Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Művészettörténet - Romváry, Ferenc: Az ex libris története Pécsett

AZ EX LIBRIS TÖRTÉNETE PÉCSETT ROMVÁRY FERENC A kisgrafika, bár önálló kifejezési eszközökkel rendelkezik, jellegénél fogva kötött (műfaj, személyesebb, bensőségesebb akár a festészet, akár a szobrászat. A sokszorosítás lehetőivé teszi széles elterjedését, olcsó áron való megszerzésiét. iMűvészii értékét a töbfb példányiban előállítihatóiság nem befolyásolja, a kis imiáret és a kötött fonmátuim keretein belül is lehetőség nyílik a művészi mondanivaló sűrített, koncentrált meg j elemi tésiáre. 1965-ben a Jamus Pannonius Múzeum és a pécsi .Kisgirafikabairátiok Köre közös rendezésében helyi gyűjtők anyagából válogatott ex libris kiállítás hívta fel az érdeklődők (figyelmét. Gyűjtőmappák ritkán látott lapjai bepillantást engedtek egy kevesek által ismiert (művészeti ág sajátos világába. A kiállítási anyag nemzetközi jellegét 18 ország ex libriseinek válogatott együttese adta meg. A magyar kisgrafika méltán híres művészeinek alkotásait színesen egészítették ki azok a lapok, amelyek pécsi művészek kéziéiből kerültek ki. Ezek a kisgiralfifcák egy bizonyos, meghatározott célt szolgálnák. Eredeti rend éltetésük szerint a könyv fedelére (ragasztva, annak tulajdonosát nevezitek ímeg. Ex libris = könyveiből, az ő könyve. Évszázadokon keresztül ezt a célt szolgálta, míg a múlt század végétől kezdve miáír inemjcsiak beragasztandó lapnak tekintették, hanem figyelembe véve önálló művészi értékeit, a könyvtől függetlenül is gyűjteni kezdték. A világszerte elterjedő gyűjtőkedv ismét felkeltette az érdeklődést az ex libris kánt. A iművészek közül is mind többen vállalkoztak eme izgalmas iművészi feladat megoldására és ennek eredményeiként egyre több könyVbamát ragaszthatott könyveibe ex librist. A művész nem kis feladat előtt áll, amikor kömyvjegy készítésére vállalkozik. Sokféle formai kötöttséggel kell megküzdeni, miig a könyv tulajdonosát lés egyúttal önmagát is jellemzi, kifejezi. Kis menetbe kell belesűrítenie mondanivalóját, minden ímeilékest el kell hagynia és csak a leglényegesebbre koncentrálhat. A képi tömiarítés ímeliett, azzal szinte egyenrangú követelmény, hogy a tulajdonosnak a nevét és a könyvre utalást feltüntető betűk szervesen beleilleszkedj einek a kompozícióba : a kép és betű együttes kifejezői (legyenek a gondolatnak. A mai értelemben vett ex libris a könyvnyomtatással egyidős, ahogy a grafika története ás szorosan /kapcsolódik a könyv történetéhez. Ugyanazon igény keltette életre, mint a könyvet, a sokpéldány, a sokszorosítás igénye, hogy a 'rajz is több példányban készülhessen. A rendkívül díszes, kézzel -másolt kódexek után a /könyvnyomtatás kezdeti időszakában a nyomtatott könyvet is vonzóvá kellett varázsolni, a betűsorok egyhangúságát föl kellett oldani, hogy a könyv az olvasó számára kívánatos legyen. A könyvek díszítését kitűnő művészek mellett elsősorban iparos-imesteremberek Végezték. Feladatuk főként abból állott, hogy egy adott rajzot sokszorosíitásra alkalmassá tegyenek. Régi könyvekben találhatunk tájképet és csataképet, városképet, díszes fejlécet (és címlapot egyaránt. A nyomtatással 'megszűnt a könyv egyedi jellege. Egyazon szöveg máir több példányban is készülhetett s mivel egy-egy könyv még így is jelentős értéket képviselt, célszerűnek látszott egyedi megjelölése. Ezt a szerepet kezdetben a earner töltötte be, mint történetileg; kialakult jelkép és ezt cgészíteitte ki a tulajdonos nevét, vagy kezdőbetűjét is feltűntető jobbéira életbölcsességet tartalmazó jelmondat. Ez a kezdetben kialakult gyakorlat napjainkig megmaradt, csupán az egyes konok ízlése és stílusa alakítgatta a megszokott keneteken belül. így bizonyos érteleimben még a legmodernebb formai megoldásokat tükröző könyvjegyek is bizonyos archaizmust őriznek. A címer az olvasóközönség szélesbedésévél hamarosan elvesztette kizárólagosságát. A nem nemesek is,, anyagi lehetőségük és érdeklődési körük, kitárulásával egyre fokozottabban igényelték a kulturálódásit, a tudományok és művészetek ismeretét. A heraldikai, vonatkozások helyébe új elemek kerültek. Oriniamemtáiis keretben maga a név ex libris felirattal együtt, vagy más rokonértelmű kifejezéssel. A hagyományos latin helyett az anyanyelv (használata is elterjedt. A címeres jegyek mellett (most már olyanokkal is találkozunk, amelyek a tulajdonos foglalko-