Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Papp, László: Szigetvár XVI–XVII. századi erősség-rendszere és ábrázolásai

218 PAPP LÁSZLÓ lőszerraktárként, egy negyediket (H) török élelmiszerraktárként jelöl Anguissola felvétele. Az ásatások valamennyinek maradványát napvilágra hozták. A téglala'palapú lőszerraktárépületek egyikét, amelyet IV. Mohamed parancsária létesítettek, s amely a nyugati palánkfalhoz illeszkedik, már említettük. A nagy várudvar közepe táján feltünteti a térkép Szuflejimán dzisámiját (F, Türkische Masche), eininek előterében pedig egy helyet jelez <(R: »Ortlh, wo die Türeken dais pulver vergraben halben«). Ezen a helyen a felszabadító katonaság nyilvánvalóan nagy turkálást végzett, majd téglaégető kemencét épített, amelynek maradványát az 1959. évi ásatás feltárta.

15 A várudvar közepe 'táján látható kis kör a vár kútját jelzi, amelyet a közelebb múlt években tömtek be a kaziamatáhelyiiségek akkori használói. E kútról EvHia Gseiebi azt írja, hogy »vize olyan, mint az életvíz«. A délkeleti bástya nyugati sarka előtt kiugró, négyszögletes, lőrésekkel ellátott építmény, (bástya?) a kapubejárat közvetlenebb védelmét szolgálhatta. Anguissola térképén a vár deli oldala mellett elterülő mocsáron át a kaputól a város (»die Statt«) északi kapujához mintegy 90 bécsi öl hosszúságú híd vezet. Köziapetáján kis épület (torony) helyét tüntették fel. E téglálíapalaprajzú Óvárost, amelyet Evlia Cselebi váltakozva »/cözép-ixíros^-nak és »középső vár«-nlak nevez, a térkép bizonysága szerint a visszafoglalás idején, nyugati, déli és keleti oldalán szintén palánkfai szegélyezte. Az északi oldalt a mocsár védte. Evlia Cselebi csak a két hosszabbik oldal mellett húzódó falról beszél, melynek vastagsága szerinte 50 rőf, míg a vár kerülete 1500 lépés. A délkeleti, délnyugati és északkeleti sarkokon egy-egy kisebb méretű, üres, kerek bástya áill, amelyekről Evlia Cseleibi merni beszél, nyilván feledékenységből. A térkép — a várihoz vezető kapuval együtt — mégy kaput tüntet fel: a keleti »EüntfMreben Thor«-t, a déli »Sicklos Tíhoir«-t, a nyugati »Babolstíh oder Caniseher Tho!r«-t. A kapuk helye fölött kis épületek, nyilván tornyok jelzése látható. Az Óváros térképe feltünteti még, egyebek közt, a város közepém., Ali pasa dzsámiját, a Pécsi kapu előtt a mai ferencesteimplom helyén volt dzsámit, a basa házát (K), a várba vezető utca felső végén a török fürdőt (L), amelynek épületét élelemraktárnak céljára fordította a császári katonaság. Anguissola a térképen feljegyezte, hogy a városban »még« 200-nál több ház áll. Evlia Cselebi szerint, 25 évvel koraibban, 470 volt az »alacsonyahb-miagäsalbb, kert nélküli, szűk faházak« száma, amelyek némelyike cseréppel, némelyike fazsindellyel volt fedve. A térkép jól érzékelteti, hogy a várat teljes egészében, az Óvárost ósziaki és nyugati oldalairól mocsár vette körül, imíg a város másik két oldalát az Almás víziével táplált, széles árok szegélyezte. A váirois északkeleti bástyájától keletre feltünteti azit a gátat (N), amelynél a nagy mocsárban szétterült folyóvíz az árokba ömlik. A várostól nyugatra pedig látható a Kanizsai kaputól nyugatra vezető utat is hátán vivő széles gát, amelynek oly nagy szerepe volt a vár ostr oimainál. Az Óváros helyszínrajzának keleti és déli szélén- túl ez a felírás fut végig: »Die ganz abgebrändte Vor-Statt«. Figyelemre méltó ez a felírás, mert — újabb dokumentumok esetleges előkerültéiig — egyedül ez az adat nyújt felvilágosítást a hódoltságkori »előváros«, amint Evlia Cselebi nevezi: »külváros« fekvéséről, amelyet a török világjáró utazó még leírt. Elbeszélése szerint Szihráb Mohamed pasa e külváros köré »erős, töméses palánkerődítményt készíttetett s -mély árkot ásatott, melynek földjét a vár palánkfalába tömette«, amelyen lovasok is járhattak. »Hét helyen bástyája, szöglete, s itt-ott ágyuja van.« »iKét kapuja közül a Pécsi kapu a kelleti, a Koppan kapu a nyugati oldalon nyílik, előttük fahíddal. A Város kerületét Evlia Cselebi 4000 lépés hosszúságúnak mondja, a »Rikíe folyó«-tól táplált, mély árokkal. Szerinte 1100 vörös cseréptetejű és néhány deszkazsindelyes, alacsonyabb, magasabb, szép ház állott, ottjártakor, a külvárosiban — amely számot szintén túlzottnak kell mondanunk, — ezekhez kertek és tágas udviarok tartoztak. Tudjuk, hogy a jól megerősített Óvárosban a török elöljárók és katonaság laktak, család jaikkial, imíg a »külváros« vegyes lakosságú volt. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a visszafoglaláskor felégetett külvárost, megfelelő adatok hiámyábam, helyileg sem lehet azonosnak venni azzal az ÜjuárosHsal, amelyet az 1556. évi, Horváth Máirk4Béle ostromot követően »alapították« a közeli-Mivoli környék szegénysorsú menekültjei. Ez utóbbinak helyét 'a köztudat is az Óváros közvetlen déli szomszédságában ismeri, szemben Németh Bélával, aki — amint erre 'még visszatérünk — a Zrínyi-kori Üjvárast az Óvárostól keletre s nem közvetlen szomszédságában fekvőnek állítja.

16 A hódoltsági külváros fekvésére vonatkozó, pontosabb topográfiái adatok hiányában, természetesen, annak kiterjedését sem tudjuk meg15 Kováts Valéria im. Németh Béla im. 228. о.