Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - Dömötör, Sándor: A „Baranyai Kalevala” jubileumára

A „BARANYAI KALEVALA" JUBILEUMARA Megemlékezés a »-Baranyai magyar néphagyományok« megjelenésének 25. évfordulójáról DÖMÖTÖR SÁNDOR A néphagyományok gyűjtése és tanulmányozása, — ibiár mindenkor a múlt emlékei által megszállott egyének kezdeményezték, — mindenkor haladó társadalmi wiozgaloimimá nőtt, mert ivégetredméinyíben az egyes népek között meglevő kulturális határok ledöntését segítette elő. Az egyes népek köréiben önállóan elkezdett folklioírlsztilkiali gyűjtamuinfca eredményei a népeket egyesítő tágabb emberi közösség felismerésiéhez vezettek még akkor is, (ha időlegesen a romantikus nemzeti eszmények megvalósulását szolgálták, mint pl. a finnek nagy nemzeti eposza, a Kalevala, mélynek anyagát a gyűjtők tömegei hordták össze. Ennek a messze zengő nemzeti 'alkotásniak imély emberi humánumát, nemzetköziségét, az alkotó munka dicséretét ma már az egész világ ismeri.

1 Néhány évvel ezelőtt nyilván ezért nevezte Volly István, a kitűnő zenefolkloristia Vifcár Béla egyik népköltészeti gyűjteményét ^Somogyi Kalevalá«-mak.

2 Vifcár Béla életművét éppen úgy jellemzi a szűkebb haza szeretete és az egész emberiség szolgálata, mint a Kalevaláét és összegyűjtése éppen úgy egy misszionárius és egy apostol megszállottságával történt, mint a Kalevaláé: hazafias nevelő hatása nemcsak Somogyban képes az érvényesülésre, hanem >— mint minden népköltészet — a világ bármely népénél.

3 Vollytól (függetlenül, —• vele majdnem egyidőben •— Ihíasoniló gondolatok alapján ,md is azt írtuk Berze (Nagy János hatallimas baranyai gyűjteményéről, hogy tkp. ez a »Baranyai Kalevala.« Berze Nagy János is a finn Folklore Fellows hatása alatt folytatta népköltészeti gyűjtő tevékenységét, mint Vikar Béla.

4 1 Vö. Väinö Kaiukonen: A Kalevala és alapjai. MTA Nyelv- és Irodtud. Osizit. Közi. V (1954), 27— 38. p. 2 Volly István: Somogyi »Kalevala«. Vikar Béla rövid életrajza. Kaposvár 1959. 53. p. Vö. NÉPRAJZI MÚZEUM ADATTÁRÁNAK ÉRTESÍTŐJE 1959—1961. 1—4. sz. 64—68. p. 3 Gii. Cocchiüara: Az európai folklór története. Bp. 1962. 264—268. és 271. p. 4 Dömötör Sándor: Katona Lajos pécsi évei. (1887—1P^9) Pécs 1961. 12. p. (Részben = JELENKOR III. évf. 4. sz. 97—107. p.) Ujabban Römer Béla, a zágrábi egyetem etnológusa Berze iNagy János művét Vuk Karadzsics munkásságához hasonlította és ez sem véletlen, mert Vük iKaradzsies a Kalevala keletkezésével imlaljdnem egyidőben gyűjtötte össze a horvát—szerb népköltészet nagyobb egységnek iható epikai 'emlékeit.

5 (Mindegyik nagyfolkloriistára jellemző, hogy a néphagyomány dk gyűjtését a hazafias nevelés szolgálatába állították. Aihboz hasonlóan, ahogyan Lönnrot Illés legendás hírű nemzeti eposza, a Kalevala alapjaiul szolgáló epikuimokat is a Ifinn néptől összegyűjtve, a cári zsarnokság önkényével való szembenállás lelki egységének a megteremtésére használta fel, a »Baranyai (magyar néphagyományok« is olyan időkben született., amikor ennek a nagy népi egységnek a szükségessége a fasiszta elnyomás fokozódása miatt előtérbe került. Hanti János is 1934-ben sürgeti, hogy »meg kéli menteni a néphagyoimányokat.« így ír: »Újságcikkekben a megmentés programmjának igen primitív megtervezését olvashatjuk. Ezek a tervek alig irányulnak másra, mint ama, hogy egy lehetőleg teljesen kiépített szervezeit igénybeveVésévei gyűjtessünk, kiássunk fel, esetleg ifényiképeztesisürik le mindent, ami a népnél őisi hagyományaiból található. A néprajzi gyűjtésre, annak minél tökéletesebb és buzgóbb művelésére nagy és múlhatatlan szükség 'van, és ezt a néprajz; mindig tudta és aszerint cselekedett, hiszen nem dolgozhatna állandó gyűjtés nélkül. Csak azt nem szabad elfelejtenünk, bogy a gyűjtésre nem a népi kultúrának van szüksége, hanem a néprajznak.«

& Maga a néprajzi gyűjtőmunka azonban a társladalom számária is hasznos. Az összegyűjtött anyag nemcsak a néprajz számára hasznos, imiint vizsgálati objektum, hanem a tudat formálását segíti elő napjainkban is, mint iművelődési objektum. A néprajzi gyűjtőmunka, ha társadalmi keretek között szervezett tevékenység, korszerű népművelési forma. 5 ETNQLOSKI PREGED (Sajtó alatt levő kötetében) 6 Horuti János: A néphagyományok megmentéséről. Debrecen 1934. 6. p. (= DEBRECENI SZEMLE VIII, 219—226. p.)