Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Dankó, I.: Gerecze Péter élete és munkássága

GERECZE PÉTER 295 és archeológiai tudományban mindvégig a legjobbaké közt fog tündökölni".

15 Munkássága értékelésében mindenki egyetértett, bár rá kell mutatnunk, hogy maga a nekrológokat író és a koporsójánál tőle búcsúzó Éber László is kétféle vélekedést hangoztatott vele kapcsolatosan. Egyszer azt mondta, hogy Gerecze a művészettörténeti és archeológiai tudományok legjobb művelői közé tartozik s hogy „mily sokat várhattunk volna még tőle, holott máris oly sokat köszönhetünk neki".

16 Máshelyt pedig a következőkben látja Gerecze munkásságának lényegét: „Gerecze temperamentuma és szellemi dispisitioja, elméleti képzettsége és munkásságának módja nem volt olyan, hogy azok alapján azokat a tudományos nagy kérdéseket, amelyeket középkori művészetünk története fölvet, megoldásra vihette volna, Inkább széleskörű, mint intensiv tevékenysége azonban bő anyagot nyújtott a további tanulmányoknak és nagymértékben előmozdította azt, hogy korábbi kutatóink eredményeit és elméleteit biztosabb alapon fölülvizsgálni és módosítani lehessen".

17 A magunk részéről úgy véljük, hogy Éber Lászlónak az utóbbi vélekedésében nincsen igaza. Egyrészt azért, mert Gerecze Péternek korai halála miatt nem volt módja hatalmas anyaggyűjtését feldolgozva, nagy szintézisekhez, összefoglaló monográfiákhoz jutnia, 15 Éber László: dr. Gerecze Péter: AÉ. 1914. 433— 435. 16 Uo. 435. 17 Éber i. m. Történeti Szemle i. m. 320. másrészt pedig azért nem, mert Gerecze egy új műfaj, a leíró lajstrom, a topográfiai jegyzék oly nélkülözhetetlen műfaját teremtette meg művészettörténeti irodalmunkban. Voltaképpen életének ezek a legnagyobb alkotásai. Gerecze ugyan eleve segédeszközöknek készítette és tekintette őket egy, a későbbi időkben, esetlegesen általa is, de méginkább a mások által elkészítendő feldolgozások számára, de a lexikalitás felé haladó korunk különösen méltányolja ezeket a munkákat és semmivel sem tekinti alacsonyabb rangú, kisebb értékű műveknek, mint a monografikus feldolgozásokat. Mégpedig azon egyszerű felismerés alapján, hogy a jegyzék, a lajstrom, a topográfia, a lexikon önmagában is egy bizonyosfajta összefoglalás, szintézis, monográfia, De nézzük Gerecze egyetlen nagy, klasszikus értelemben is monográfiának számító feldolgozását, a pécsi székesegyházról írt hatalmas munkáját! Kétségtelen, hogy ebben is túlsúlyra jut az adatközlés, azonban az sem tagadható, hogy összegezés, hogy teljességre törekvő monográfia, amely minden vonatkozásban napjainkban is megállja a helyét. Nyilvánvaló, hogy Gerecze Péter több más, hasonló monográfia létrehozására is alkalmas lett volna, annak ellenére, hogy munkamódszere és sajátságos munkaterülete az aprólékos adatgyűjtés, a feltáró- és gyűjtőmunka volt. Ügy véljük, hogy Gerecze életműve megítélésében akkor járunk helyes úton, ha egyértelműleg a legnagyobb elismeréssel szólunk munkásságáról, amellyel nemcsak kora, hanem a ma és az utánunk következő időszak művészettörténeti kutatójának is nékülözhetetlen forrásműveket adott kezébe.