS ÉVA A magyar nép függetlenségi mozgalmainak sorában Rákóczi szabadságharca az első, amely a nép legszélesebb rétegeinek támogatását élvezte. Az első olyan függetlenségi harc történelmünkben, amely nyílt politikai eszmékkel s nem vallási mezbe burkoltan lép a csata színterére. A nyolc esztendős küzdelem a XVII. századi Habsburg ellenes mozgalmak betetőzése volt. A nép hősi küzdelmét mi'tihoszként, követendő példaként tisztelték a későbbi korok szabadságlharcosaá. Hagyománya mindmáig ellő: kuruc dalok, legendák, elbeszéléseik őrzik a dicső napok, a kényszerű kudarcok emlékét; írók, költők, képzőművészek alkotásai idézik vissza a kort, amelyben a magyar nép oly példamutatóan szállt síkra szabadságáért. E történelmi időszak feldolgozása, a forrásmunkák felkutatása és közrebocsájtása a történetírás s az irodalomtudomány feladata. Mégis, számos képzőművészeti alkotás foglalkozik a kuruc4afoanc csaták ábrázolásával. A korabeli metszetek és a német csaták épfestő : Georg Philippe Rugendas ilyentárgyú művei a hitelesség erejével hatnak és főként viselettörténeti szempontból érdekesek. Rugendas képei — a nyilvánvaló romantikus szemlélet mellett — a csaták jelentőségét, a lovasvitézek hősiességét is hangsúlyozzák. A műltszázad végi ún. historizmus és a imiilleneum állami megbízásai során feltámasztott történelmi festészet alkotásai között a kuruc világ epizódjai is megjelennek. A Rákóczi szabadságharc ábrázolása azonban 1848 után a hivata* Az I—

VIII. táblákon közölt szerkezeti rajzokat Lantos Ferenc festőművész készítette. »Fegyvert s bátor szívet kell annak szerezni; Az ki hazájáért kész harcot próbálni, Élét s halál között szerencsét keresni, Kard, sűrű lövés közt пет kell semmit félni.« (kuruc dal) los kultúrpolitika képviselői számaira mem volt kívánatos. Talán ezzel magyarázható, hogy aki mégis e témáihoz nyúlt, a legyőzött szabadságharc bujdosó, kesergő kurucait ábrázolta, többnyire életképi megfogalmazásban.

1 E műveket szemlélve úgy tűnik, alkotóik nem keresték a kurucok szabadságharcának alapvető indítékait. Nem értették meg, nem vették vagy nem vehették tudomásul a magyar nép, a feudális jobbágyság szerepét, a szabadságharcos, kuruc katonává lett szegénylegények hősi küzdelmét. Néhány festmény mégis a történeti hitelesség igényével készült, a szabadságharc egy-egy drámai eseményét örökíti meg. Ilyen Benczúr Gyula »II. Rákóczi Ferenc elfogatása« (1869), vagy Madarász Viktor »Ónodi országgyűlés« (1879) című képe. Ezeken a műveken viszont — úgy véljük — a kissé teátrális beállítás, az,aprólékos részletábrázolások épp a cselekmény drámaiságát, feszültségét oldják fel. Sokkal közelebb került a Rákóczi szabadságharc lelkesítő eszmeiségéhez Hollósy Simon: »Rákóczi induló« című festménye (1898—1918). A húsz esztendő során, számos vázlatban toválbbérlelt kompozíción a onűvész végül a maga korát is tükrözte: a »Rákóczi indulót« az 191i9-es forradalom köszöbén a proletárharc jelképének értelmezték. Rudnay Gyula, aki művészétében mindvégig a »sajátosan magyar« piktúra megteremtésére törekedett, számos csatajelenettel, lovasvitéz ábrázolással utalt a ku1 Vajda Zsigmond: Kuruc nóta. Freskó a budai királyi palota számára. Iványi Grünwald Béla: A Rákóczi dal (Bércek között) o. v. GregusS Imre: A Rákóczi induló o. v. Jászay József: Búsuló kuruc o. v., stb.