Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, Tünde: Ormánsági rokkaszögek

206 ZENTAI TÜNDE Az otoorági öintőiminta (52.578.1) kiét oldala. 5. kép 4. kép mutatjuk a Janus Pannonius Múzeum rokkasz ög-gy ű

j terményét. A ro'kkaszögek páronként a keeskerokka hajtófcerekének tengelyét erősítik, tengelyszeg funkciót töltenek be. (1. 2. 3. kép.) Eredetileg dísztelen, fáiból faragott (2. 3. kép) vagy esztergályozott faszög. A rokkát iparoissal készíttették vagy vásáriban vették az esztergályozott rokkaszöggel együtt. Csiak később, használat közben cserélték fel díszes pörgő szög ékkel. Időben a kettő nem határolható el pontosan egymástól. A primlitív forma ősibb, de mindvégig élt a használatban. A díszített rokkaszögeknek már nem csak gyakorlati rendeltetése volt, jelentős helyet foglalt el a rokka díszítő elemei között A díszes rokkasziögeket a parasztok maguk készítették; a férfiak munkája volt. Ehhez fűződik egy kedves szokás, a legények ajándékozták a lányoknak. Az ügyesebbek barátoknak, ismerősöknek is készítettek szívességből. Egyszerű, dísztelen pörgőszeggel általában minden férfi saját maga látta el háza népét, ha a szükség úgy kívánta, az asszonyok is megcsinálták. Előfordult néha az is, hogy »olajokkal« faragtatiták valiamdlyen csereértékért, A továbbiakban a díszített rokkaszögekkel foglalkozunk. Anyaguk fa vagy ólom. A Múzeumban ólom rokkaszög van több, ebből azonban nem lelhet arra következtetni, hogy ez gyakoribb volt, az Ormánságban szebbnek tartották a faanyagú pörgőszeget. Valószínűleg ez az ősibb. Készítési módjukat külön Vizsgáljuk. Bonyolultabb eljárása miatt először az ólom rokkaszögek készítését ismertetjülk. Timkó Pest—Pilis—Solt—iKiskún megyei fajtákkal és öntőmántájukkal foglalkozok, (1909. pp. 93—96.) ő így írja le az ön tels módját: »alkalmas fadarabba (legtöbbször jegenye nyár) vésik bicskával akiöntendő rokkaszeg negatív képét. A kivésett famintát sima felületű deszkácskával lefedik, s ezt madzaggal vagy csavaros szorítóval hozzá erősítik. Ez lesz a méta. — Az ólmot — »ha már izzón folyós állapotba került, az öntőnyí-