Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Kováts, Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez

214 KOVÄTS VALÉRIA A metszetek által feltüntetett 3 bástyát, vala­mint az 1689-ből való helyszínrajz egyetlen nagy bástyáját nem tudta összeegyeztetni, ebben az írott források zavarhatták meg. 56 Schels hely­színrajzában Anguissola után az északnyugati térséget alapformájában meghagyta, de az északnyugati bástya mellé nyugat felé még egy kisebb bástyát is feltüntetett. A külső vár belső téreloiszitását szintén a hódoltságkori helyszínrajz után kísérelte meg, míg a belső várnál az írott forrásokra támaszkodott. Schels az erősség környezetének bemutatását a metszetek, valamint Anguissola helyszínrajzá­nak kombinációja által valósította meg. Sziget külső erôseégrendszerémék Schels által vázolt, s bemutatott «m ód jávai nem áll módunkban jelen­leg foglalkozni, s a török csapatok vár körüli el­helyezkedésének, s a hadállások feltüntetésének ismertetését ezúttal mellőznünk kell. Meg kell állapítanunk, hogy Schels érdeme azon felül, hogy elsőnek dolgozta fel Szigetvár 1566. évi ostromát az, hogy módszerében helye­sen járt el a források együttes alkalmazásával, azok kiválasztásával. Mindaz nem von le mun­kája értékéből, hogy a belső várat nyugat és észak irányban nem tudta megfelelően körülha­tárolni. Elkerülte figyelmét az általa használt metszetanyagban rejlő lehetőség, ugyanis csak az ábrázolásoknál feltüntetett belső várat kellett volna alaprajzban feltüntetni, s az írott forrá­sokkal megegyező képet kapott volna. 67 Az Óvárosinál isimét azonos az eredmény, mi­vel Schels figyelmét elkerülte, hogy Anguissola helyszínrajzán a város 3 bástyája nem ó-olasz bástya-típust mutat, míg a metszeteken minde­nütt ezt a bástyafarmát látjuk. A metszetek ké­szítőinek annyiban igazuk volt ezeknek a bás­tyáknak a megrajzolásánál, hogy a kor hadászati fejlettségéhez igazodva, ó-olasz típusúaknak kellett volna a szigeti erősség Óvárosában lévő bástyáinak lenniök. 58 Viszont éppen Anguissola helyszínrajza a bizonyíték, hogy ezek sohasem voltak szögletes bástyák, hanem kerek kisméretű bástyák. Ezt a formájukat a hódoltság végéig megőrizték. Ha szögletes, nagyméretű, vagyis ó-olasz bástyatípusban készültek volna, vagy ilyen formára alakították volna ki az ostrom előtti időszakban, akkor valamilyen módon meg­őrizték volna némi szögletességet, vagy nagyobb kiterjedést a hódoltság időszakában is. mint ahogy a külső vár egykori ó-olasz bástyás for­máját a hódoltság korában épített kő és tégla­bástyáik végükkel lecsapott formájuk ellenére is, mind a mai napig szemléletesen mutatják. Le­hetséges, hogy Sohelsnek elkerülte figyelmét a magyar várak tarthatatlan állapotáról, korsze­rűtlen voltáról ránk maradt forrásanyag. 50 Ha Szigetvár esetében a nagyszámú, panaszoshangú leírást és jelentést számba vesszük, amelyek mind elítélik a vár siralmas állapotát, 60 akkor megértjük, hogy miért nem készült el az Óváros bástyáinak korszerű ó-olasz bástyás megerősíté­se. A Schels által rekonstruált helyszínrajzon fel­tüntetett külső vár, valamint Hammerschmied rajza, s az Anguissola térkép egymással azonos területét a ma is álló szigeti vár idéli és keleti térségére vonatkoztathatjuk, beleértve a várud­var délkeleti-délnyugati, valamint északkeleti bástyáját is, akkor mindez fedi egymást. Az egykori Óvárost és a külső várat összekötő híd Anguissola helyszínrajza szerint került fel­raj zoláséria Schelsnêl, s ez pontosan fedia mai városcentrumot és a várat összekötő utcát, s megegyezik a XVI. századi kútfőikkel. A vizesárok helyéinek meghatározásánál Schels ahhoz a területhatárhoz jutott, mint Hammer­schmied. Bár az utóbbinak rajzán a vizesárok nincs feltüntetve, de a két váregység a külső, valamint a belső vár egymással érintkező határ­vonala egybeesik a Schels által készített rajzon feltntetett vizesárok vonalával. Ha Anguissola térképen felrajzolt árok segítségével a mai vár­udvar területére vonatkoztathatjuk ezt, s akkor térbelileg is pontosan körülhatárolható az egy­kori vizesárok. Ha a mái vár északnyugati térségére vonat­koztatjuk Schels belső vár rekonstrukciós alap­rajzát, — ez nem okoz problémát, — hiszen a hódoltságkori állapotokat bérmutató térképből inult ki, eszerint a maii várudvar északnyugati térsége az északnyugati bástyával együtt lenne ez egykori belsővár területe, ínég egy, általa fel­tételezett nyugati bástyával együtt. Schels munkája alapján már 1827-ben megol­dott volt az egykori vizesárok helyének megha­tározása, a belsővár külső szélének, északnyu­gati, nyugati határának kivételével a szigeti erősség mind a 4 várának helye pontosan azono­sítható volt. A Schels által megkezdett szigetvári történeti kutatás újabb szakaszát Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek^ с munkájának megjelenése jelentette. E 100 évvel ezelőtt készült, a maga korában ki­tűnő, nagy anyagismeretre támaszkodó munka részletesen tárgyalja az 1566. évi ostromot, s igen körültekintően írja le a várat. Salamon Schelsnél kevesebb forrásra támaszkodva írta meg az ostrom történetét. Schels munkáját is­merte ugyan, mint ez az előszóból kiderül, 62 de ismeretlen okból kifolyólag Schels rekonstruk­ciós helyszínrajzát eredeti XVII. sz-i rajznak te­kintette, s munkájában bár lényegesen leegysze­rűsítve használta fel, s kevesebb magyarázattal látta el, számára ez tulajdonképpen forrásanya­got jelentett. 63 Munkája az azonos topográfiai rend ellenére neim másolata az osztrák katona­író művének, a források anyagainak mind vizu­álisabb módon történő bemutatására törekszik. Rendet akar teremteni köztük, s az ellentmondá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom