Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

Helytörténet - Dankó, Imre: A Délvidék és a hajdúság

188 DANKÔ IMRE Természetesen gyakran előfordult, hogy egyegy hajdú elesett. Ha csak lehetett holttestét a társai magukkal vitték és tisztességesen eltemették, márcsa'k azért is, mert a törökök azokra a falvakra, amelyek határában holttestet talált büntetést mért és egyébként is zaklatta. Előző tanumlk vailloltta, hogy »némely Keresztény Hajdúk a' Deutrumban nevezett Kigyós nevű erdőben Török üdőben meg ölettenek; mivel pediglen a' Török az lillyettén meg öletett Embereknek Diját azon helységben mellynek a' meg ölés határában történt, meg szokta vennyi; azért összehivatta akkori Török Földes Ür Páprádi, Bessenczei, és Kórosi (Lakosokat valának meg emiétett Hajdúknak megöletése Kinek határában történt«.

45 Egy másik adatunk az elesett hajdúk társaiktól való tisztességes eltemetése mellett arról is megemlékezik, hogy a hajdúk igyekeztek a falvak egész, tehát nem hajdúskodó lakosságának is a támogatását is megnyerni. Olykor — ha szükség volt rá — kényszerítették is a lakosságot, hogy ne árulják el őket. Azoknak a községeknek a lakosait például, amelyeknek a határában hajdút öltek meg, megbüntették. Egyik tanunk például »-hallotta légyen Szent Mártonyi Bradó Istóktul, Kiis Török üdőben nevezetes, és híres hajdú volt, és Jónás nevű ide való Kórosi réghi öreg Lakostul, Történt volna Török üdőben bizonyos hajdúknak meg ületése a' Deutrumban emiétett Kigyós nevű Erdőben melly iránt eösze jüvén Páprádi, Bessenczei, Vaiszlói, és Kórosi akkorbéli Lakosok : Minthogy pediglen ezen hajdúknak meg Öletésiért megh irtt Helységbeli Lakosoktul nagyszámú Pénzt Dijokért, úgymint 150 foréntott a' többi hajdúk kívántak volna, ezen Díjnak meg füzetesét Páprádi, Bessenceji és Vaiszlói akkorbéTi Lakosok, Kórosi akkorbéli Lakosokra vetették, a' mint néikiiék ímegliis КШеШе/й emiétett 150 Et. füzetnyi, melly Térhess Bírság miát Kóros jobbára ellis pusztult, melly meg öletett hajdúk, hogy Nagy hegy nevű, és Deutrumban nevezett Erdőben temettettek el, ezt is föllebb nevezett Kiss Szent Mártonyi Bradó Istóktul, ós Kórosi Jónás nevű Lakostul hallotta.«

46 A hajdúk eltemetésével kapcsolatosan és általában a déldunántúli hajdúélettel kapcsolatosan érdemes felfigyelnünk néhány helynévre is. Az ülsimeirteitett helynevek közül a vajszlái Hajdútemetés és a palíkomyai Hajdúláz dűlők említendők elsőkként.

47 De találkozunk Hajdúház nevű helynévvel a tolname45 PÁL. Inq IV. 95. 4. '

l6

PAL. Inq IV". 95. 2. "Kiss Géza Ormánsági Szótár. Bp., 1952. gyei Sárszentlőrincen és Hajdúles dűlővel Dunaföldváron, Zengővárkonyban pedig Hajdúvölgyről tudunk. Hajdúhegy ismeretes Erdélyben, Szászrégen magyarrégeni részén, Hajdú utca van Sarkadon, Hajdúírtás határrész a Békés megyei Dobozon, Hajdúbagdi puszta Nagyszalonta határában, Hajdúvölgy Orosházán, Hajdú szigetje Szegeden, Hajdúvölgy Szarvason és idesorolható a Hajdia kocsma, egykor híres szadii ó-vendéglő Hódmezővásárhelyen, Hajdova határrész Makón. De számos hajdú-helynevet ismerhetünk rneg Zala megye földrajzi neveinek a közelmúltban kiadott összefoglalásából is. Lispeszentadorjánon Hajdú-árok; Sur dun Hajdú-gödre; Nagyradán Hajdú-gyep; Homokkomároinban ugyanezen Hajdú-gyep; Galsén Hajdú-köz; Keménfán iHajdú-Mikó kereszt; Söjtőrön Hajdú-völgy ismeretes. így éltek és harcoltak a déldunántúli hajdúk egészen a török kiűzéséig. Még a felszabadító háborúk idejéből is van adatunk arra, hogy falvaink hajdúmódra védekeztek a visszavonuló, bosszús török és egyéb hadak pusztításai ellen. »A Görcsöniekk Gabonájukat, és szénájokat ell hordták, mert az Tanúnak Attyais, a' midőn az Köröszténség a' Törököt Beástul le verte, innénd Láb allól oda mentek lakni, és ottan mindaddig laktak, míglen békességes üdőre jutottak, a' mint mostis ki tetszenek azon föld házok helyei.«

48 Ebben az idézetben szó esik a korabeli házakról is. Adatunk földházakat, úgynevezett putriházakat említ. Ezek elhagyása, újak építése nem jelentett különösebb gondot. Visszapillantva az elmondottakra, azt állapíthatjuk meg, hogy a Dunántúl déli részein, adatokkal bizonyíthatóan Baranyában, kialakult a balkáni hajdúsághoz hasonló, helybenmaradt magyar hajdútípus is. Ezek a hajdúk semmiféle kiváltságban nem részesültek, különösebb szervezetük sem volt. Minden bizonnyal segítették a be-becsapó szabad hajdúkat, tájékoztatfák őket és előkészítették portyáikat, esetleg menekülésüket. Ennek a hajdútípusnak a kutatása, életkörülményeinek alaposabb megismerése nemcsak azért fontos, mert alig ismert, a köztudatból teljesen kiesett, hanem inkább azért, mert a magyar hajdúság kialakulása, eithnilkai tulajdonságainak megismerése, a különböző balkáni hajdúkhoz való kapcsolata szempontjából minden más magyar hajdúcsoportnál fontosabb. 48 PÁL. Tanúvallomások Himesháza és Ráczgörcsöny határpörében. 1734. Inq. III. 78. 171.