Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Kopasz, G.: Pécs és a baranyai mezővárosok rendészete a feudális korban

284 KOPASZ GÁBOR pandúrok esetenként egy csizmafej élést, ha az esztendő esős és sáros volt, vagy árvízveszély idején a Duna töltésének erősítési munkálatainál csizmájuk elrongyolódott. Ilyenkor a város nem kívánta, hogy a pandúr legénység csekély fizetése mellett a saját lábbelijét szaggassa, ezért csizmafejelésre pénzt utalt ki részükre. A ruházat mellett a kornak megfelelő szükséges fegyverzettel is — pisztollyal, puskával, szuronnyal, dárdával, karddal, lőszerrel — ellátták városaink nappali és éjjeli őrködő személyzetüket. Amíg a rendészeti feladatok nem különültek el élesebben a közigazgatásiaktól, szükség esetén minden városi alkalmazott végzett rendőri feladatot is, ugyanígy viszont a városok hivatásos rendőrei is végeztek közigazgatási, kézbesítési és altiszti teendőket. Az éjjeli rendre rendszerint éjjeli őrök, a tűzvédelemre tűzőrök és toronyőrök vigyáztak ugyan, de ellenőrzésükre sok esetben egy-egy pandúrt rendeltek ki. Az meg szinte mindennnapos volt, hogy a kézbesítési teendőket pandúrok végezték. Hogy a XVIII. század első felében még mennyire egybeolvadt a közgazgatás és rendészet, mutatja, hogy Mohács városánál tizedeseket, kisbírókat és pandúrokat alkalmaztak inkasszálásra, kézbesítésre. Sokszor a pandúrokat is kisbíróknak nevezték. Űgy határozót'; a városi tanács és közgyűlés,, hogy négy kisbíró teljesít nappali és éjjeli szolgálatot. Közülük kettő pandúr volt, kettő pedig szoros értelembe vett kisbíró. Hogy megkülönböztessék őket a falusi kisbíróktól, egyenruhát készítettek részükre, s a pandúrok az egyenruhához még bőrövet és pisztolyt is kaptak. Ahogy nőttek a városoknál a rendészeti feladatok, olyan arányban, szaporították a rendőrök számát. Az éíet- és vagyonbiztonság megóvása céljából szervezték meg a rendészeti szerveket, tehát erre a célra annyi főt voltak kénytelenek alkalmazni, amennyi a közbiztonságot fenn tudta tartani. A rendészeti feladatok állandó szaporodása maga után vonta azt is, hogy a városok rendészete mindjobban önállósult, többé-kevésbé elkülönült a közigazgatástól. A városi rendőrök feladatköre is egyre inkább önálló rendészeti feladattá lett, de a városi rendőröket kézbesítésre a városok később is mindig igénybe vették. A feudáliskori városrendészet tagolódása A rendészeti feladatok megszaporodásával feudáliskori városainknak a közrend fenntartása céljából mindinkább megfelelően szervezett városi rendőrségre volt szüksége. Megyénk nagyobb városaiban előbb került sor a szervezett rendészeti szerv felállítására, mint a kisebbekben. A XVIII. század második felétől kezdve városaink többé-kevésbé már jól szervezett rendőrséggel rendelkeztek és népesebb városainkban a rendészeti feladatkör tagolódott is. Megvoltak a városoknak az általános közrenészeti feladataik. Ezen teendők közé tartozott a tolvajok elfogása, a lopott tárgyak felkutatása, a városi világítás ellenőrzése, a záróra betartása, a foglyok őrzése, városbírósági intézkedésre azok elővezetése, egyes bírói ítéletek végrehajtása, verekedő legények elfogása, egyszóval a lakosság élet- és vagyonbiztonságának, nyugalmának biztosítása. Előfordult, hogy a verekedő legények a hiányos fegyverzetű pandúrokat meg is verték. Ilyenkor a tettesek elítélésével a városi bíróság szolgáltatott a pandúroknak elégtételt. Mohácson gyakran előfordult, hogy némely lakosok saját személyes védelmükre vették igénybe a városi pandúrokat. Ha ebből kifolyólag őket testi bántalom érte, megverésükért a városi bíróság az igénybevevőt bűntette meg, mert a bíró és esküdtek tudta nélkül a pandúrokat senki a maga céljaira fel nem használhatta. A belterület rendészete mellett külön kellett városainknak megoldaniuk a külterület, a város határának rendészetét, a mező-, er does vízrendészet kérdését. Mezőrendészeti feladatok ellátására többféle néven alkalmaztak városaink mezőrendőröket, külterületi őröket, s ezeket a feladatköröknek megfelelően különféleképpen nevezték. Külterületi rendészeti szolgálatot végeztek a mezővárosi kerülők (circulatores opp

#

idani), a mezőőrök (campi custodes), csőszök, mezőpásztorok. A szőlőterületek őrzésére külön szőlőőröket fogadtak fel, akiknek bérét rendszerint a szőlőbirtokosok viselték szőlőterületük aránya szerint. Egyes városokban a károkért anyagilag is felelőssé tették a szőlőőröket, akik a hegymesterek felügyelete alá tartoztak.

20 Külső őrök vigyáztak az erdőterületekre is. Ha a városok tulajdonában nagyobb erdőség volt, erdőpásztorokat, erdőpandurokat, erdőkerülőket, erdei vadászokat, lovas látókat alkalmaztak. Bármilyen néven nevezték is őket, ugyanazt a feladatot látták el. Mohács város tanácsa, ha hűtlenségen érte szolgálat közben, a városbíró meg is vesszőztette őket.

21 20 Sopron város levéltárában már a XVI. század elejéről esküt tett hegymesterekről és szőlőcsőszökről vannak adatok. 21 PÁL. — Mohács v. It. Jkv. 1776—1803, — 554 oldal. , .'".