Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, Tünde: Ormánsági rokkaszögek

ORMÁNSÁGI ROKKASZÖGEK 207 Iáson keresztül a métába csorgatják. — Öntés köziben a métát folytonosan veregetik, hogy az izzón folyós ólom a kivésett részeket jól kitöltse.« (Timkó, 1909. p. 93.) igy nem keletkezhetnek légibukorékok.« öntés után kib. 10 parczre a métát szétnyitják, s kiveszik belőle a rokkaRzeget, melyről az esetleges öntési hibákat lefaragják.« (Timkó, 1909. p. 94.) Ormánságban két féle öntőmintát használtak. Az egyik fába vésett (4. 5. kép.), anyaga főként fűzfa vagy más puhafa volt. Az ólmot »hitvány« kanálban megolvasztották — elég egy evőkanálnyi —, belecsorgatták a formába. Fedőlapot nem használtak. Az ólom kb. 5 perc alatt megkeményedett, melegen kiborították, kihüies után elvégezték a finomítást. Az ólom lágysága miatt éppúgy faragható, reszelhető, mint a ía. Hátlapját fareszelővel lesimították, domborított oldalán az öntési hibákat kiskéssel korrigálták, esetleg tovább folytatták a díszítést, pl.: cipkölöztek (csipkézték). Az öntőminta másik fajtája földbe vésett. »Ügyesebb rokkaszegkészítő legények simára egyengetett földbe vésik a mintát.«- (Timkó, 1909. p. 94.) Általában ilyenkor is mindig használtak fedődeszkát Ormánságban nem. öntőmintának agyagos föld a legjobb Keményre döngölték, a mintát vésték vagy fából faragott sémával nyomták a földbe. Ebbe a negatív formába öntötték az ólmot. A szükséges ólmot sörétből olvasztották, ha nem tudták beszerezni, szódásüveg ónja is helyettesíthette. »Az ólom rokkaszög szárára libatoll-csévét húztak, hogy könnyebben bedughassák a •tengelybe.« (Timkó, 1909. p. 95.) Találtunk erre adatokat az Ormánságban is. (6/g. kép). A JPM rokkaszögeinek nagy részét Ormánságból gyűjtötték (Igaz Lajos gyűjtése 1934—356. kép