Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)
Természettudomány - Gebhardt, Antal: A Mecsek hegység állatvilága. I.
A MECSEK HEGYSÉG ÁLLATVILÁGA I. (PROTOZOA — VERMES - ARCHIPODIATA) GEBHARDT ANTAL Állatföldrajzi szempontból minden tájegység elsősorban akkor i számíthat, mind a szakember, mind a nagyközönség érdeklődésére, ha élővilágának összetétele olyan jellemvonásokkal rendelkezdik, melyek azt más faunaterüiletektől megkülönböztetik. Ebben a. tekiinteitben a Mecsek hegység állatvilágának vizsgálata éppen azért rendkívül hálás feladaj, mert annak öszszetétele a Dunántúli Dorhbvidék (Pannonicum), a Balkán-félsziget (Illyrieum, Moesicum), a tengerpart (Mediterraneum, Adriaticum) és a Kelet-Alpokiból (Noricum) kisugárzó állatközösségeinek jellegzetesen keveredő karaiktere mellett is nagyfokú önállóságot mutat. A Mecsek földrajzi fekvése, földtani alakulása, hegy- és vízrajzi viszonyai s mindezekkel kapcsolatban sajátos éghajlata és növénytakarójának változatossága adja magyarázatát annak is, hogy a hegységünkben elterjedt állatvilág fajszáma országos viszonylatban is kimagasló értéket ér el. A növényvilág táplálkozási szempontból a legkülönbözőbb igényéket elégíti ki, a mészhegység ismert meleggyűjftő jellege mellett az áttételesre azért teremt az állatvilág számára kedvező életfeltételeket, mert a sziklarepedések s a földalatti üregek megfelelő búvóhelyeket bizitosítamak. A patakokban gazdag völgyek a víziben élő szervezeték és fokozott nedvességigényű állatok elterjedését és fennmaradását teszik lehetővé. A hegység rendikívül érdekes állatvilágát már több minit egy évszázad óta a legkiválóbb magyar természettudósok tanulmányozltálk. Nendtvich Tamás a magyar orvosok és természetvizsgálók VI. vándorgyűlésén 1845-ben ismertette a környék növény- és állatvilágát. A kutató munikia úttörő feladatát: Agárdi Ede, Ágh Timót, Bíró Lajos, Bokor Elemér, Csörgey Titusz, Dudich Endre, Horváth Géza, Hölhling Miksa, Kaufmann Ede, Pável János, Petényi Salamon János, id. Reuitte,r Camiiló, Thalhammer János, Viertl Adolf, Wagner János végezte, míg az újabb gyűjtőket: Andrássy István, Farkas Henrik, Horváth Andor, Horváth Lajos, Kaszab Zoltán, Kolos vár y Gábor, Loksa Imre, Mahunlka Sándor, Móczár László, Pónyi Jenő, Fónyiné, Zántoay Nóra, Soós Árpád, Stiller Jolán, Székessy Vilmos, Topái György, Varga Lajos, Weber Mihály és Zicsi András tudományos kutatók képviselik. Joggal feltételezhető, hogy több mint egy évszázad érdeklődése és annyi természettudós szakavatott munkája a faunakutatás terén a Mecsek hegységben már minden kérdést megoldott. Ezzel szemben a valóság inkább az, hogy az elért kiváló eredmények ellenére is még több olyan állatcsoport él a Mecsekben, melynek egyetlen képviselőjét sem ismerjük, s a hegységünlkben biztosan előforduló álatrendek között is van olyan, melyet nem gyűjtött és nem tanulmányozott senki. Az ismert állatok begyűjtése sem volt rendszeres és tervszerű, hanem az 'elért eredmények túlnyomó része csupán alkalmi — legfeljebb néhány napra szorítkozó, — gyűjtőmunkára vezethető vissza. Ennek a tanulmánynak célja az eddig végzett szerteágazó vizsgálatok eredményeinek egybefoglalása 's ezzel összefüggően kísérlet a mecseki fauna alapvetésének elkészítésére. A Mecsek hegység földtörténeti múltja, topográfiai beosztása és környezeti viszonyai A Mecsek hegység a Dunántúl legdélibb fekvésű hegysége, melynek területe mintegy 1300 km 2 . Lényegében szigethegység, mely fokozatosan lankásodó dombvidékekkel olVad bele a magyar medence térszínébe. Legmagasabb csúcsai: a Zengő (682 m), a Hármas-hegy (603 m), a Jákabhegy (593 m), a Tubestető (610 m), a Misina-, vagy Mecsekcsúcs (534 m). A nagyjában nyugat—keleti irányban nyúló hegységet észak—déli irányban fiatal harántvölgyek tagolják. (Niagymiélyvölgy^ Melegmány, Égervölgy, Sziuadó stib.):
