Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Művészettörténet - Hárs, É.: Les monstres du fascisme
A FASIZMUS SZÖRNYETEGEI 337 ció sötét éveiben készültek. Az elnyomó hatalom önkényét és kegyetlenségét denevérszárnyú vérszopók, óriás sasmadarak és farkasok, embertestű, állatfejű szörnyek alakjában személyesítette meg. Lapjain egyszerre több alak szerepel, a groteszk állatokkal az emberek tömegei küzdenek. A második világháború méretei, a nácizmus világhódító törekvései nagyobb, általánosabb elvonatkoztatást kívántak a művészi megjelenítés módszerétől. Martyn szörnyei nem öltenek konkrét formát. Sajátos anatómiájuk van, ami a sorozat lapjain a közlésre szánt gondolat értelmének megfelelően változik. A monstrum alakok mellett az emberre a művész jelzésekkel utal. 2 Ilyen az állandóan jelenlévő horogkereszt, a kitüntetések, a kinyúló kar, vagy láb. A szörnyeteg visszataszító csúfsága kíséretében e jelek keltenek bennünk közvetlen társadalmi asszociációkat. Martynnak — korunk más szintű művészi szemlélete következtében — nem volt szüksége arra, hogy mint Goya, rajzait embercsoportokkal, utaló szöveggel tegye egyértelműbbé. A szörny alakok a maguk levetkőztetett meztelenségében is önmaguk szószólói. Martyn Ferenc munkásságában nemcsak az eddigiekben tárgyalt kilenc lap idézi a háború borzalmas, vagy fájó emlékeit. A rajzok hangvételét követve, több olajfestményt is alkotott ezidőben. Valamennyi a háború, a szenvedés, a halál közelségének érzetét kelti. Akárcsak a szörnyeteg sorozatnál, ezeken a festményeken is átvitt értelemben jelenik meg a valóság. A szimbolikus szörnyalakok helyett azonban itt elvont kompozíciókat látunk, amelyek a néző képzeletére bízzák, hogy a temető sötét árnyait, vagy menetelő katonákat véljen meglátni a komor alakzatokban. Hatásuk elsősorban érzelmi vonatkozású. Annak ellenére, hogy célzatos, tárgyi mondanivalójuk az értelemhez szól, a hangulati elemek jutnak túlsúlyba. Az erőteljes formákat sötét tónusú ecsetrajz alakítja. Ezek a rajzos motívumok a felület síkján helyezkednek el, a festmények mégis téri hatást nyújtanak. A sötét rajz alatt tompa színek fokozatos átmenete azt a képzetet kelti, hogy az elől emelkedő alakok mögött mély tér visz a végtelenbe. A rajzos formák fedik egymást, többnyire úgy, hogy az, egymásfölöttiség ellenére mindegyik megtartja önálló értékét, esetleg kettő együtt új értelmet nyer. Az egymást metsző, átfonó vonalak komor színkezelése, izgatott ritmusa érzelmi 2 Kivétel a lekötözött, csillaggal jelölt férfi. Azonban a rajzolás módja az alakot a lap többi részletével teljes egységbe fogja. Jelenléte nem vonja el a figyelmet arról, ami körülötte történik. Ruhája sánc®, amin esetleg elkalandozhatna a néző gondolata, a csillag mezítelen testét égeti. hatásán keresztül elvezet az értelmi asszociációig: a csomós, zeg-zúgos, szálkás ecsetrajz a tövises drótakadály képzetét kelti, a kiterjesztett denevérszárnyak az éles karmú halálmadarat repítik. A legkonkrétabb formában megfogalmazott festmény e csoportból a „Halott drótakadályok között" című. (Villa, tábla.) A menekülő ember sűrű drótháló szövevényébe ütközött s többé ki sem tud szabadulni onnan. — A front, a hadállások drótakadálya jelenik meg a néző képzeletében. Martyn halott embere a háború szerencsétlen áldozatainak emlékét idézi. „A fasizmus szörny etegi" kilenc rajzát 1945-ben nagyméretű olajfestményen összegezte. Amit a rajzok külön-külön érzékeltetnek, itt együttes hatásában jelentkezik: emberi és állati testformák összefonódottsága, a zsinóron lógó patkányhulla, falásra nyílt monstrum-szájak, hegyes fogak és görbe szarvak mind egy kompozíción sorakoznak most elénk, ösi vallások riasztó totem állatai, gótikus ördögszörnyek hátborzongatóan csúf alakjai jelennek meg mégegyszer a festményen, hogy összegezzék és fokozzák a rajzsorozat meggyőző erejét. A technikai megoldás itt is rajzos jellegű, de lágyabb, festőibb az ecset járása, mint a fentebb tárgyalt képeknél. Ezzel a nagyméretű olajfestmény kompozícióval — amelyen a művész a monstrumok egész galériáját vonultatja fel, mintegy a vádlottak padjára állítva — lezárul a háborús élmények egyfajta megjelenítési módja. Nem tűnik el azonban a monstrum alakja Martyn Ferenc festészetéből. Csupán külső formája más, tendenciája, belső tartalma továbbra is változatlan: a sötét, a gonosz erők jelenlétére való figyelmeztetés, a háború elleni tiltakozás. Amikor a béke nyugalmát az agresszió viharfelhői fenyegetik, a művész alkotásai között megjelenik a szörny képe, a „háború szelleme". Először 1936-ban, Párizsban festette meg a pusztítás, rombolás apokaliptikus lovagját, amint a csendes, kékvízű Collioure felett átvonul. A spanyol polgárháború eseményei foglalkoztatták annakidején a világ haladó közvéleményét. Ezt a kompozíciót később, 1956-ban továbbfejlesztette. A táji környezet — tenger, vitorlashajó, távoli város emlékképe — változatlanul a régi élményre utal. (X. tábla.) A kép teljes középterét az óriási monstrum foglalja el, jelenléte átszövi a tájat, a tengert, a hegyeket, a várost. Sajátságos alakja mindezekkel eggyé válik: a sötét vonal, mely testét körülfogja, a táj elemeit zárja magába. A szörnyalak vonulását emberek kísérik, akiknek alakján éppúgy átszövődik a körülöttük lévő világ, mint a monstrumén. Csoportjuk több nézetű ábrázolása, valamint a tér érzé22 J- P. Múzeum 1964.