Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Dömötör, Sándor: A „Baranyai Kalevala” jubileumára

A „BARANYAI KALEVAbA" JUBILEUMÁRA 155 voit, hogy az idősebbek emlékezetében is alig akadt imár feljegyzésre imiéltó emlék.

9

. Berze Nagy tudományos világképében a félfeudális falu gyerimekkoiri romantikus emlékei, felvillanásai síugiallták azt a nemzeti nihilizmusra jelíleimző, akkoriban nagyon divatos megállapítást, hogy a baranyai 'magyar néphagyományolk pusztulása a imagyanság pusztulását jelenti, Ihogy a magyar nép nagyszierű haldoklásának tamui vagyunk. 'Berze Nagy is ószlelgette, hogy bizonyos mértékben a polgárosodás káros a néphagyományok fejlődésére, seny védésüket idézi élő. Mint jó pedagógus és népét őszintén szerető magyar ember világosan látta, bár nem kereste tudatosan a (bajok társadalmi gyökerét, hogy nagy baj van a (művelődési színvonal alakulásával. Csupán kisebb jelentőségű akciókban, s nem gyökeres kultúrpolitikai refonmokban látta a nép (felemelkedésének lehetőségét, amelyet igen hosszú — nemzedékek váltásában bekoVetkező — folyamatnak látott. Előtte a polgár osulás ia művelődéssel egyértelmű volt, s mint a nép — parasztság és munkásság — felemelkedésének lehetősége lebegett. Nem látta, nem láthatta elszigeteltségében, eszmei magánosságábam, hogy a polgárság töirténelmünk ezen szakaszában, a Horthy-korszakban már nem emelkedő, Ihlamem rothadó és rothasztó tendenciát képvisel kulturális életünkben. Ha látta is, hivatalosan nem vehette tudomásul, mert ennek a rendszernek hivatalnoka volt. {A polgárság »haladó« elemei éppen úgy visszaszorulták ekkor, mint sok másfajta haladó elem.) Berze Nagynak ilyen körülmények között leírt véleménye igen merész volt. Szerinte az a körülmény, hogy a baranyai imagyarság egy évezredet töltött el a déli szlávsággal és több évszázadot a betelepített svábsággal szoros etnikai érintkezésiben, a népi szóhagyományok fennmaradását alaki tekintetben egyáltalán nem érintette és tartalmi tekintetben sem hagyott jelentősebb nyomokat. Az együttélés leginkább a nyelv szókincséin és szerkezetén érezteti hatását; a nemzetiségekkel való együttélés tehát nem volt oka a szóhagyományok rohamos pusztulásának. Berzé Nagy e tekintetben tehát nem nacionalista előítéletekkel telítve folytatta a gyűjtő-kutató irmunkat. Berze Nagy a hazánkban egyedülálló néprajzi gyűjtőmozgaloim szervezése során azt is megfigyelte, hogy a néphit emlékei szívósabbak, minit a népköltészet díszes virágainak illatai, s hogy a város — szerintünk a polgárság •—• ízlésramíboló hatása minden más hatásnál erasébbem érvényesült a dalolás terén. Nem 9 BEV. VIII. p. — Vö. iKoirampay Bertalan: Népköltési iMadványainkiró'l ETHNOGRABHIA LM (1941), 169—179, p. mondta ki, hogy a polgári giccs ízlésrpanfooló hatása okozza főként a népköltészet romlását, hanyatlását, pusztulását, de jelezte, hogy vizsgálatiái szerint »az egészséges szellemű népi elemiek« a Városiban is megőrzik »a magukkal hozott folkloranyagot« és környezetükre nevelő hatással vannak. (A néphagyományok hordozóinak értékes nevelőerőt tulajdonított.) Azt is tapasztal ta, hogy városiban sokkal körülményesebb a íhagyománygyűj tés, mint falun, — de lehetséges a néphagyományok gyűjtése városban is,

10 .(Gyűjtői közül egy sem gyűjtött városiban, csupán ő maga kísérletezett ezzel a népszerűtlen néphagyomány gyűjtési műfajjal.) A néphagyományok paraszti hordozói között Berze Nagy falusi és pusztai típusokat különböztetett meg. Szerinte a falu társadalmában élő ember a néphagyományt olyan emléknek tekinti, amely mindennapi szellemi életének csupán járuléka, de nem szerves alkotórésze. Ha valaki nála kutat utána, előkeresi emlékezetéből, de már nem 'éli, nem használja, nem' fogyasztja mindennapi vagy ünnepi táplálék gyanánt. A falunak viszont még nincsen polgári fcultúrája, műveltsége, ezért szabad zsákmánya és játékos eszköze minden hóbortcs divatnak. Ezzel ellentétben a mű*/elődési alkalmiaktól teljesen elzárt tanyai cselédnek, csősznek, pásztornak egyedüli szellemi táplálékai a szüleitől örökölt néphagyományok és emlékek, mert a város romboló hatása idáig már nem ér. Berze Nagy véleménye szerint a giccses kultúrától nem érintett pusztai embernek más az életstílusa, temperamentuma, mint az uraskodó, mesterkélten beszélő és viselkedő falusi pdgárnak, ki — mint neve is mutatja — szégyelli paraszti voltát. A pusztai ember őszintén adja, amit tud, mert ennél a tudásnál egyebe sincsen. Ezért tölti 'be a néphagyomány egész lelkivilágát.

11 Berze Nagy a kulturpolitikusoknak is figyelmébe ajánlotta néprajzi megfigyeléseit. Szavaiból arra következtethetünk, hogy fontos feladatnak tartotta a műveletlenség felszámolását és ennél a műveletnél a népi sajátosságok figyel emibevételét is fontosnak tartotta. Az ellentmondás —• »értékek mentése« és »műveletlenség elleni harc« — feloldására konkrét módszert nem ajánlott, mert nem is kereste, hogy miért Honra ott meg a polgárosulás miatt a falusi típusú ember lós miért állt ellen a tmüvelődésmek a pusztai típusú paraszt. A pusztulással kapcsolatban az volt a véleménye, hogy »az elszáradt népi ágak helyett a nemzetnek életeneje újakat fog tudni hajítani.« Az »új« születését tehát misztikus, megismerhetetlen folyamatnak 10 BEV. XI. p. 11 BEV. XIV—XV. p.