Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban

A KÓLÉSZÓ 185 azt nem szívesen árulja el másnak, hiszen ezzel magát rövidíti meg. De vannak egyes módozatok, amikor az egyén csak nehezen vagy egyáltalában nem érthet célba —, pl. egyes halászó formák, rókalyuk felásása stb. — ilyenkor kénytelen társról gondoskodni. Ez esetben azután a rokomérdeklődésűek, kólészó hajlamúak, könnyen egymásra találnak. A mi emberünk is eleinte csak mint kisegítő csatlakozott az ilyen — idősebb, tapasztaltabb — kólészóklhoz. Itt azután igyekezett mindent jól megfigyelni, elsajátítani. Az olyan öregek pedig, akik már kivénültek ebből a foglalkozásból, azok néha-néha — most már nem volt miért féltékenykedni — el-elbeszélték kólészásalifcat, kalandjaikat. Az érdeklődő ember az ilyenektől is sokat tanul. És .mind ezek felett áll e téren is, hogy a gyakorlat tesz mesterré. Mindez, hozzáadva a maga leleményét, bősünket igazi, tanult, eredményes kólészóvá avatta. A kólészáson belül is van — ha szabad így kifejezni — bizonyos szakosodás. Bár ez élesein nem határolódik el. Ha egyesek az egyik vagy másik módozatot jobban kedvelik is — pl. halászat, vagy vadászat, gyűjtögetés stb. — ebben vagy abban nagyobb ügyességre, jártasságra tesznek szert, alkalomadtán nem vetik meg a »rokonszakmát« sem, kihasználják annak lehetőségeit is. Dani Lajos meglehetősen sokoldalú. A gyűjtögetés, a zsákmányoló gazdálkodás majd minden, itt adott lehetőségével él. Egyeseket nam ás űz állandóan, csak aikalcimszerűleg ; ahogy a körülmények hozzák, vagy megkívánják. Pl. volt idő, amikor 'foglalkozott a kőrisbogár gyűjtésével. Akkor azt jól megfizették. Vagy például fiatalabb korában szedte a piócát is. Voltak még öregasszonyok, akik. köpülöztek vele. Ma már ennek elmúlt a divatja, értelmetlen dolog lenne, haszontalan időpocsékoiás az ilyennel foglalkozni. Hol űzi a kólészó »foglalkozását«? Ahol erre a'lkalmas teret talál. Meghatározott terület nincs, oda 'megy, abol sikert remél. Láttuk ezt a szokást a régi pákász világban is : » ... ott rakták ki madárfogó burokjaikat, ott vertek halfogó vészt, ahol legalkalmasabbnak találták«. (Szűcs, 1957. p. 160). Megkíseriem rendszerbe foglalni, és úgy bemutatni kólészónk tevékenységét. Gyűjtögetés A gyűjtögetés tárgyát, céljának tekintve több csoportra oszthatjuk, melyekkel kólészónk foglalkozik. a) táplálék, b) szerszám-, eszköznyersanyag, c) egyebek. a) A táplálkozási anyagok legnagyobb részét a gombák adják. Gomba a megváltozott természeti és termelési viszonyok között is található; sőt a vizek lecsapolása folytán több száraz terület, parlag-legelő keletkezett, a megcsappant erdők szárazabbakká váltak, mindezek kedveznek az ehető igornbafélék tenyészéisiéinek. EZsk kedvező időjárás esetén elég nagy mennyiségben teremnek, ha nem is olyan mértékben, mint egyes erdős vidékeken. A kólészó ismeri a helyeket, ahol gomba van. Tudja mely időszakban, imilyen időjárásnál, mikor, hol, milyen gomba található. A gombának nagy előnye, hogy tavasztól késő őszig — fajok szerint —, sőt néha még télen is — laskagomba — nő. Lássuk az egyes itteni fajokat, melyek a kólészó kosarába vagy tarisznyájába, illetve fazekába, asztalára kerülnek. Papsipka- (kucsma-) gomba. Nagyon korai. Nyárfa erdőben található leginkább. Szengyörgy-gomba. Jó időjárás esetén már korán, Szent György-nap (ápr. 24.) táján megjelenik. (Innét a neve is.) Sűrű bokrok alatt, erdők nyárifás részén tenyészik. Nyáron az erdőben a nyári vagy csikós-vargánya, kék-hátú, vöröshátú, keserűgomba található. Legelőn nagyon gyakori a szökfü-gomba. Mezőn terem a vörösgomba '(csiperke). Ezzel vigyázni kell, mert amelyik »nyakkendős« (gyilkos galóca?), az mérges. Ősszel az őszi vargánya és a monyarókeserü >(5 Ft^os nagyságú, bamáshátú) terem az erőben. Gilva (laskagomba) szil-, dió-, eper-, fűz-, nyárfa tuskókon terem. A vörösgombát néha kint a mezőn meg is sütötték. Tönkjét letörték, kalapjának felsőbőrét lehúzták, megsózták, parázson megsütötték. Ha ilyenkor szalonna is kerülhetett a nyársra, annak zsírját rácsurgatták a gombára. A vadon termő gyümölcsök már nem játszottak akkora szerepet, mint a gombák. Az erdőben, legelőn növő vadkörtefákon egyes években gazdag a termés. Ilyenkor — különösen há a ház körül gyenge gyümölcstermés volt — begyűjtik a vadkörtét is. ősszel, amikor az érés ideje beköszönt, figyeli az időjárást. »Gyün a szél, biztos lesz vadkörte!« Az érafélben lévő vadkörte a szél fúvásától lehullott, csak fel kellett szedni. Zsákban hordta haza, ott a padláson azután ráér teljesen beérni. Szedi még ősszel a bücskét (csipkebogyó). Köténybe szedve, cúkába (zacskó) önti, úgy viszi haza. Peszmegöt (lekvár) főznek belőle, vagy eladják.