Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Néprajz - †Berze Nagy, J.: Arany-tanulmányok

13Ô ÊERZË NAGY 3ÁNÓS Pedig íme! a and itt zengő versben van írva, megannyi folkloiriszltiikuim, népünk hiedelmének még miai napig is alkotó részei. Hagy egyébként Arany költői műveiben milyen folklorisztikai anyaggal dolgozott, ha nem is teljes részletességgel, mit e felolvasás kerete meg nem enged, de legalább főbb vonásaiban az alábbiakban mutatom, be. Különös kedvvel használja a babonákat, a néphit alakijait: a boszorlcányt, a garabonciást, a nézőket, a tátosokat, a néipimíitológia egyes tartozékait, mint: a kígyókő -fúvása, az idő vén fája, az idő malma és a Világ-Jfája, melybe Etelének szóló jós^igék vannak bevésve. (B. H. VIII. és Csalbá kiír. itt. dolg. I. én.) Nópmiltoiógiai adatokban leggazdagabb az Elveszett Alkotmány és a Buda halála. ,Az Elveszett alkotmányban a garabonciás hétgalllérú »fölleglhajltó köpenyben« jár s hatalma vlan szélvészt támasztani. (I. én.) Ha pedig boszorkányíi erővel bíró egyén támasztja a forgószelet, ő annak a »•sudár derekán felkúszik«' a sárkány felhőre, mely őt a tájékon végighordoz'za. (IV. én.) Arímidának hatalma van a szeleket megnyergelni, társnőivel együtt a macska-, kígyó-, klakáls-, varjú- ós varangyalakban megjelenít boszorkányokhoz hasonló lenni s azokkal együtt újra emberi aliaklba visszaváltozni. (I. én.) Daemoni tudoimjányánál fogva Bende szobájából a kulcslyukon át távozik. (IV. én.) Szintén a IV. énekben elmondja, hogy a hová a villám üt, ott az hét évig mind lefelé megyén, másik hót élvig pedig mind fölfelé jön, s a hová lecsap, ott gyógyerejű követ lehet találni. Az V. énekben feljegyzői pontossággal írja le, mikor a boszorkányok a temetőiben a síri lepedőket összevarrják, arra zenésizcsapatőt ültetnek s úgy röpítik el őfcót a lepedőibe fogott denevérekkel. (Ezt a babonát megtaláljuk még a Tengeri hántás végén és a Csaba Királyfi II. dolg. 2. énekében.) Maguk a boszorkányok pedig bükkfalapálton, kezükben szikrázó pemetéveü. száilanak el. (Elv. alík. V. én.) Ez utóbbi adat azonban már nem csupán nepmiitológiaij hianam egyúttal népmesei vonás is. A földről felszálló tűz pedig hírül adja, hogy azon a helyen kincs van elrejtve, de azért előbb fekete macskát kell leölni, az ásásba csak éjjé] belefogni, de a kincsíkeresésíhez még egy hetediknek született gyerek is kell, mert a kincset csak az látja meg. (U. o.) A Buda halála IX. énekében a pásztor Hadúr kardjáról beszélvén, elmondja, hogy látni látta, de nem vette föl, mivel »fölvenni szegénység jele vaskőt poirbul.« Ugyancsak a Buda halálának XI. énekében van a fentebb szó szerint adott babonás jóslat is, melyben minden egyes gondolat a nép tulajdona. A Nagyidat cigányok (I. én.) »minden zárat, békót vasfűvel nyitnak.« S ha valaki meghal közöttük : »... Sötét csöndes éjen, Viszik a halottat felkelte szekéren, Mert ha nappal vinnék, a nép botra kelne, Nehogy a határát jégeső elverje.« (II. én.) A Méh románczábem. pedig a leány arcza a méhcsípéstől holdfoigytáig dagadt marad. Mindezek ismert népbaíbonák. A hol alkalma nyílik költőnknek, felhasznál egyes népmesiei vonásokat is. így a Csaba királyfi II. dolgozatában, hol Bendegúznak három fia van: Réva, Buda ós Atilla. Az országot Révának hagyja, de ez hamar elhal, a hatolom Budára marad, ez pedig gyámioűtalanságában uralmát öccsével osztja meg, míg azt Atilla egészen kezébe nem keríti. Teljesen a nópimesék stereotyp sajátsága ez, midőn a három királyfi köziül a legifjabb szleírzi meg a királykisasszonyt s vele á királyságot. Hasonlóképpen a népmese hatása látszik Csalba királyfi utolsó dolgozatának I. énekében, midőn a pogány jós jövendöli Atillának: »Hogy nagy birodalma elenyész holtával, De helyre megint áll az idő folytával, Fia, kit nem ismer, bár vagyon életbein, Fogja fölépíteni. Ez van a végzetben.« Etele erre ingerülten így szól: »Hazudsz! Fiam egy sincs, akit vanásrul-voinásra ne ismernék !« Széltében ismeretes népmese, hol az agg királyt valaimi természetfeletti erő hatalmában ejti s csak úgy szabaditja meg, hogy odaígéri, neki, a mit házánál nem tud. A király fogadkozik, hogy ő otthon mindent ismer, de a bűvös hatalom követeléséhez ragaszkodik, míg azt a király teljesíti. S mikor hazamegy, kisül, hogy otthon kis fia van, a kit ő nem ismert s egy ismeretlen hataloimnfak, — legtöbb esetben az ördögnek — elígért. Ez az elígért fiú aztán sok viszontagságok után az ördög leányával házasságra lépvén hazamegy ágig szüleihez, de örökül kapja nemcsak a saját, hanem a felesége édesatyja országát is. Tehát a mese és Arany költeményének alapgondolata : az ismeretlen fiú atyja országának dicsőségét gyarapítja — egymással egyezik. Szintén mondai vonást rejt még a Daliás Idők, illetve a Toldi Szerelme I. énekeinek az a helye, hol Nagy Lajos álruhába öltözik s elindul az országba megtudni: »merre mi panasz