Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilága II.
12 GEBHARDT ANTAL A saklábúak minden faja szárazföldi állat, kevés kivétellel talajlakóik. Minthogy életfeltételük a nedvesség és a párateltség, következésképpen elterjedésük — a szárazföldi ászkarákokkal (Isopoda) megegyezően —, túlnyomóan erdőhöz kötött. A napsütésnek jobban kitett, melegebb terepeken, sziklahasadékokban Összegyűlt korhadó ág- és lombhulladák alatt — helyenként magas példányszámban —, inkább csak ikerszelvényesek fordulnák elő. Utóbbiak, valamint a villásosápúak meglehetősen lomha állatok, a szövőcsévések és a százlábúak ellenben gyorsmozgásúak. Közülük a százlábúak ragadozók, míg a többi osztály tagjai növényi korhadékból, gombákból élnek. Legtöbbször földbe ágyazott kövek, kidőlt, revesedő fák és azok kérge alatt, felhalmozódott levelek között, erdei avarban, mohapánnákban és fatörmelékben találhatók. A Mecsek hegység soklábú fajait Loksa Imre (Budapest) és néh. K. W. Verhoeff (iPasing bei München) határozta meg. Ikerszelvény esek — Diplopoda Polyxenus lagurus Latr. — Melegmányivölgy, korhadt fatönk alól, Mánfai-barlang bejárati szakaszában humusszal kevert növénykor ha dákból. Gervaisia noduligera Verh. — Általában erősen korhadó lomb alatt és fatörmelékben él. A Mecsekben az Abaligeti-barlangfoól is előkerült, ahol a korábbi irodalmi adatok szerint a faunában G. costata Latr. néven szerepelt. Minthogy itt csak szórványosan — esetenként egy-egy példányban —, gyűjtötték, annál nagyobb meglepetés ért, amikor egy alkalommal, a »Hajóágyúk-< környékén egy darab 40 cm hosszú és 10 cm széles, korhadó deszkadarab alól mintegy 90—100 példányt szedtem össze (»eine solche Menge, welche noch nie in einer Höhle beobachtet ist« —, írta hozzám idézett levelében Verhoeff). Glomeris hexasticha bavarica Verh. — Mánfai barlang bejáratának nedves sziklafalain. G. ihexastidha bavairiea v. painnoinica Verh. — Dunántúlra jellemző fajváltozat. A Mecsekben erdők avarjában, korhadó tömbök, fakéreg és kövek alatt gyakori. G. hexasticha bavarica v. circofer-a Verh. — Délvidéki fajváltozat, melynek élethelyei az előbbiével egyeznek. Misina, Tubes. Microchordeuma brölemanni gebhardti Loksa nov. ssp. A Tubes- és a Misinatető, valamint a Dömörkapu környékéről több példány került elő. Mint a rokonfajok és alfajok, úgy ez is késő őszi — kora tavaszi ivarérettségű. Eddigi előfordulása szerint a nyíltabb bokorerdők lakója. Orobainosoma (Brachybaimosoma) hungaricum Verh. — Első példányait 1922. március havában Bokor Elemér és szerző, a további példányokat ugyanők és Dudieh Endre professzor találták. A későbbi, rendszeres vizsgálatok során, különösen a barlang végső, járható szakaszaiban és a »Karthago romjai« (bejárattól 300 m) néven ismert terem jobb oldalfalai alól szivárgó forrás közelében, erősen korhadó, igen nedves deszkadarabról ismételten számos kifejlődött példánya és lárvája került elő. Időközben a Kőszegi hegységben a föld felszínén is gyűjtötték, 1959. évben pedig Loksa Imre a Kovács-hegy környékén a »-Vad-tó« füzes partján nagy tömegben találta meg. A Mecsekben az Abaligeti-barlangon kívül a Tubesen és a Dömörkapu környékén karsztbokorerdőben is él. Haploporatia sp. — A Mánfai-barlang bejárati szakaszában korhadó növényi törmelékben fordul elő. Hungarosoma bokori Verh. — Egyetlen nőstény példányát 1924. augusztus 24-én Bokor Elemér az Abaligeti-barlangban fedezte fel. Ezt a példányt meghatározás céljából K. W. Verhoeffnek küldte el, aki abban nemcsak új fajt, hanem egyúttal új nemet is ismert fel. K. W. Verhoeffnak azt a feltevését, hogy a Hungarosoma Bokori Verh. kizárólag az Abaligeti.-barlang őshonos állata, Loksa Imre 1959. évben a Vindornyaszőllős községtől északnyugati irányban eső Kovácsi-hegy környékén végzett vizsgálatai megdöntötték, mert az Abaligetibarlang sajátjaként ismert Diplopoda-t ott a föld felszínén, hársas-kőrises erdőben is megtalálta. Ennek a ritka állatnak több — de kizárólag nőstény példányát, valamint annak lárváit —, a Mecsek hegységben egyedül csak az Abaligetibarlang végét jelző szifon partján —, korhadó moha és fagyapotból álló csapdával számos alkalommal sikerült gyűjtenem. Heteroporatia méhelyi Verh. — Az Abalibet: 1 'barlang közelében nyíló vízgyűjtő ágban (»Törökpince«) összegyűlt növényi koirhadékban fordul elő, de nem gyakori. H. bosniense Verh. — Az egész hegységben elterjedt, de elsősoriban tölgyesekben, bokorerdőben stb. fordul elő. Gyakran a nyílt gyepekben is megtalálható. Oraspedosoma transsilvanicum Verh. — Lelőhelye ugyancsak az Abaligeti-baruang vízgyűjtő ága, de ritka. A Dunántúl más vidékein is előfordul. Bolyzoniuim germanicum Brandt. — Abaligetibarlang vízgyűjtő ág, Tubes, Misina, Mélyvölgy. Polydesmus denticulatus Koch. — Országszerte elterjedt. Főleg a nedvesebb környezetet kedveli (pl. folyó- és patakpartok). A Mecsek
