Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Régészet - Kalmár, J.: Népvándorláskori sisakok
NÉPVÁNDORLÁSKORI SISAKOK KALMÁR JÁNOS A harcos fejét védelmező sisak az egyik legfontosabb hadiöltözet-darab. Külső alakját a szükségszerűség fejleszti ki, anyaga különböző, bőr, réz vagy bronz, rendszerint azonban vas. Feltűnő jelenségként említhetjük meg, hogy a sisak, alakulásának hosszú útján sokféle külsőt vett fel, de mindig visszatért a célszerűség diktálta formához, a kúpos harangformához, amely forma a legkisebb felületet nyújtja a támadó fegyverek hatásának, a szablya és a kard csapásainak. Ha megfigyeljük a népvándorlás korának sisakpéldányait, úgy találjuk, hogy mind a keleti, mind pedig a nyugati típusúak azonosan kúposak, vagy kúposodók, ritkábban a fejhez idomuló félgömb alakúak, jelentősebb eltérést anyagukban találunk. A harcosok sírleletei között gyakoriak a támadó fegyverek, a sisak azonban meglehetősen ritkaszámba megy. A fémsisak mindenkor nagy értéket képviselt, ezért csak az előkelőbb, tehetősebb vezérek vásárolhatták meg. A kard jelentékenyebb szerepet játszott a harcos életében, sírba kísérte viselőjét. A sisak azonban csak mint a hadiöltözet kiegészítő darabjaként szerepelt, ritkán került viselője mellé a sírba. A pécsi sisak A pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteménye egy pompás külsejű, kitűnő állapotban levő, honfoglalás kori, keleti típusú kúpos vassisakot őriz gyűjteményében. Mondhatjuk, hogy a mai Magyarország területéről származó népvándorláskori sisakleletek legjelentősebb példánya. Európa és a közelkelet területéről származó sisakpéldányt néhány tucatot ismerünk. Közülük élesen ki lehet elemezni a Nyugaton és Keleten készült példányokat, amelyekhez azután hozzá kapcsolhatjuk a Magyarországon lelt sisakokat. A Szentes-Berekháti sisak részletek, az alsó-szemerédi két sisak, a batajnicai sisak, a germán csoporthoz tartozóak. A mezőbándi sisak szarmata. A bácsújfalusi, szeged-öthalmi hun-bolgár eredetre utal, a pécsi sisak a honfoglalás korához kapcsolható, keleti típusú. A pécsi sisak számunkra azért is jelent különösen nagy értéket, mivel ez a sisakpéldány egy utolsó láncszeme a kúpos sisakok keleti fejlődési sorozatának, másrészt pedig a honfoglalásunk korának egyetlen ilynemű emléke. Nem lesz érdektelen, ha seregszemlét tartunk a külföldön talált sisakpéldányok felett és megkeressük, felkutatjuk származásuk korát, helyét, szétsugárzásuk irányait. Ha megvilágítjuk a külföldi sisakleleteket, megtalálhatjuk egyben a hazai sisakleletek hovatartozódási helyét is, ahová ezeket besorolhatjuk, így azután világosabb képet nyerünk a népvándorlás korának sisakjai felől. Dolgozatomban nem követtem mindenkor a megjelent publikációk kormeghatározásait, mivel úgy találtam, hogy a kormeghatározásokat a korábban megjelent művekből tévesen, hibásan vették át a későbbi feldolgozók. Dolgozatomban igyekeztem tipológiai szempont szerint fejlődési sorba állítani a sisakpéldányokat, ezáltal helyesebb időpontokhoz jutottam el. A fejlődés útja nyomon követhető az egy típushoz tartozó sisakpéldányokon, így azután a fejlődés sorába állítva ezeket, önmaguk vallják meg korukat, Ez a módszer nagy segítséget nyújtott számomra különösen a bronz pántsisakok korának helyesebb megállapításánál. A szentesi sisak-részletek és a nyugati típusú bronz pántsisakok Ha seregszemlét tartunk a földből kikerült emlékek felett, feltűnik, hogy milyen gyéren bukkan fel a leletanyagban a sisak, mennyire ritkaságszámba megy ez a védőfegyver fajta a bő számban szereplő támadó fegyverek között. Éppen e körülmény miatt szinte gazdagnak mondható a Szentes-Berekháti germán (ti-