Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Művészettörténet - Romváry, F.: A siklósi Pécs-Baranyai Képtár

A SIKLÓSI KÉPTÁR 343 kezetet, a táj lépcsőzetes struktúráját hangsúlyozza. A környező tájat nem a hagyományos festői eszközökkel idézi fel és nem is keresi annak romantikáját. A szerkezeti rend az ősi. tektonikus erők és az emberi társadalom természetátalakító tevékenységét tárja elénk. A komlói szénosztályozót megjelenítő képein az architektúra és a táj szinte egybeolvad. A függőleges és vízszintes szerkezeti váz szabályos ritmusa tagolja a kép felületét. Az ablakok vibráló fényei,, sárga, vörös, kék színfoltjai utalnak az éjszakai sötétségbe belevillanó épületben folyó intenzív munka mozgalmasságára. A Komlói emlék с képen két fej kontúrvonala válik ki a kép széléig kifeszített rácsszerkezetből. Mintegy ablakon keresztül pillantunk be a gépek világába. Gazdag festői modellálással a gép, a munka és az irányító emberi akarat egyértelmű kapcsolatát asszociálja a szemlélőben. Hasonló törekvések figyelhetők meg Bizse János képein is. Az ipari létesítmények konstruktív dekorativítását emeli ki és ebbe a mozaikszerűen kialakított térbe helyezi konkrét megfogalmazású, mozgásba merevített figuráit. Táncszvit c. képén mozgás-sort érzékeltet, a forgás dinamikájával a tánc és a zene harmóniáját szólaltatja meg. A legifjabb generációt Erdős János és Bérces Gábor képviselik. Erdős gondosan szerkesztett képein az alapformává egyszerűsített tárgyak síklapjait helyezi egymás mellé. Sötét háttérből villan elő a szürkés-fekete tónusú, dekoratívan kidolgozott felület. Villánykövesdi pincesort idéző festményén a présházak egymás mellett, egymás felett sorakoznak. A fekete háttérből kivillanó sziluettek kevés színnel is gazdag festői megoldást nyújtanak. A látványt érzékletesebben megragadó művészi látásmódon belül is szembeötlenek a rokonjelenségek. Kelle Sándor is Pécset festi, a környező dimbes-dombos tájat, az, alföldi születésű ember dombot is hegynek tisztelő bámulatával. A régi Pécs hangulatos utcácskái, az egymást metsző egyenesek, az épületek és a táj szerkesztett képi rendet kínálnak a festő palettájára. Megkapó hangulatot árasztanak az ódon falak színes, apró részletekben is gyönyörködő szemléletmódján keresztül. Ezt az érzékletes látásmódot képviseli a sajátos egyéni piktúrát kialakító Simon Béla is Képeinek legjellemzőbb vonása az a sziporkázó, robbanó színvilág, amely a valóságot szinte az elvontságig absztrahálja. Nem a tárgyi elemek szerkezeti gerincét szabályozza képi rendbe, a rajzi elemek szinte mellékesek a számára. A színek elementáris erejével, a színellentétek felfokozásával, dinamikus kontrasztjával fejezi ki mondanivalóját. Rajzai, akvarelljei, a szinte odavetett vázlatai tükrözik leginkább alkotófolyamatának frissességét. Elénk tárul őszinte, derűs, lénye. Nem a filozofálgató töprengők közé tartozik, ösztönös ember, aki belső énjét, vágyait, érzéseit őszinte nyíltsággal, harsogó kitárulkozással mutatja meg a világnak. Termékeny alkotó és Martyn mellett a legsommásabb, legkiforrottabb vérbeli festőegyéniség. Cseh László, Horváth Olivér és Platthy György festészetére egyaránt jellemző, hogy keresik kifejezésmódjuk művészi lehetőségeit. Mindhármuk eddigi pályafutása során gyakori volt a megtorpanás és a mindent újból kezdés, a nyugodt alkotófolyamat megteremtésére irányuló állandó küzdés. Szemléletmódjuk egyaránt a konkrét látványhoz kötődik. Horváth Olivér inkább a dekorativitás felé hajlik. Képein a spaknival megmunkált síkok egymásmellettiségével a térélményt kevéssé hangsúlyozza és a lila-rózsaszín-fáradtzöld színharmóniát emeli ki. Cseh László gondosan megmunkált akvarelljei leíróbb jellegűek. Fő témája a természet, a tájkép, amely a csendes szemlélődés, a pihenés és nyugalom önfeledt perceit jelenti a festő számára. Ritkán fest emberi alakot, esetleg egy magányos házikó, vagy a szőlőben egy présház, jelent változatosságot. Platthy György képei sok bizonytalanságot árulnak el. Érződik rajtuk a vajúdás, a gyötrelem, amivel Platthy küzd és csak nehezen és nem minden esetben tud megbirkózni. Sokfelé próbálkozik és mintha egy-egy téma kiérlelése előtt egy másikhoz nyúlna, Kifejezésmódjában is ez a tapogató keresgélés jelenti a változatosságot, a modernkedő forma sokszor teljesen indokolatlannak tűnik nála. Sokkal erőteljesebb Soltra Elemér festészeszete, bár ő sem mentes a bizonytalanságtól, mégis, eddigi eredményei az önálló hang megteremtésének biztató lehetőségeit sejtetik. Nehezen szabadult meg a különböző hatásoktól. Néha úgy érződik, mintha nála az első benyomást nem a spontán belső indítékok vezérelnék. Kevés, valóban kiérlelt, kész alkotása van, lázas türelmetlenséggel kutatja a törvényszerűségeket, keresi a rendet. Lavírozott rajzai formai finomságukkal artisztikus szépséget tükröznek. Soltra már több murális feladatot oldott meg sikeresen. A monumentalitás iránti érzéke talán ezen a területen nyújtja majd az igazi lehetőségeket számára. Az idősebb korosztályhoz tartozik a kiállításon egy-két képpel, vagy mozaiktervvel bemutatott Haraszti Pál, Buday Lajos, Erdősi