Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Zentai, János: Egy letűnt életforma utolsó képviselője az Ormánságban

A KÓLÉSZÓ 183 1. kép. Vízáldásos mélyedés. Ormánsági tájiak. 2. kép. Vízjárta terület. 3. kép. Lápos részlet. A vizeket lecsapolták, az egész határ száraz­ra került. Emléke egyes dűlőnevekben maradt meg: Juhostó, Ker&kberök, Sömlékös, Tóvőgy. Ezéken a mélyebben fekvő helyeken még mla ás összegyülemlik a víz, nedvesebb nyarakon egész éven át kii sem szárad. (1. 2. 3. kép) A vizek elvonultával megszűnt a lehetősége a pákászkodásnak is. Azaz (mégsem egészen. Ép­pen erről lesz szó az alábbiakban. Hiába változott meg a világ, a gazdálkodási forma, az életmód, akinek nagyon a vérében volt a páfcászfcodás, az nem tudott teljesen hoz­záidomulni a kötöttebb paraszti életformáihoz, az megkereste a lehetőségét a változott viszo^ nydk között is a pákászkodásnak. 'Aranyira nem volt mostoha a természet, a civilizáció, a kultú­ra nem tudta annyira átalakítani, hogy az ar­ra rátermettnek ne adott volna valami értéke­set terményeiből. Folytatódott is tovább, bár mind kevesebb eredménnyel, állandóan fogyó számmal a pákászkodás »kólészás«-sá csökevé­ny esedve. ^Melkhaót a Kasza fflés kóröszltlapa, magam marattam má' csak ilyen kclészó« mondta a drávapüski Dani Lajos. 19114>em született, tehát még nem öreg ember. Apja kistfalusi parasztipa­rcis volt, kőim űv es. Bátyja földművelő kispa­raszt. Ö nem lett sem paraszt, sem iparos. Mindig olyan foglalkozást keresett, olyan al­kalmaztatásra törekedett, amely közben foly­tathatta a kólészolást — pl. csősz (mezőőr), vagy mellette tudott magának szakítani ilyen alkal­mat, — pl- falusi kisbíró (ma hivatalsegédnek .mondják). Ez 'mellett, mint a legtöbb ormánsá­gi: fúró-íaragó, barkácsoló, ezermester ; a falu iparos-mindenese. A baltanyél készítésétől lá­basfoltozáson keresztül a fejfafaragásig siók mindennel foglalkozik. Ezen felül muzsikus is. Falusi parasztbandábani kontrás volt sok éven keresztül. A zenékar részére a nagybőgőt is ő készítette. Famiunka, vasmunka, kőművesmun­ka — minden megy nála, bár egyiket sem ta­nulta. Állandóan, vagy csak tartósan is, egyik­kel seim foglalkozik. Minden szabad idejét kint tölti a természetben. Szabad ideje pedig majd­nem annyi van, amennyit akar. Éppen azért nem vállal kötött munkakört, ezt nem bírja él. Vagy ha már a megélhetés szempontjából elke­rülhetetlen, akkor is nagyon megválogatja. Je­lenleg például éjjeliőr gátszabályozó vízügyi munkálatoknál. így az éjszakája ott folyik le a folyó mentén, a nappalai teljesen szabadon áll­nak rendelkezésére. 4. kép. Indulás kólészásra. Kólészónk, varsával a vállán, adorjási halászó helyén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom