Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Muzeológia - Mándoki László: Régi fényképek múzeológiai feldolgozásáról

RÉGI FÉNYKÉPEK FELDOLGOZÁSÁRÓL 343 A 4. pántba kerülnek a következő adatok: A készítő sneve, és a fénykép készítésének ideje. Ez alá (ha ez dk az adatok nem ismerete­sek, akikor üresen hagyott helyük alá) kerül a következő szöveg: Reprodukálta N. N. ; év, hónap. (A szerzői jog védelme .érdekébein publiká­lásnál is utalunk nemcsak la készítő, hanem a reprodukáláisit végző személyre is!) A ifotofeairton toivábbi adiatai változatlanok.* B) Ujabb gyűjtésű pozitívok. Az újaíbb gyűjtésű pozitívoknál a negatívra utaló Mtáiríi szám mögé, az R betűimellé csak abban az esetiDem kerüli oda a P betű, ha a fényképei: nemcsak reprodukálásra, hanem végleg, archiválásra is megkapta múzeumunk. Ugyanígy készülnek természetesen az utaló­kartoinok is. Miiint feotéblb láttuk, az újabb (gyűjtésű po zitívclknál igyekszünk a lehető legrészletesebb adatfelvételre törekedni, s mint írtuk, a poizi­tívgyűjteményben helyezzük el az adatfelvéte­li lapoikat, akár van mellettük kép, akár nincs — hiszen imiég az 'Ígéret ellenére '(hogy repro­dukálás utam »felújított« képet kapnak az in­íoirimáitcirok) sem mindig maradhat a imúzeuim­raál az eredeti negatívról készült pozitív. Te­hát ha fotó- és utalókért ónon iá leltári száim mellett csialk R betű áll, P >neim, akikor a pozi­tív inem maradhatott múzeumunknál, de eb­ben az esetiben is meg keli legyen a pozitiv­gyűjtemény megfelelő leltári szalma alant a résizietes adatfelvételi lap. * Az általánosan elfogadott elveket és leltáro­zási utasítást tekintve változatlanok, azonban a JPM Néprajzi Osztályának korábbi gyakorlatá­tól eltérnék, ugyanis e gyakorlatot kezdetben a szabályoktól eltérően (vagy valamiféle akkori szabály szeriint) alakították ki elődeink. A pécsi fotóleltározási, illetve kar'onozási gya­korlat szerint a 3. pont: Milyen célra készült a fénykép, illetve a későbbi felhasználás adatai. (Mivel a kihagyott hely legtöbbször kevésnek bi­zonyult, a bibliográfiai adatok hiányosak, vagy sokszor el is maradtak.) 6. pont: A negatív vagy pozitív méretei. 7. pont: Negatív vagy pozitív (van a múzeum birtokában). A későbbiekben igyekeztünk ésszerűsíteni ezt a szisztémát: elhagytuk a 7. pontot, a 6. pontban pe­dig mindig a negatívra utaló bejegyzés kapott he­lyet: méret (vagy ennek szöveges kifejezése — norimálfilim, vagy Leica color), illetve a negatív hollétére történő utaiás (imérstmegjelölés nélkül), pl. M(agyar) N'(éprajzi) A(tlasz). Az 1965-ben kartonozásra került fényképeknél áttértünk a szabályos sorrendre és a régi anyag­ból újonnan kartomozáisra kerülő, reprodukció út­ján nyert fény képeknél is a helyes sorrendet kö­vetjük. Adatfelvételi lap nélkül beérkező pozitívokat nem reprózunk!* A 2. pont a legszükségesebb adatok mellett (hiszen a részletes leírás megtalálható a pozi­tívgyűjtemény megfelelő leltára sziámú adat­felvételi lapján) a következő tudnivalóikat tar­talmazza: kitől '(név, pontos lakcím) kaptuk a reprodukált képet, tulajdonából, vagy tulajdo­na kiegészítéssel (ezzel is jelölni kívánjuk, hogy a kép a múzeum birtokában van-e, vagy csak reprodukálásra kaptuk meg). A további pootcík azonosak az A. részinél le­írtaikkal, illetve az egyéb ifoitókairtonox pontjíai­<val. A pozitívgyújtemiénybein elhelyezett .adatfel­vételi lapok a leltári szám és földrajzi név után szintén a tulajdonos, illetve ajándékozó iríevát és címét tűinítetilk fél elsőként, illetőleg a bara­nyai regionális atlasznál használt tasakokra ír­juk fél majd a negatív leltári száimát és a földrajzi mevet. * * * Tagadhatatlan, hogy első látásra (olvasásira) kissé bonyolultan hat az a szisztéma, ameiy­raek megvalósításiam és általános elterjesztésén fáradoiztunk, s lelhet, hogy soraink éles Vitát fognák kiváltani. Reméljük azonban, hogy a vita nem tog kimerülni a rendszer ócsárlásá­ban, hanem egyszerűsíti, 'vagy továbbépíti ö pécsi próbálkozást. Elvetni — úgy véljük — inem lebet, meint szükség van reá i(vagy valami hasonlóra), munkánk megkívánja, hogy fog­lalkozzunk e kérdéskörrel. A regi (már imúzeuimban lévő, vagy tere­pen található) ifényiképek forraisérltéke senki előtt inem lelhet vitás,** funkcionálisan lakás­díszek (igyekszünk is gyűjtéseink során villa­nófényes felvételekkel eredeti helyükön meg­örökíteni őket), egyebekben pedig általában pontosain datálható dokumentumai a 'népi kulturáinlak. A kötelező érvénnyel készült es­küvői képek, a bevcmuláskoir készült családi képek, a szabadságos katonák fényképezkedése (legtöbbször szintén családjukkal együtt tör­tént), a szabadságolt inem kapott kíaitoimák szá­mára küldött családi képek olyan időszak vi­seletét rögzítik, ametymek viselétdarabjai csak * Az elvi és gyakorlati problémák tisztázása előtt pl. MATUSEK LÁSZLÓ iskolaigazgató, hon­ismereti szakikörvezető több száz régi viseletképet hozott be reprodukálásra Áta és a környékbeli falvak délszláv (sokae) lakóitól. E képekhez máig sem készültek el az adatfelvételi lapok, tehát kar ­toinozásuk sem történhetett meg! ** Örömmel láttuk hogy a Néprajzi Múzeum is megtette már a legszükségesebb lépéseket az ilyein jellegű anyag egy gyűjteményben való kezelése felé (vö. Néprajzi Értesítő XLVII (1965), p. 214, to­vábbá lásd a 214—215. lapokon közölt képéket)

Next

/
Oldalképek
Tartalom