Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

252 SZABÓ GYULA akban szemére veti a kálvinistáknak, hogy „nem akarnak tovább menni" * Mikor előállott a kocsi, melyen a pécsiek a tudós ráckevi prédikátort visszautaztatták. István plébános, Szabó András, Ferenc deák. Rácsai János deák, Szabó Mihály, Erszényjártó Tamás pécsi polgárok Válaszutival egyetemben Máté uramat körülfogták és István deák (a plébános) „egész város képében" mondott köszönetet Skariczának pécsi látogatásáért és itteni fáradozásáért. Skaricza szép szavakkal emlékezik meg a pécsiek magatartásáról: „Én a kegyelmetek emberségét igen becsülöm és tőlem senki kegyelmetek felől gonoszt nem hall, hanem a mely emberséget láttam kegyelmetekben, arról mindenütt protestálok! (Nyilvánosan tanúságot teszek!) Kegyelmetek is énnékem megbocsásson, mert tehetségem szerint én is senkinek ártására nem lettem ..." „És így búcsúzást tevén, két fél egymás kezét fogdosván, Máté uram mellé két rendeltetett polgár kísérésnek okáért a kocsira, melyet készítenek ez itt való uraink, fölülének és Tolnáig vele levének; szépen készített étellel, itallal, az utakon is vendégelvén, kiről tudom — jegyzi meg Válaszuti — a jámbor egész életében jó emlékezetet teszen és róla el nem felejtkezik." III. A Pécsi Disputa jelentőségét az alábbiakban kíséreljük meg összefoglalni. 1) Az ország három részre szakadása után Pécs hamarosan Zápolya János mellé áll. „Itt (Pécsett) pap, barát, diák mind törökké (azaz Zápolya János-pártiakká) lettek az bestyék" írja urának, Bakity Pálnak a márévári kapitány. Ebben az állásfoglalásban lényegében a feudális és hierarchikus egyház ellen évszázadokon át küzdő pécsi polgárságnak az a magatartása nyilvánul meg, amelyből logikusan következik az, hogy már csak azért is Zápolya mellé állanak, mert őt a pápa kiátkozta, s mert ellenfele a pápa támogatását élvező Habsburg Ferdinánd volt.

55 Következik ez az előzményekből s abból a tényből, hogy a szabadságára mindig féltékeny magyar nép a Habsburgok elnyomó törekvéseivel szemben egyedül a protestantizmus felkarolásá55 Gagyi Sándor: Erdély vallásszabadsága a mohácsi vésztől Báthori Istvánig. (Budapest, 1912., 31. p) — Csiphay i. m. 5. p. ban látta a nemzeti eszme és szabadság megmentését.

56 A török hódítók valójában gazdasági meggondolásokból tűrik el a kereszténységet s elsősorban a reformáció terjedését, miként erre Gyalui Torda Zsigmond 1546. dec. 25-én keltezett levelében Melanchtonnak írja: „Valóban eléggé tartok attól, hogy az ellenség csak azért enged akkora szabadságot, hogy a lakosságot magukhoz édesgessék . . . Nem olyan esztelenek, hogy erdőkön és pusztaságokon akarnának uralkodni, vagy hogy azokat a helyeket, amelyeket fegyverekkel meghódítottak és vérükkel szereztek, a lakosság által elhagyni engednék."

57 „A török. . . nem bánta, bár milly hitvallású a keresztény, de az ariusi tan mint háromságtagadó, egy isteni személyben hitére nézve a mozlemmel megegyez és azért az az új tanok közt különösen örvendhetett török zsarnokunk pártfogásának" — írja Haas Mihály, a későbbi szatmári róm. kath. püspök.

58 Sztáray Mihály írja 1551. június 20-án Tuknai (Tolnai?) Miklóshoz intézett levelében, hogy „a török azokon a helyeken, amelyeket birodalmaként meghódított, valóban annyira kedvez az Evangéliom szolgáinak és olyan emberségesen bánik Velük, hogy soha sem nyugtalanítja őket. Sőt gyakran megtörténik, hogy maguk a törökök csapatostul jelen vannak az istentiszteleten addig, amíg a keresztyén néphez intézett beszéd tart, de mihelyt az "Úrvacsora elkezdődik, eltávoznak."

59 A protestáns papoknak menlevelet is adnak egyes basák, csakhogy jöjjenek a hódoltsági területre lelkészkedni.

fi0 Ezzel kapcsolatban írja Gyalui Torda Zsigmond fent idézett levelében, hogy bármelyik tanítónak vagy prédikátornak szabad más területre átmennie és taníthat akárhol, akár iskolában, akár templomban és a tanító szokott fizetését nem csonkítják meg.

61 Az egyház szabadon tarthatott fenn iskolákat és bárki szabadon látogathatta azokat. Azt is megengedte a török, hogy a papságra készülő magyar fiatalok a hódoltságon kívüli magasabb iskolákat is látogathassák. Batizi András 1543. dec. 8-án írja Melanchtonnak: „Pécs vidékéről néhány tanuló Magyarország felső részeire ment a vallás meg5fi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élete és jellemrajza. (Cristur—Székelykeresztur, 1934., 284. p.) 57 Földváry Antal: A magyar református egyház és a török uratom. (Budapest, 1940., 180. p.) 58 Haas, i. m. 206. p.— Zoványi Jenő: A reformáció története Magyarországon 1565-ig. (Budapest, 1922., 214. p.) 59 Földváry i. m. 158. p. 60 Földváry i. m. 1Щ 162, 163. p. 61 Földváry i. m. 163. p. f