Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez
228 KOVÁTS VALÉRIA nyugati alapfal csonlkja. (12. kép.) A keskeny, lapos téglákból épített, alig 120 cm-es széles alapfalalkat az ásatás tanúsága szerint nem a fal építésével egyidejűleg, hanem, később egy-egy oldalfalhoz két-két támpillér csatlakozásával erősítettek meg. A kicsiny lovagvár északnyugati sarkához építették a már említett kerek tornyot, amely eredeti rendeltetése szerint sem lehetett lakótorony, hanem hadászati és raktározási célokra használhatták kezdettől fogva. (13. kép.) A régészeti megfigyelések során bizonyítást nyert a torony, valamint a négyszögletes lovagvár építési idejének egymáshoz való viszonya. A tornyot építették rá a kis lovagvár északnyugati sarkánál előkerült alapfalra, tehát ez bizonyítéka annak, hogy a négyszögletű vár korábbi, s a kerek torony egy későbbi építési időszak fennmaradt emléke. A várfal, valamint a torony téglái is bizonyítják a két időszakot: míg a támpilléres vár alapfalait lapos, Iketskeny, hosszú téglákból készítették, addig a toronyihoz felhasznált téglák más típust mutatnak, kisebbek, vastagabbak, zömökebbek. E kétfajta tégla különböző módon való alkalmazása is bizonyítéka az itt folyó más-más időkre utaló épíltésá módnak;. A várfalban a külső falsíknál találunk ép téglát, s a belső résznél törmelékes, össze-vissza helyezett, egyenlőtlenül felrakott tégláik kerültek elő, ellentétben a toronnyal, melynek az alapfalában ép, egymásmellé illeszkedő téglasorokat találunk, mind a külső falsíknál, mind a torony belső falszakaszánál. A téglatorony nem szabályos köralapú, átmérője 9, illetve 11 m, s a falvastagsága 100—'110 cm körül váltakozik. A torony külső szélénél csekély területen sikerült az egykori járószintet megtalálnunk, s itt a torony felmenő falából is egy kis szakasz fennmaradt. A toronynál figyelemreméltó alapfal kiképzési módot találunk: a kis lovagvár alapfalának északnyugati szögleténél az északi és nyugati szakasztól kiindulva a torony alapfala nyugat felé mind a két oldalon egyenletesen lejt, mélyül, ugyanakkor egyenletesen lépcsőzetesen kiszélesedik. A legmélyebb ponton az északnyugati részen csakneim 2,50 m szélességet ért el, 2 m mélységiben. Az alapfal alatt több sorban vízszintesen egymásra illesztett, tölgyfagerendäkat találunk, melyek az alap stabilitását egyenletes súlyelosztását növelték. A torony alapfala mindenütt bolygatatlan, sárga lösz földbe épült. Vizes talajnak ezen a területen a nyomát sémi találtuk. E furcsa, egyenlő tien mélységű alapfal kiképzés miatt a torony délkeleti szakaszát már nem találtuk meg, ugyanis itt az alapfal 40—50 cm mélységet érhetett csak el, s az 1566. évi ostrom során, feltehetően a torony robbanásakor e falrész kidűlésével együtt a csekély mélységű alapfal is teljesen kidőlt, — legalábbis e területről előkerült nagymennyiségű téglaomladék ezt bizonyítja. A torony alaprajzából, szerlkezetéből végsősoron kiszámítható a fennmaradt várleltárak segítségével a torony magassága is, valamint teherbírása, továbbá rekonstruálható a belső kiképzése is. 159 Ai kis lovagvár központi térségében lévő téglabéllebéletes kutat is feltártuk, amelynek négyszögben lehelyezett fakávái közül az alsók viszonylag épen megmaradtak. (14. kép.) A kút hosszú időn történő használatáról tanúskodik a fenékről élőkerült hódoltságkori leletanyag is. A kisméretű vár bejárata keleten volt, a kapu alapfalát az ásatás során feltártuk. Az Almás patak mocsaras árterületéből kiemelkedő kis löszdoimbra épített várat nyugaton 7 m, keleten 13—15 m szélességű vizesárak vette körül. Az árok keleti szakaszának a vár felé eső szélét egymás mellé helyezett, függőlegesen levert, nagyméretű tölgyfából készített cölöpsor védte az alámosástól. Az árkot az északi területről bevezetett, a tóból kifolyó víz táblálta. A vizesárok nyugati szakaszának mélysége alig érte el az 1,50 m-t, míg keleten helyenként 3 m mély volt. E két mélység is bizonyíték arra, hogy a várat nyugat felől határoló mocsaras vidék a biztonságot növelte, tehát nem volt szükség mély, széles vizesárok építésére, míg kelet felé a védelem kevésbé volt biztosított, s ezért itt a természetes védelemre nem számítva, mesterséges védőeszközzel, széles, mély vizesárokkal fokozták a kis magasfalú lovagvár védelmét. A források erről a kisméretű téglavárról nem szólnak. Sziget »első erősségéről« Istvánffy ír először, de ő már nem tud a lovagvárról, csak a toronyról, s ezt Szigeti Ozsvát nevével kapcsolja össze, akiről a XV. sz. elejéről már okleveles adatunk is van. 10 " Istvánffy a vár keletkezésére, kialakulására vonatkozó adatokat valószínűleg Szigetváron hallotta. A téglatornyot maga is látta, hallott róla, ismerte eredetét. A vizuális élmény 'ismeretanyagát nyilván befolyásolta. A lovagvárról már nem beszélt senki, azt lebontották, eltűnt, s a feledés homályába merült. A későbbi átalakítások során a téglatorony vált valóban Sziget legrégibb erődítési építményévé, s így Istvánffynak abban igaza van, hogy az ő korában a téglatorony a legrégebbi, de abban téved, hogy ez lett volna az első erődítés, a szigeti vár magja. A kis téglavár minden kétséget kizáróan korábban épült, mint a torony, ugyanis — mint ezt fent részleteztük ,— ez utóbbi épült rá a vár alapfalára. A kis lovagvárat formája, építési módja, valamint a területén folytatott kutatás lelet anyaga alapján a XIV. sz. végére helyezzük. 161 A források szerint Sziget első erősségéhez (— ti. a téglatoronyról van szó —) a Szigeti család a XV. sz, folyamán több, sánccal megerősített,
