Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Néprajztudomány - Knézy, Judit: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Kapoli tárgyai
KAPOLI TÁRGYAK jában virágot tartó fácán, négy juhász (klarinétozó, táncoló és kobakból vizet ivó). A harmadik mező előtt pontsoros és csdgavomalas különítő gyűrű. A mezőben két mulató betyár, mellettük egy táncoló betyár, cserfa kányával, és »betyárvilág« felírás van. A kürt szélén ötsoros szegődísz helyezkedik el. Somogyhárságyon készült 1936^ban. Gyűjtötte: Gönczi Ferenc. (6. ábra.) 10070. Vadászkürt. Somogyhárságy 1936. H.: 27,5 cm., Átm.: 8 cm., Tölcsérszerű rézfúvója van. A szarurészen felső mezőben kettő körívvel határolva két rész van, az ívek öblében »Kapoli Antal 1936« felirat. Az egyik részben címer, a másikban kürtöt fúvó vadász kutyáival, tölgyfával és bokorvirággal. Az alsó gyűrűben lovon ülő »Rákóczi«, tölgyfa, szarvas és szájában virágot tartó gerle helyezkedik el. A végéin hármas szegődísz van. 1936^ban készült Somogyhárságyon. Gyűjtötte: Gönczi Ferenc. 11)158. Vadászkürt. Somogyhárságy 1939. H.: 46,5 cm., Atm.: 9 cím., Fekete fúvóján 3 faragott gyűrű. Lejjebb 3 mező, karcolt dísszel. Felül »Ш. Kapoli Antal 1939« felirat. Az első mezőben magyar címer van, mellette elhatárolva virágágat tartó' galamb. Két osigavonalas választógyűrű után a második gyűrűben asztal mellett mulató úr és neki tálat nyújtó inas látható, mellettük virágos kompozíció, puskát töltő betyár és neki kobakot nyújtó lány. A harmadik gyűrűben két betyár, vadász és kedvesével asztalnál mulató juhász van. A kürt végén szegődísz sor. Ép. 1939ben készült Somogyhárságyon. Gyűjtötte : Gönczi Ferenc. Sótartók: Ezek is ökörszarvból készülnek, leginkább fehér marha szarvából. A régi sótartók hengeres formájúak voltak. Később a célszerűség kívánalmainak — hogy jobban simuljon a zsebben — megfelelően-a lapított, ovális keresztmetszetű sótartók alakultak ki. Kapóidnál már csak az utóbbiakat találjuk meg. A lapos felületet díszíteni is szebben lehetett. A sótartó készítése úgy történt, hogy a szarut kifőzték, a megfelelő nagyságú karimát levágták belőle, rámára húzták. Később falappal befénekelték és fedőt tettek rá 24 . Kapóidnál a fenéklapnak széles pereme van, amely kinyúlik az oldaltól 0,5 em.^nyire is, ugyanígy a fedőlap is. A farész rendszerint lakkozott és a tető faragott díszű. A szarurészen a színezés és díszítés technikája ugyanaz, mint a kürtöknél, csak a hálttérnél nem az egyöntetű sárgított szín szerepel, hanem a sima fehér, a fekete vonalkázott, a piros vonalkázott és a sárgított háttér váltakozása. Az egyes mezőket sima kettős vonallal választotta el egymástól. 2/i V. ö. Madarassy i. m. 154. p. és Füzes i. m. 277. p. 5420. Sótartó. Kopaszhegypuszta 1927. M.: 6,4+1,2 cm., (+-al a fedő kiálló részét jelöltem). Átm.: 10 cm., A szarurész 4 mezős. A két lapos felületű mezők egyikén magyar címer, tulipán és cserifaággal, a másikon kedvesével mulató kanász és betyár látható. (8. ábra). A két sarkon levő mezőkben bokorvirágok {tulipán, és mértanias gömbölyű szirmú szekfű). A háttér mindegyik mezőben sárga. A fedőlap tölgyfa, domborúan faragott, rajta két sima szegőgyűrű között hullámvonalban futó levelek vannak rózsákkal. A mintaközök lyuggatottak. Ép. A készítés ideje: 1927 körül, helye: bizonytalan. Gyűjtötte: Gönczi Ferenc. 8. ábra. 9110. Sótartó. Kishámságy 1934. M.: 6-f4 cm., átm.: 10 cm., Négy mezője van, az első mezőt asztalnál ülő ós neki tálat nyújtó ember (9. ábra), a másodikat címer tölti ki, a sarkokon cserfás, illetve vadász alakos kompozíció. A háttér sárga. A ifarész keményfa, a fedőre fekvő kos van faragva, és ez a rész lakkozott. Ép. 1934 körül készült Somogyhárságyon. Gyűjtötte: Gönczi F 9. ábra.
