Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Művészettörténet - Romváry, F.: A siklósi Pécs-Baranyai Képtár

A SIKLÓSI KÊPTAR 341 ság és a pezsgő művészi élettől való távolma­radás. Gebauer elaprózta önmagát, aprópénz­re váltotta tehetségét, művészete provinciá­lissá vált. Maradandóbbnak bizonyult peda­gógiai tevékenysége, sokat tett annak érdeké­ben, hogy Pécsett a művészet iránti érdeklő­dést ébrentartsa. Gábor Jenő piktúra ja a két világháború kö­zötti kor áramlatait követi. Különösen a ró­mai iskola és Aba Nóvák hatása érződik ekkor készült képein. Az expresszív szimbolika sem állt távol tőle. Főként azonban az elvontabb formai keresések foglalkoztatják. 1945 óta Bu­dapesten él. A felszabadulásig tulajdonképpen nem is beszélhetünk önálló, rangos pécsi képzőművé­szetről, ami eddig történt, nagyjából egyedi jelenségnek tekinthető. Változó szervezeti formában létezett ugyan művészeti csoporto­sulás, amely hivatott lett volna a város, a me­gye képzőművészeti kultúráját emelni. 1926­ban szervezték meg a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságát. Ennek a heterogén társulásnak, mely a műkedvelő dilettantiz­mustól Egry Józsefig bezárólag mindenkinek egyformán teret biztosított, célja és feladata: „a képzőművészek tömörítése, a képzőművé­szet minden ágának felkarolása, a műízlés fej­lesztése, a műszeretet térhódításának elősegí­tése" volt. 7 1926 és 1944 között a társaság 32 alkalommal rendezett tavaszi, illetve őszi tár­latot. Itt elsősorban helybeliek állítottak ki. 8 Martyn Ferenc is a rendszeres kiállítók között szerepelt, majd a későbbiek folyamán Kolbe Mihály és Kelle Sándor is csatlakozott a cso­porthoz. Edvi Illés Aladár, majd Egry József és Domanovszky Endre neve emelkedik ki a nem baranyai vendég-művészek névsorából. A kiállításokon a festőkön és szobrászokon kí­vül keramikusok és építészek is szerepeltek. Az építőművészeket Forbát Alfréd és Molnár Farkas neve fémjelzi. Mindezek ellenére, talán éppen az irányító, vezető egyéniség hiányában Baranya képző­művészete messze elmaradt a főváros és más művészeti központok színvonalától. Pécsett nem alakult ki olyan eleven képző­művészeti hagyomány, mint például Szolno­7 A Pécsi Képzőművészek és Mubatótok Társa­sága által 1928. év április havában Pécsett (Színház tér 1. régi , ; ,Vigadó") rendezett Tavaszi Kiállításának Tárgymutatója. 8 A katalógus névjegyzéke szerint: Arnold Nán­dor, E. Bayersdorf Erna, Dabasi Kovács Gyula, Gá­bor Jenő, Gebauer Ernő, Kálmándy Papp László, dr. Kellermann Emil, Klíug K. György, Rácz Jenő. Sikorszkyné Zsolnay Júlia szerepelt a kiállításokon leggyakrabban. kon, Hódmezővásárhelyt, vagy Szentendrén, ahol már évtizedek óta dolgoznak neves művé­szek. A megelőző időszak pécsi művészei közül csupán Mattyasovszky Zsolnay László művé­szete emelkedik túl a helyi jelentőségen. Az a franciás finomság, amely képeinek színvilá­gában is megnyilvánul egészen sajátos ízt kölcsönöz képeinek. Főleg portrékat, csend­életeket és aktkompozíciókat festett. Az in­tim hangulatokat kedvelte, finom festői esz­közökkel bensőséges hangulatot teremtett. Életének jelentős részét azonban Párizsban és Pesten töltötte, így nem gyakorolhatott olyan hatást Pécs képzőművészetére, mint amilyent művészetének jelentősége alapján tőle várhattunk volna, nem vált lendítőerővé Baranya képzőművészeti életében. Művészete magányos maradt a magyar festészet törté­netében is, hatása elhalványult a mozgalmas változások éveiben. Itt Baranyában tulajdonképpen most van kialakulóban a sajátos festői hagyomány. A fejlődés kezdetét nagyjából akkortól szá­míthatjuk, amikor Martyn Ferenc Munkácsy­díjas festőnk 15 éves franciaországi tartózko­dás után végleg megtelepedett Pécsett. Ez szinte fordulópontot jelentett a város, illetve a megye képzőművészeti életében. Ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy a művész mun­kássága messze túlnőtt a megye határain, ha­nem abban is, hogy kulturális szervező mun­kájával nagy befolyást gyakorolt a megyei, sőt a déldunántúli képzőművészet sajátos ar­culatának kialakulására. Martyn Ferenc Rippl Rónai mellett kezdte meg tíz éves korban a festői mesterség elsajá­títását, a művészettel való barátkozást. A Mester oltotta belé a hivatás feltétlen tiszte­letét és a művészi igényességet. Egy életre szóló tanulságot jelentett ez a példamutatás számára. Martyn oevrejében jelentős szerepet tölt be rajzművészete. Neve főként illusztrációi ré­vén vált ismertté. Elsősorban a híres Don Quijote sorozat tette nevezetessé. A siklósi ki­állításon a Mallarmé költeményeihez készített hat illusztrációját láthatjuk, a verses kötetet a Helikon könyvkiadó jelentette meg 1964­ben. Ezek a lapok tulajdonképpen nem szó­szerinti tolmácsolói a költemények sorainak, nem a hagyományos értelemben vett illuszt­rációk, inkább a szavak mögött kimondat­lanul élő gondolatok képi megfogalmazásai. Egy vitrinben porcelánjaival is megismerked­hetünk. Martyn egy évig dolgozott a Pécsi Porcelángyárban, hogy megismerje a porce­lán sajátos öntörvényeit és kipróbálja a mo­dern formanyelv porcelánlehetőségeit. Vázák és tálak kerültek ki alkotó kezéből. A forma

Next

/
Oldalképek
Tartalom