Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Régészet - Kiss, Attila: Pannóniai rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez

PANNÓNIA LAKOSSÁGÁNAK KONTINUITÁSÁRÓL f>3 telepítése is. 22 Ezt követte 405-ben Atbawulf gótjainak betelepítése. 23 Az utolsó nagy barbár betörés 406—406-ban következett be, amikor a keleti-gót Radagaisus vezetésével a Duma-imielléki népek kétségbeesett kísérletibe kezdtek: betörtek a provinciába, egészien Itáliáig hatoltak előre, majd-ott fel­morzsolódtak. 24 E betörés oka valószínűleg a zsákmányszerzésen kívül a vandálok mintájára, az egyre fokozódó, hatalmi súlypontjukat már az Aldiuna vidékére áthelyezett, hun nyomás előli menekülés ós letelepedési hely keresése le­hetett. A provincia lakosságának egyrésze a nagyméretű betörés hírére fejét vesztve el­menekült. Nagy Tibor esetileg ezzel a pániksze­rű meneküléssel tartja összefüggésbe hozható­nak a savairiaí Quirinus ereklyék Rómába való menekítésiét. 25 A pannonia menekültek jelenté­keny számát a következő években kiadott, a menekültek nyomorúságán enyhíteni kívánó csá­szári rendeleteik igazolják. 26 Ugyanakkor a pro­vincia területén élő nyugatingótok továbbra is 'helyükön maradtak, s csak 408-ban kezdték meg nyugatabbra való elvonulásukat. Pannónia II. és Savia 406 után formailag a Nyugati birodalomhoz tartozott, 27 , 427-iben mindkettő a Keleti birodalom részévé lett. 28 A századforduló táján Pannónia a birodalom, határmenti .provinciáinak évről-évre visszatérő betörésekkel fenyegetett soraiba tartozott. E helyzetben döntő változást Valeria hun véd­nökség alá való kerülése jelentett. Az átadást Alföldi András 406чга keltezte, 22 Mócsy András, Alföldi András keltezését kétségbevontia, 30 leg­utóbb Nagy Tibor Aliarieh Ravenna elleni tá­madásával i(408—409) hozta összefüggésbe Va­leria átadását, amikor Honorius katonai segít­ség fejiében adta át Uldin hun fejedelemnek az említett provincia-részt. 31 Az elkövetkezendő évtizedekben a hun fejedel­földi (1926) 70; Courtois (1955) 38—; Mócsy (1962) 580. 49—. 22 Sózom. VIII. 25, IX, 4; Zos. V. 26, 29; Clau­dian. VI. cos. Horn. 227—; Schmidt (1941) 441—; Mócsy (1962) 580. 60—69. 23 Zos, V. 37; Schmidt (1941) 413; Mócsy (1962) 582. 23—. 24 Olympiodoros frg. 9; Zosim. V, 26, 2; Seeck (1911—1921) V. 375; Schmidt (1941) 265; lord. Rom. 321; Oros. VII. 37; Nagy (19~44—46); Mócsy (1962) 581. 18—. 25 Nagy (1944—46) 26 Cod. Tlheod. X, 25, V, 7, 2; God. lust. I, 40, 11; Mócsy (1962) 581. 23—26. 27 Mócsy (1962) 582. 41—. 28 Marcell, coimes ad ann. 427 (Ohron. II 76); Alföldi (1926) 92—; Mócsy (1962) 582. 49—. » Alföldi (1926) 71—; Alföldi (1942) 746. 30 Mócsy (1962) 581. 46. 31 Nagy (1962) 63. mi székhely már áttolódott Kárpát-medencébe. 32 Amikor 432-ben Aetius az udvari intrikák elől hun barátaihoz DaLmácián, Pannónián keresz­tül nyilván az Alföldre érkezett, azok csak ha­táraik nyugatabbra való kitolása fejiében voltak készek hatalmába 'visszasegíteni. így került 433-bam Pannónia I. is hun kézbe. 33 Pannónia II. és Savia hun megszállására vonatkozóan nem áll adat rendelkezésünkre, de az általános po­litikai eseményeket figyelemlbevéve ez sem kés­lelbetietit sokáig. 34 A hun^sorszakban a provincia területének sorsára vonatkozóan jóformán semmi adat sin­csen. Ez neim véletlen műve: a jelentős esemé­nyek a provincia területén kívül zajlottak le. Az egykori provincia helyzete szempontjából a hun fejedelmi székhely közelsége mindenesetre mérséklőiéig kellett hasson. A hun birodalom 453-nial, Attila halálával kezdődő felbomlásának eseményei itt is érez­tették hatásukat. 454-ben a Dunla-menti népek a gepidák vezetésével fogtak össze a hunok és kitartó segéderőik ellen, s a pannóniai Nediao folyó melletti csatában döntő győzelmet arat­tak. 35 A következő esztendőben, 455-ben, nyilván a hun uralom bukásánlak hírére jelent rneg Avi­tus császár Pannoniában. Célja az egykori pro­vincia visszaszerzése volt. Hadjáratára vonat­kozó egyetlen forrás iSddonius Appolinaris 456 újiesztendéje írt himnusza, így annak részletei­ről, eredményeissiégéről konkrét adatok hiányá­ban nehéz következtetéseket levonni. 36 A hun birodalom összeomlása után Kárpát­medencében a szöVetiségesek legerősebbikének, a gepidáknak hegemóniája alakult ki. 37 A Ke­leti császárság eUerisúuyozásufcra telepítette le 456-bam a keleti-Jgótokat Pannoniában. Ez a kéleti-gót - gepida larők düentsúlyozására, ellen­tétükre alapított féltételezés 'teljes összhangban áll Alföldi Andrásnak azzal az okfejtésével, hogy a gótok a 454-es Nediao menti csatában a vesztes hunok oldalán szerepelhettek. 38 A gótok Pannóniába való betelepítésekor Marcilanos a Nyugati birodalom igényeit ds keresztül húzta, mert jogilag csak Pannónia II. és Savia tarto­zott a Keleti birodalomhoz, míg az egykori 32 Nagy (1962) 65. 33 Priiskós exe. leg. I. 140 = FHG IV. 89; Alföl­di (1926) 90; Nagy (1962) 65. 34 Alföldi (1926) 96; Seeck (1911—21) VI. 286; Mócsy (1962) 582. 55—. 35 lord. Get. 259—262; Nagy (1962) 68. 36 Sidon. Apoii. carm. VII, 589—; V. 107 (MGH AA VIII. 190); Seeck (1911—21) VI. 328; Alföldi (1926) 91; Nagy (1962) 68. 37 lord. Get. 264—; Nagy (1962) 68. 38 lord. Get. 264—; Alföldi (1926) 97—; Schmidt (1941) 269—.

Next

/
Oldalképek
Tartalom