Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai
248 PÀPP elfoglalása napján, szeptember 5-én, a délnyugati bástyáinál keletkezett tűzvész lángját az erős déli szél hajtatta, nyilvánvalóan észak felé. Ezt — a források egybébangzása folytán — Németh Béla is kénytelen elisimJerni. Ez a szélirány, illetve a nyomaiban harapódzó tűzvész pedlig kétségtelenül nem kelet felé, vagyis a Németh Béla elképzelte belső vár irányába szorította a védőkét, hanem észak felé, azaz az ott fekvő belső vér, utolsó menedékük irányába. Szelamiki híradása, hogy ti. az ostromlóik utóbb a belső vár körül halmoztak fel nagymennyiségű gyújftóanyagot a tűz táplálására, nem sokat mondó érv Németh Béla állításának igazolásaira. Az, hogy a négyfoástyás, középtornyos, számos épülettel bíró középső vár nem foglalhatott helyet a külső vár közepén, udvarán, nyilvánvaló abból is, hogy ez utóbbinak terjedelme sem fogadhatott magába ilyen, viszonylagosan nagy tömeget. A Németh Béla vitatta helyen álló belső vár tárgyalt elhelyezésű bástyáinak pedig semmiféle gyakorlati oéljuk, rendeltetésük sem lett volna, ostrom esetién ezekből legfeljebb a külső vár ugrásinyi távolságra lévő földtöltéseinek, palánkjának, bástyáinak belső oldalára lövöldözhettek volna. De rámutatunk arra is, hogy ha a belső vár valóban a külső vár közepén állott volna, az ott kényszeredetten feltételezett kicsiny terjedelménél, köröslkörül támadhatóságánál fogva nem két napig, de óráikig sem nyújthatott volna Oltalmat a vár életben maradt védőinek és az odamenekült többieknek, a támadók roppant erejével szeimben. Hogy pedig a belső vá r nem volt egészen kicsiny terjedelmű, az az ostroimleíráisok számos helyéből, különösen a kirohanást közvetlenül (megelőző eseménymozzanatok lefolyásából is kitűnik. À külső vámnak, azaz a mai nagy várudvarnak enyhén emelkedő halmacskája nem takarja semimilféle hajdani belső várnak maradványait, dé halvány nyomai seim fedezhetők fel annak. Erről az említett ásatások és az egyidejű műemléki helyreállítás alkalmával húzott kutatóárkok is bizonyságot tettek. Mindennek következtében pedig minden más elképzelés is megdől, amit Németh Béla a belső vár tartozékainak (Zrínyi Miklós lakóháza, a »tpámcélbáz«, káipu, híd, árok, sánc stb.), azaz szerinte a külső vár kebelében létezett belső vár területén belől, s az előtt elhelyezett épületek és védőművek bolfekvésére nézve vallott, azzal a határozott állításával együtt, hogy Zrínyi Miklós és katonáinak hősi kirohanása a mai várudvar közepéin állott belső várból történt volna. LÁSZLÓ A belső -vár helyével és az ostrom lefolyásával szorosan összefüggő, már érintett kérdés, hogy hol feküdt a külső várat az Óvárossal összekötő híd, s hol volt ennek avarból nyiló kapuja. Mint 'említettük, Németh Béla a főbejáratot a déli vár oldalának nyugati, (azaz délnyugati) bástyája mellett voltnak hitte és állította, mondván, hogy azt a török tette át a keleti bástya mellé, ahol az máig is megmaradt. 71 Ezt az állítást látszana igazolni a Dillioh— Sibmacher-féle, egymást utánzó várábrázolások legtöbbje is, ugyan egyeseken a kaput a kötőgát közepén látjuk. Németh Bélának, bár tagadta a várábrázolások forrásértékét, alighanem ezek a képiek adták az alapötletet az imént említett állításaihoz. Ezt ímegtoldta azzal is, hogy a híd megközelítőleg a városba vivő mai utca torkolatától indulva, »ferdén vitt át a mintegy 90 öl széles árkon, illetve mocsárrészen, úgy, ahogyan rajzban is ábrázolta. (4. és 5. kép.) 72 Állítását azzal a kissé naiv ind okkal támasztotta alá, hogy a várat támadó ellenség pajzsát a bal karján tartotta, s így, kardját a jobb kezében tartva, a váriba vezető hídon nem védekezlbeftett a védők nyíl-, 'vagy golyózáporától. 73 A XVI. század közepén ilymódon s ily célból való hídépítés, vagy ennek fenn tartása nyilván idejét múlta. Semimi okunk sincsen feltételezni, hogy a híd nem természetes, egyemes irányiban, a déli várfalra merőlegesen haladt, s ennek következtében a várkapu nam a mainíalk megfelelő helyen lett volna. A kapu helyére egyébként kétséget elosZlatóan rávilágít Csányi Ákosnak Nádasdy Tamásnéhoz, az özvegy nádornéhoz, 1566. szeptember 8. napján írt, s megállapíthatóan az ostrom szeptember 5-i eseményeiről beszámoló levele, amely szerint » ... az jancsáirak benn vádinak az palánkba, az tültéslbe ásták mákokat három helen, együk az kapu mellett napkeletrül, más helen az Sennyey uram csináltatta bástyába, kit az álgyukkal igen megrontottak, harmadfaelen az nyári napeset felül való falába .. .« 74 Szólnunk kell a Zrínyi-kori bástyák egynémelyükének helyéről és elnevezéséről is. Németh Béla vitázik IstvániffyVal, miivel ez az 1566. évi ostrom leírásánál a Henyei-bástyát a vár délkeleti sarkára helyezi, holott az az Óváros bástyája volt. Németh Béla észrevétele helyes, de a hiba Istvánffynál egyszerű »elírásiból eredt. Az 1556. évi ostrom eseimiényei71 Németh Béla im. 42. о. 72 Uo. 13., 45., 293. о. 73 Uo. 41. о. 74 Barabás Samu im. N. к. 59. о. LIII. levél. (OL Nádasdy iratok.)
