Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Természettudomány - Horvát, A. O.: A Mecsek hegység növényföldrajza. I.

A MECSEK HEGYSÉG NÖVÉNY FÖLDRAJZA I. 31 nyár, (a Dunántúl nyugati részénél valaimivel kontdnentálisaibb, de a Magyar Középhegység keleti 'felénél oceamiíkusabb klíma) jelleimzi. Az esőziés a tavasz végén és októberiben maximális és így szubmedaterrán jellegű. Ez a szubmediterrán jelleg megmutatkozik a flórában és vegetációban >(hegyi szityeprétek, pusztafüves lejtők, bokorerdő molyhos /= mészkedvelő/ tölgy es). TUP к EVE 10.5 529 mm •60 •40 НО 2. ábra. Túrikave klliimadiagiramimja A diagrammon az is jól látható, hogy az alföldi Túrkevének jobban, a Mecsekinek kevésbé kifejezettéin erddvel kevert sztyeppekre jieilemző klímája vain ta nyár derekán, amikor is az izotermák görbéje az izohiétáké fölé emelkedik. Ennek a részben erdővel kevert sztyep klímának a hatása megmutatkozik a vegetációban és a flórában is erdővel kevert sztyep (Zólyomi, 1957) fajok (27) jelenlétével (Acertataricum, Rosa gallica, Iris variegata, Lathyrus collinus, Doronicum hungaricum, Melica altissima, Inula germanica, Thalictrum minus, Anemone sylvestris, Fragaria viridis, Lathyrus latifolius, Vicia cracca-tenuifolia, Geranium saurguineum, Dictamnus albus, Peucedanum cervaria, Teucrium chamaedrys, Veronica teucrium, Melampyrum cristatum, Hypochoeris maculata, Süene nemoralis, Serratula lycopifolia, Erysium (odoratum) pannonicum, Füipendula vulgaris, Peucedanum alsaticum, Vinca herbacea, Stachys recta, Inula hirta.) (Hajósy, 1935, 1952, Horvát А. О. 1962, Koppen 1929, Réthly, 1958, Szántó, 1949.) 3. A flórakutatás története Kétszáznegyven évvel ezelőtt Marsigli (1726) volt az első, aki adatokat szolgáltatott Baranya flórájához. Mint a legtöbb magyar tájnak, a Mecseknek a kutatása is szorosan hozzákapcsolódik Kitaibel nevéhez és működéséhez. Kitaibel 1799-ben és 1808-ban járt Baranyában és figyelme kiterjedt a növényvilágon kívül a földtani, talajtani, földrajzi, néprajzi és művészeti, valamint a gazdiasági viszonyok megfigyelésére és pontos leírására is. Különösen sok adatot találunk Kitaibelmél az erdei fák és cserjék, valamint az útszéli és gyomnöd/ények társulásainak leírása kapcsán. Észrevette a magyar hárs (Tilia argentea) növényföldrajzi jelentőségét Délkelet Dunántúlon és az illatos hunyor (Helleborus odorus) Mecsek környéket .megszabó jellegét. így ennek a fajnak nemcsak a jelenlétét közli, hanem megmondja azt is, hogy ez a faj hol marad el a határterületen. Egyébként a Mecsek flórakutatásának a történetével már foglalkoztam (Horvát, 1942), de a fent említett szempontok és adatok még nem szerepelnek a munkámban megírt Kitaibel életrajziban és méltatásban. — Munkámban, amely a Mecsek hegység és déli síkjának növényzetéről szól, olvasható a kutatás részletes története és az- erre vonatkozó irodalmi összeállítás. A pécsi flóra kikutatásában nagy szerepet játszottak száz év előtt a Nendtvich család tagjai. Nendtvich T. (1846) 1804-ben került Késmárkról Bécsre gyógyszerésznek. Ő kutatta ki legjobban a pécsi Mecsek flóráját. Követői voltak: fia, Nendtvich K. (1836), később műegyetemi tanár Budapesten és Majer M. (1859), a pécsi gimnázium tanára. Majer M. a pécsi gimnázium száz év előtti természetrajz tanára, korát megelőzve már akkor szemléltetve és kirándulásokat rendezve tanított, mert hiszen a Mecsek közelsége és flórájának gazdagsága kélll, hogy vonzzon minden természetjárót ós főleg biológus tanárt. Majer M. a virágos növényeken kívül mohákat is gyűjtött és Latzel megállapította, hogy feltűnően jók a meghatározásai. Kár, hogy a lelőhelyek tekintetében Majer M. kevésbé megbízható. Az ő korában a növénytföldimjzi szempont még kevésbé érvénylesült és inkább rendszertani teljességire törekedtek. A lelőhelyek lelkiismeretes és pontos megadását többen elhanyagolták a száz óv előtti botanikusok közül. A budapesti botanikusok közül Simonkai (1876) iés Janka kutattak legtöbbet és legalaposabban a Mecsekben. Könyveim megjielenése után az elmúlt húsz éviben majdnem minden egyes magyar botanikus járt a Mecsekben és különösen Boros А-так és Priszter Sz.-nlak, valamint Kárpáti Z.-nalk és Csapody V.-nák, Nagy I.-miak, Vida Górnak, Károlyi A-nak, Simon T.-mék és Vörös L.-nak vannak új és értékes adatai a mecseki flóra ismerétéhez a monográfiám megjelenésiét követő időből.