Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Dankó, Imre: Az 1906. évi baranyai aratósztrájkok

BARANYAI ARATÓSZTRÁJKOK — 1906 203 vette. A munkások kijelentették, hogy a folyó évi január 9-én, Nagybaraeskán a törvényszabta forrnák betartása mellett kötött szerződés reájuk nézve annyira hátrányos, hogy ők a szerződésben jelzett és 1200 öles holdanként nekik megjáró 8 korona készpénzbér mellett semmit se kereshetnek. Mikor a szerződést kötötték, akkor nem remélték, hogy ilyen erős termés lesz. Azt követelték, hogy a termésből — az őszi vetésből a 10. — a tavaszi vetésből a 11. rész természetben adassék nekilk. A munkaiadó a szerződés feltételeihez ragaszkodván, figyelmeztetve lettek a munkások, hogy a munkát folytatniuk bell. Figyelmeztetve lettek, hogy szerződésszegés esetén ki fognak vezettetni és elzárással büntettetni. A bitűzött munkanapon, július hó 10-éin a munkások a munkaihelyen meg nem jelenvén, Weisz Lajos jelentésére nevezett szolgabíró a helyszínre újból kiszállott, a munkásoknak Nagybaracskáról a munkahelyre való kivezetését véghatározatailag elrendelte és az általam már előzőleg kirendelt csendőrfcarhatalommal a munkásokat ki vezettette. Hosszas tárgyalás, magyarázás, figyelmeztetés ellenére a munkások a munkát a szerződés szerint folytatni hajlandók nem lévén, mind a 44 munkás egyenként 30 napi elzárással lett büntetve s a büntetésnek azonnal leendő kitöltése végett a munkások a mohácsi m. kár. járásbíróság fogházába kísértettek. Ugyanezen napon Weisz Lajos kérelmére a földművelésügyi m. kir. kormányhoz kisegítő munkások iránt távirati előterjesztés ment. Erre az előterjesztésre július hó 11-én Mezőhegyesről 90 ruhén munkás érkezett, akiket kellő fedezet meiert a munkahelyre szállíttattam. Július hó 12-én tudomásomra jutott, hogy az elzárásukat kitöltő munkások hajlandók a szerződésileg kötött feltételek mellett a munkát elvégezni. Midőn ezt a munkaadóval közöltem s a munfcadó kijelentette, hogy a munkásokat visszafogadja, a munkások ellen hozott ítélet végrehajtása fel lett függesztve s a munkások szabadlábra helyezve. A Mohács nagyközség elöljárósága előtt ugyanazon a napon kötött újabb szerződés alapján a nagybaracskai munkások a hó 13-án a munkát újból felvették s azóta fennakadás nélkül dolgoznak. Weisz Lajos azonban, nehogy a nagyibaracskai aratók a munkának esetleg újból való abbahagyásával nebi kárt okozzanak, a ruthén munkásokat még rövidebb ideig itt tartja s velük más munkát végeztet. A nagybaracskai munkásokkal köttött újabb szerződésben az aratási bér 120 öles holdanként 8 korona. A kisegítő munkások után fel merült költségeket Weisz Lajos csak abban az esetben követeli a nagybaracskai munkásoktól, ha ezek a munkát újból jogtalanul abbahagynák«

39

. 35 PÁL. Alispáni iratok: 9589/1906. szám. Szinkovich főszolgabíró jelentése. Megtudtuk tehát ebből a részletes jelentésből, hogy számolva az aratósztrájkoikkial, a kormány helyenként munbaerőtartalébokát vont össze és azobból lehetett munkásokat igényelni. Megtudtuk azt is, hogy a sztrájkok egyik oka az volt, hogy a régebbi szobástól, gyakorlattól eltérően az új rendelkezések adta lehetőségekkel élve, a munkáltatók pénzzel és nem terménnyel akartak fizetni az aratóknak. Jó termés esetén ez a fizetési mód különösen hátrányos volt a munkásokra nézve. Az is kiderült a jelentésből, hogy a hivatalos közegeik igyekeztek a formaságokat betartani. Szándékosan kerülték az összeütközéseik lehetőségét és igyekezték a jogszabályoknak megfelelően eljáirni. Ugyaniakkor az is kiviláglik a jelentésből, hogy erélyesen, a munkásokat megijesztendő módon jártaik el, intézkedtek. Az azonnali elzárás, az aratás idején börtönben töltött 30 nap azt jelentette volna, hogy kereset nélkül marad a munkás, kenyér nélkül ő és családja. Ezzel is magyarázható, hogy a végsőkig kitartó, egységes, a munkát fel nem vevő munkások a börtönben már a második napon hajlandók voltak végeredményéiben a munkaadó feltételei alapján munkába állani. Ugyancsak levéltári adatokból tudunk még két kisebb jelentőségű aratósztrájkról. A siklósi járás főszolgábírájia július 11-én jelentette, hogy július 10-én Szödöny és Lulu pusztákon clZ ala" ták а munkát beszüntették. Mindkét sztrájk hamarosan végétért; Szödönyben a békéltetők eredményesen tárgyaltak, Lulu pusztán pedig a munkaadó teljesítette a munkások követeléseit'

10

. Néprajzi módszerekkel sem sikerült több adat birtokába jutnunk. Ennek igen sok oka van. Először is az, hogy az 1906. évi aratósztrájkokban résztvevők közül ma már igen kevesen élnek. Azok is, akik még élnék is, kevéssé emlékeznek ezekre a mozgalmakra. De az is akadályozza a néprajzi módszerek alkalmazását, eredményességét, hogy az airatómunlkások zöme nem megyebeli volt, hanem máshonnan, az esetek többségében ismeretlen helyről szerződött munkás volt. Harmadszor az sem segíti elő a néprajzi, tehát kikérdezéses módszer eredményes alkalmazását, hogy területükön az utolsó harminc éviben rendkívül nagy népmozgailom ment végibe. A lakosság egyes helyeken majd teljesen kicserélődött. Az új lakosság pedig semmit sem tud ezekről az eseményebről. Mégis megtudhiattunb egyet s mást, főleg a sztrájkok lefolyását illetően. Ezek közül a leglényegesebb az, hogy sok helyütt volt 19064>am Baranyában aratósztrájk. Több esetben mint amennyiről újságokból, levéltári adatokból tu/l0 PÁL. Alispáni iratok. A siklósi járás főszolgabírójának 13/Eki. 1906. számú jelentése.