Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Gáldonyi, B.: Adalékok Baranya és Pécs felszabadításának történetéhez

BARANYA ÉS PÉCS FELSZABADÍTÁSA 315 szabadítása előtt a 3. Ukrán Front csapatai — még 1944. szeptember 28-án — megkezdték a Belgrád felszabadításáért folyó hadműveleteket. Csaknem egyhónapos harc és hadmozdulat után 1944. október 20-án szabadult fel a jugoszláv főváros. Csak ezután csoportosította át erőit Tolbuhin marsall a magyar határ felé. A német hadvezetés úgy vélte, hogy a szovjet csapatok a romániai gyors előrenyomulásban kimerültek és nem képesek hasonló ütemben folytatni a hadműveleteket. Ezért elhatározták, hogy ellentámadással a Déli—Kárpátok vonaláig vetik vissza a szovjet csapatokat és itt „megmerevítik" a frontot. Ennek biztosítása, mintegy előkészítése képpen három védelmi vonalat alakítottak ki Magyarország területén. Felhasználták a természeti adottságokat, elsősorban a folyók alkotta akadályokat, így az első védelmi vonalat a Tisza jelentette a német hadvezetés számára. Második vonalként használták fel a Dunát. Még tervbe vették a harmadik védelmi vonal kiépítését is Érd—Velencei tó—Balaton—Barcs— Dráva vonalán. Budapest körül védelmi övezeteket építettek ki, elsősorban magyar munkaszolgálatosok segítségével. Ennek felsorolása annál is inkább fontos a jelenlegi tanulmány keretében, mivel a 3. Ukrán Front csapatai a második és harmadik védelmi övezet szétzúzásában részt vettek, hiszen Pécs és Baranya a két övezet közötti területen volt. Érdemes megemlíteni, hogy a középső — a Bjelorussz Frontok alatt — a szovjet front déli részén foglalt helyet a négy Ukrán Front. Felül az l.-es, ezután a 4-es, majd a 2.-es és végül a 3. Ukrán Front, amelyik Baranyát és Pécset is felszabadította. Hazánk területén a 2., a 3., és a 4., Ukrán Front csapatai harcoltak. Magyarország felszabadításának lehetőségét a 2. és 3. Ukrán Front csapatai Debrecennél és Temesvárnál alapozták meg azzal, hogy szétzúzták az ellenség jelentős erőit. így szilárd arcvonalat létesítettek Magyarország keleti részén, amely lehetőséget nyújtott megállás nélkül üldözni az ellenséget egészen Berlinig. Éppen ezt támasztja alá a szovjet hadvezetés parancsa, amelyet a döntő jelentőségű debreceni csata után adott ki a 2. és a 3. Ukrán Front parancsnokainak: „A támadást hadműveleti szünet nélkül folytatni kell." Ez azt jelentette, hogy a front csapatai „menetből" — 1944 október 29-től 1945 május 9-ig feltartóztathatatlanul — üldözték a fasiszta csapatokat, amelyek most már alig vállalkoztak nagyobb ellentámadásra, inkább csak helyi jelentőségű ellenlökésekkel próbálták menteni, ami még menthető, elsősorban csapataik visszavonulását, a gyűrűbe szorult egységek kiszabadítását igyekeztek biztosítani. Ebben a hadműveleti időben igen fontos feladat hárult a 3. Ukrán Front csapataira. Első feladatuk volt a sikeres átkelés a Dunán, hídfő kialakítása a jobb-parton, majd pedig a 2. Ukrán Fronttal — összehangolt támadással — biztosítsák Budapest teljes bekerítését és felszabadítását. Így mintegy Budapest felszabadításának kapuja lett Baranya és Pécs. mint amelyik a megerősített Margit vonal tövében van. Nemcsak a katonai, de a politikai helyzet is a szovjet hadműveleteket támogatta. A katonai helyzet lényegében eldőlt azzal, hogy a szovjet csapatok a Tiszán, széles fronton átkeltek és a német hadvezetés számára kiismerhetetlenné tették a főcsapás irányát. Hiszen a debreceni csata idején a déli hadsereg egységei már a Duna partjánál álltak. A politikai helyzet viszont kapkodóvá tette a német katonai vezetőket. Horthy kiugrási manőverei, fegyverszüneti tárgyalásai, Dálnoky Miklós Béla hadserégparancsnok határozott intézkedései a szovjettel való megbékélés irányában, a nyilas hatalom-átvételi puccs, Szálasi halálra ítélt intézkedései megbontották az egységet és a német katonai vezetők már nem számíthattak a magyar katonákra, még akkor sem, ha utolsó csatlósuk volt a kormány. Bár a 2. Ukrán Front jelentős erőfölénnyel rendelkezett — gyalogság tekintetében kétszeresen, lövegek és aknavetők számában 4 —4,5-en, harckocsikban és rohamlövegekben 1.9-szeresen, repülőgépekben pedig 2.5-szeresen múlta felül a szemben álló német egységeket — mégis szükség volt a 3. és a 4. Ukrán Front aktív támogatására. A 4. Ukrán Front hadseregei Csehszlovákiában nyomultak előre gyors ütemben, hogy ezzel is visszavonulásra kényszerítsék a Budapest körzetében védekező német egységeket. A 3. Ukrán Front a Duna jobb-partján üldözte tovább az ellenséget. Az előretolt 75. lövészhadtest, amelyik az 57. hadsereg kötelékében harcolt nem várta be a Front főerőit, hanem menetből még november 7.-én átkelt a Dunán és Apatinnál, majd pedig két nap múlva Batinánál két kisebb hídfőt képzett ki a folyó jobb-partján. Ez azért volt lehetséges, mivel itt viszonylag kisebb német erők helyezkedtek el a szovjet csapatokkal szemben. A hídfők egyesítése már sokkal nehezebb volt. Ezért szükségessé vált újabb szovjet egységek harcbavetése. Így november 13-án be-