Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - †Berze Nagy, J.: Arany-tanulmányok

ARANY—TANUbMÁNYOK 133 szen tizennyolcz éves Arany László népmeséi a mai napig is »a legjobban elbeszélt magyar népmesék.« Vizsgálódásunk eredményeit összefoglal'ván láttuk, hogy Airainy folklorista munkálkodása a következőikiben nyilvánult: 1. a gyűjtésiben, vagyis egyes folklorisztikai Ez a tanulmány-töredék ahhoz az európai néprajzi irodalomban és a mi irodalmunkban is eléggé elterjedt műfajihoz tartozik, amely a népköltészetnek a műkölltészetre, irodalomra gyakorolt hatásával és a kölcsömhiatások bonyolult problematikájával foglalkozik. Utalhatok itt Frazer nagyjelentőségű munkájára (Folk-lore in the Old-Testament, 1919.), vagy Gunkel művére (Das Märchen im Alten Testament, 1917.) A hazai irodalomban olyan nagy jelentőségű monográfiákra, mint Horváth János: Irodalmi népiesség Faludltól Petőfiig. Budapest, 1927.; Galamb Sándor: A magyar népdal hatása műköltészetün'kre Pálóczi Horváth Ádámtól Petőfiig, Budapest, 1927. De a kisebb terjedelmű tanulmányok közt is hivatkozhatunk többek közt néprajztudományunk egyik legnagyobbjának, Katona Lajosnak egyik tanulmányára, amelyben azt bizonyítja, hogy Temesvári Pelbárt egyik példázatát a népi szájhagyományból merítette (Irodalmi tanúim. Budapest, 1912. II. 61—86. 1.). Heller Bernát Miilkes egyik levelében fedez fel erdélyi népmesét. (Irodalomtörténet, 1940. 20. 1.) egy másik tanulmányában Zrínyi Miklós műveinek A magyar népmese irodalma Arany Lászlóig sok viszontagságon ment át. Az első gyűjteményeik nyelvben, stílusban még egészen idegenek. A Népdalok és mondák három kötete, Erdélyi Jánosnak 1855-ben, önállóan megjelent meséi s majd Goal Györgynek Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor által kiadott posthumus gyűjteménye már magyar nyelvűek; a nép nyelvét és felfogását azonban még e mesékben is hiába keressük. Nyelvben és stílusban ezek a letűnt romantikus páthosz elkésett fecskéi, melyeknek lejegyzői irodalmi sikerre számították. A mesék műfajbeli változatossága szintén azon a fokon maira d, melyet Gaal György Märchen der Magyaren-*]e mutat. Merényi Lászlódnak. 1861-ben napvilágot látó Eredeti népmeséi тж a nép nyelvén szólalnak meg. Ennek egyik-másik darabja a népi hangot és felfogást is megközelíti, maga a gyűjtemény elődeinél műfaji tekintetben is jóval változatosabb, nagyjában és egészében azonban (ideszámítva a még ez után megjelent két gyűjteményt is) egyfelől oly dagályos és czifcornyás, másfelől oly vaskos népieákedés vonul rajta végig, hogy a elemeknek költői, de egyébként hamisítatlan népi szellemben való használatában, szóval: költői 'módszeriében ; 2. egyes népmesei vagy népmitoiógiaa témák irodalmi fölelevenítésében vagy egyenesen irodalmivá (itt a kézirat megszakad) folklorisztikus elemeit vizsgálja (Ethnographia, 1919. 22. 1.). Elek Oszkár: ^-Petőfi János vitéze és a népmesék« kapcsolatait kutatja (Ethnographia, 1916. 168. 1.) Maga Berze Nagy János is írt »Petőfi költészetének folklór-^párhuzlamaíi-K-ról. (Ethnographia, 1925. 36. 1.). Versényi György népies eleméket keres Tompa műveiben (Ethnographia, 1917. 161. 1.) Arany János költészetének folklorisztikus elemeivel is többen foglalkoztak már. Веке Ödön: Arany János néprajzi forrásaihoz címen (Ethnographia, 1934. 42. 1.), Solymossy Sándor pedig: Arany János népiességle címen (Ethnographia, 1917. 7. 1.). Mind a kettőiben, főleg az utóbb említettben van sók rokon vonás Berze Nagy János jelen kéziratával. A párhuzamok természetesek, a három tanulmány azonban mégis különbözik egymástól. Berze Nagy János tanulmánya költői hangvételű, sokat tud érzékeltetni Arany János költészetének értékeiből és egyben arra is jól rámutat, hogy ezeknek az értékeknek a forrása az a népköltészet, amelyeit nagyon jól ismert és nagyon szeretett Arany János. W'~ ! , ' • Bánó István -magyar népmese a magyar szép- és tudományos iradalomlban .megillető helyét Merényi által még el neim foglalhatta. Hogy a népmese irodalmi hitelét végképp el ne veszítse, ezen irányzat ellen egy Arany Jánosnak kellett ostort fognia, ki Merényit a Szépirodalmi Figyelőben, nemcsak a megérdemelt, de néprajzi irodalmunkban eddig páratlanul álló kritikával is fogadta.

1 Mégis Merényinek kellett jönnie, hogy Arany László is elkövetkezzék. A Szépirodalmi Figyelőben megjelenít bírálatot alig egy esztendő múlva — mintegy az apa buzdítására s a családi népmesének Merényivel szemben való bemutatása végett — követte a tizennyolcz éves Arany László népmese-^gyűjtemiénye.

1 1 A kritika megjelent a Szépirodalmi Figyelő 1661—1862. I. 1., 2., 3. és 4. számaiban. 1 Eredeti népmesék. (A cziime is ugyanaz, a mi a Merényi gyűjteményének!) összegyűjtötte Arany László. Pest. Riadja Heckenast Gusztáv. MDCCCLXII. П. ARANY LASZLO EREDETI NÉPMESÉI