Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Régészet - Bándi, G.: Adatok Dunántúl korabronzkori történetéhez

70 BANDI GÁBOR jához sorolható. Tehát figyemen kívül hagy­va az egyedi szórványokat, — bár ezen lelő­helyeken különben minden esetben sziget­szentmiklósi szórványokat is ismerünk, — a kisapostaginak nevezett kultúra csak olyan temetőkkel, illetve sírcsoportokkal van kép­viselve, mint az idézettek, ahol viszont tiszta megjelenési formája ismeretlen. Az egyetlen ellenérvet erre a Kisapostag-Kollár földi hét sír jelentheti 82 , melyeknek azonban meglehet­tek a szoros kapcsolatai a Vánus-földi sírok­kal 83 , bár önállóan sem mentesek pl. a nagy­révi függeszthető edényektől s déli fémtípu­soktól, ezen felül leleteiknek egy része el is pusztult, így publikálásra sem került, tehát teljes értékűnek nem tekinthetők. További vizsgálódásunk alapjaként tehát azt kell szem előtt tartani, hogy az ún. kis­apostagi kultúrának, — mely mint az anyag alapján láttuk, csak nevében és az irodalom­ban önálló, — mint körülhatárolható műve­lődésnek léte egyáltalán nem látszik bizonyí­tottnak e Duna-menti sávon sem. Ha elvi szempontból nézzük a kérdést, ugyanerre a következtetésre juthatunk. Is­merve az idézett anyagot, elegendőnek mond­ható e ezen adatok összessége ahhoz, hogy a kultúra terminológiai fogalmának megfelel­jen. Természetesen nem. Annál.inkább illik e leletegyüttesek összességére egy kultúra eth­nikai csoportjának meghatározása, mely alatt egy nép, azaz kultúra, elhatárolható ún. nép­rajzi egységét értjük 84 . Mindezek alapján tehát nyilvánvaló, hogy jelentős keleti népesség behatolását, a kisapos­taginak nevezett kultúra létét, sőt a későbbi­ekben jelentős történelmi szerepét nyugod­tan elvethetjük. A valóban meglévő, de igen gyér keleti kultúrelemek Duna-menti meg­jelenését nem szabad mással magyaráznunk, mint kapcsolattal, esetleg minimális személyi beszivárgással egy nagy kultúra körülhatárol­ható csoportján belül. Ez viszont nem lehetett egy fokkal sem erősebb, mint pl. a harangedé­82 Mozsolics A., Kisapostag... i. m, 10—. II. t. 83 Uo., III—IV. t. 84 1. Az itt felmerülő terminológiai megnevezések­nél az a szándék vezetett, hogy a régészeti ós álta­lános néprajzi, egyetemes etnológiai terminológiát bizonyos szinkronba hozzuk kifejezéseiben is. (Cso­port, ethnikai csoport stb.) 2. Mindmáig igen nagy hiányossága régészeti irodalmunknak, hogy a konti­nuitás, ötvöződés, hódítás és meghódítottság kérdé­seit nem elemezte, dolgozta ki, nem ismeri ezen fon­tos kérdések törvényszerűségeit, s azokon belül a le­hetséges formákat és megvalósulásokat. Ezen nagy problémakör egyik lényeges kérdése pl. az endogá­mia figyelembevétele a különböző népek érintke­zéseinek vizsgálatában. nyék népének behatolása, s mint az anyag mutatja, ez is csak a nagyrévi kultúrán belül, illetve azon keresztül történhetett. így e keleti elemekkel színezett, tipikusan nagyrévi csoport helyzetét, kronológiai beso­rolását, ezen idegen elemek Duna-menti fel­tűnésének magyarázatát, már a nagyrévi kul­túra egészén belül kell megoldani. Ezen kér­dés megoldásában nagy segítségünkre van a nagyrévi kultúra temetőinek összefoglaló fel­dolgozása 85 . Mindenek előtt számunkra az ökörhalmi, kulcsi, és szigetszentmiklósi cso­portok fontosak. Az ökörhalmi csoport, mint a kultúra leg­régibb és legnagyobb területen elterjedt tí­pusa, egyrészt mint előzmény, másrészt mint a kulcsi és szigetszentmiklósi csoportok kiala­kítója, népi alapja jöhet számításba Kelet­Dunántúl területén 86 . Kisapostagi típusú nagyrévi temetőink, illetve csoportunk meg­értéséhez azonban a kulcsi és szigetszentmik­lósi, egymással szorosan összefüggő csoportok vizsgálata visz igazán közel. A kulcsi csoport­nak nincsen semmi közvetlen kapcsolata ezek­kel a temetőkkel, s mint a kulcsi temető elem­zése mutatja, kronológiailag is különválaszt­hatók 87 . Bóna István e két nagyrévi csoport viszonyát úgy határozta meg, hogy az ökör­halmiból származtatta a szigetszentmiklósit, s ebből vezette le, lassú déli elmozdulással a kulcsi típust, melyet bizonyos fenntartással a kultúra legfiatalabb csoportjának tekintett 88 . Elképzelésünk szerint kisapostagi színeze­tű temetőink és szórványaink szervesen bele­illeszkednek a szigetszentmiklósi csoportba, elterjedésük is teljesen megegyezik, azaz te­metőink nem mások, mint e csoport igen fon­tos lelőhelyei. A szigetszentmiklósi csoport valamennyi hiteles lelőhelyén ilyen keleti ha­tású anyaggal találkozunk, vagyis anyagi mű­veltségének ez az összetétele az, ami mint et­nikai csoportot elválasztja, megkülönbözteti a nagyrévi kultúrán belül a többi csoportoktól. Ezek szerint az ily módon meghatározott, ki­bővített csoport elnevezésére a Szigetszent­miklós—Kisapostagi csoport, nevet javasol­juk. Ez a csoport képviselhette a nagyrévi kul­túra legfiatalabb időszakát a Kelet-dunántúli területeken, mivel temetőin keresztül töretlen továbbfejlődés mutatható ki a középső bronz­kori vatyai kultúra felé 89 . Ezek szerint a valóban legrégibb ökörhalmi csoport megjelenésével kezdődött a nagyrévi 85 Bóna I., Alba Regia 2—3 i. m. 11—. 86 Uo. 87 Bóna I., A Bronzkor ... i. m. 74—. 88 Bóna I., Alba Regia 1 i. m. 15. 80 Bona L, Ann. Univ. i. m. 12—.

Next

/
Oldalképek
Tartalom