Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Régészet - Kalmár, J.: Népvándorláskori sisakok
82 KALMÁR JÁNOS ezek a motívumok a késő római edények a terra sigilláták díszítésével állanak kapcsolatban. 12. A Chaton sur Saone-i Istisak. • Berlin, Hadszertár. A Chalon sur Saone-i sisak arany homlokpánt díszítésének eredet kutatásánál László Gyula pontos műhely megállapításához jutott, A homlokpánt négy lemezrészből összetett. Ezeket a lemezeket egyazon préselő tövön verték. Munkájában László ezeket a lemezeket azonosítja az abu-szimbeli kopt temető ládika veret lemezeivel, A temető leleteinek zöme a VI. századra vall, tehát már egészen szűk keretek közé sikerült a sisak származási idejét helyezni. (12. kép). Hemming a chalonsi sisak ábrázolásait a keleti hellenisztikus művészetből származtatja. Készítési helyéül a szasszanida birodalom területét jelöli meg. Korát a VI. század második felére helyezi. László Gyula a chalonsi lemezek készítési helyét a bizánci birodalom területén keresi és találja is meg. A lemezeket szíriai készítménynek tartja és a szír fémművesség központjában Antiochiában készült műnek könyveli el. A Szentes-berekháti sisak-maradványok tehát egy olyan Nyugateurópában otthonos sisakcsoporthoz tartoznak, amelynek eredete valószínűleg Keleten keresendő, de bronz és rézpéldányai nyugati műhelyekben készülhettek. A díszítéses lemezek egy része feltétlenül Keleten (pl. Antiochia) készült, A csoport legkorábbi példányai az V. század közepére (Alsószemeréd) s a VI. századra tehetők. A Szentes-berekháti maradványok jellegzetes tiszavidéki gepida környezetben kerültek elő. Az alsószemerédi sisakok halpikkely-szerű díszítése, amint erre Eisner is utal, a hunkori emlékanyagunk jellegzetes motívumai közé tartozik. Ez ismétlődik a stösseni és planigi sisak, gültlingeni, gammertingeni és a vidi négypántos sisakok arcvértjein. Vinski szerint a batajnicai sisak díszítése a keleti gót ízlésnek felel meg. Ugyanis a germán pontikus madár ábrázolás első sorban gót. A gótok közvetítésével került ez a díszítő motívum a meroving kultúrkörbe. A hal ábrázolása nem feltétlenül keresztény szimbólum, pontikus származású is lehet, és visszanyúlik a skythákig. A visszanéző madár tipikus pontikus eredetű ábrázolás. A sisak származása inkább a keleti gótokhoz kapcsolható, mivel a nyugati gótoknak a Szerémséggel nem voltak történetileg bizonyított kapcsolatai. Talán feltehetjük, hogy ezt a sisaktípust, a hun mozgalom hozta el Középeurópába és innen jutott el később nyugatra. E tekintetben a berekháti sisakrészek gepida környezete sem mond ennek ellent, hiszen a hunok politikai vezetése alatt jelentékeny gepida tömegek élhettek, akik Attila halála után a Tisza vidékén birodalmat alapítanak. Az iráni eredetre való utalásnak is komoly alapjai vannak. Azonban az iráni (szarmata) elemek jelentőségét a magyarországi hun birodalom keretén belül még nem látjuk annyira tisztán, hogy e kérdésben határozott véeményt formálhatnánk. A mezőbándi sisak és a keleti típusú vas pántsisakok Az 1906—1907. évek folyamán tártak fel Maros—Torda megyében, Mezőbánd nagyköz,ség határában egy bronzkori, La Téne és népvándorláskorabeli sírokból álló sírmezőt. A népvándorláskorabeli temetőrész X. számú sírjában szétporladt csontváz feje táján vassisak került napvilágra. A sír további mellékletei voltak: vascsatok, vasszíj végek, vaslemez töredékek, majd a lábnál két vasfogó, fúrók, vágók, kalapács, dróthúzó tőke, bronzrögök és különféle bronztárgy-töredékek. A sír erdélyi gepida eredetű és a VI— VII. századból származik 22 . A vassisak harangja nyolc, ívben meghajlított vaslemez pántból áll, a közöttük lévő felületeket a pántok alá helyezett háromszögű vaslemezek töltik ki. A tetőlemez köralakú, közepéből balluszterszerű tolltartó-köpű nő ki. (b. rajz). 22 S. Kovács István: A mezőbándi ásatások. Dolgozatok. Kolozsvár, 1913. 255—389. 1,
