Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi
ZRÍNYI MIKLÓS 273 A nádorválasztó országgyűlés utáni esztendőkben Zrínyi politikai elméleti munkásságának iránya már nagyrészt a remélt nemzeti király politikai feladataival és hatalmával kapcsolatos. Példaképnek a leendő király elé Hunyadi Mátyást állította, akinek központosító politikáját kellett magasabb fokon újra megvalósítani. Ezzel Zrínyi a 16—17. századi magyar politikai irodalom irányát követte, amely — egy Zsámboki János, egy Istvánffy Miklós munkásságával — feladatként sokszor még a Habsburgok elé is Mátyás király tevékenységét vetítette. A „Mátyás király életéről való elmélkedések" с 1656 táján írott munkája így a magyarországi abszolutizmus kifejezett programjává vált. Munkájában felidézi, hogy Mátyás a népnek is jelöltje volt a trónra, és hogy az ország ellenségeit erőszak kényszerítette a nép kívánságának teljesítésére: „Bárd, kerék, akasztófa lett volna jutalma az ellenkezőknek". Zrínyi kifejezi azt a nézetét, hogy „bár másszor is éljen a magyar" ezzel a módszerrel, amit kifejezetten Habsburg-ellenes politikai állásfoglalásának kell felfognunk. Az erőszakot különösen az udvarhű főpapsággal szemben kívánta alkalmazni, amely a Habsburgok örökletes uralmának legfőbb zászlóvivője volt. Ezért emelte ki Mátyás példáját, aki nem habozott börtönbe vetni az ellene lázadó esztergomi érseket. A Mátyás-tanulmány a főpapság elleni nyilt támadás volt: benne állást foglal a papság politikai és hadi szereplése és különösen a vallásháborúk ellen. Követetli, hogy „aki egyházi ember, ne hágjon ki az ő circulusából", vallja, hogy „semmi közök ez világ politicus administratiójában". A Habsburg-abszolutizmussal szemben a lutheránusok és kálvinisták üldözése elleni állásfoglalása azt is jelentette, hogy a magyarországi abszolutizmust nem köti valamely vallás uralmának erőszakos megteremtéséhez. 49 Zrínyi politikai munkája nagy jelentőségű a magyarországi gondolkodás fejlődésében, gyakorlati jelentősége azonban háttérbe szorult II. Rákóczi György kalandor, Zrínyi által késve bírált lengyelországi politikájából következő bukása miatt. Erdély hatalmi helyzekombinációt félreérthetetlenné teszi egy érdemleges részeiben titkos írással írott levele. Zrínyi M. levelei 18. sz. Vö. 24, 25. sz. ; Klaniczay T. i. m. 543 s köv. o. 49 Szövegkiadása: Zrínyi M. hadtudományi munkái 315. s köv. o, főleg 320, 328—30, 346. o.; — Klaniczay T. i. m. 551. s köv. o.; Markó Á. i. m. 42, 72— 73. o.; Székely Gy.: A XVI. századi Mo. 28—31. о.; T. Kardos: Zentralisierung... 413—414. о.; Benczédi L. i. щ. 24—25. о. (ő azonban egyoldalúan ítélte meg a Mátyás-kép Habsburg-párti változatát) 27. o. tének összeomlása után a császárság elleni nyílt fellépés ismét elodázódott. A magyarhorvát ellenzék politikájában is következményekkel járt, hogy 1656-ban megkezdődött a Köprili-család nagyvezíri hatalma (amely a 1.8. század elejéig tartott). Előtérbe a török veszedelem került, mert Rákóczi lengyel politikája ürügyet adott Köprili Mohamednek Erdély fokozott függőségbe vonására. Zrínyi ekkor feltárta levelezésében, hogy Erdélyt a török elleni bástyaként gyászolja, s elítéli I. Lipót török politikájának semmittevését. 50 Veszély fenyegette ugyanis a töröktől addig még megvédett nyugati területsávokat is és egyre aktuálisabb lett Zrínyi hadszervezeti elgondolásainak kifejtése. Itt nincs terem ennek katonai vonatkozásait fejtegetni, de annál szükségesebb a politikai vonatkozások kiemelése. Már a Mátyás-tanulmányban hirdette Zrínyi a minden rendű emberekből lett jó vitézek szerepét. Utóbb az új hadsereget elsősorban a parasztság soraiból kívánta toborozni. 1660—61 telén készített Az Török Áfium ellen való orvosság c. 51 írásában a nemességet alkalmatlannak látja az ország védelmezésére, mert eltunyult, s a parasztot annál jobbnak tartja. A hadsereg fenntartására igénybe kívánta venni az uralkodóosztály és az egyház ingó vagyonát. Ezzel a két elemmel az országos, magyar-horvát hadsereg kiépítése és az anyagi terhek elosztása terén ismét a magyarországi abszolutizmus két fontos tényezőjét fejtette ki, ami az uralkodó osztály zömében kedvező visszhangra nem találhatott. Programjában az egész nemzet felfegyverzését, a vármegyék, hajdúk és földnépe kiképzését hirdette meg. 52 Olyan kérdésben foglalt állást Zrínyi, amely körül még ma is sokszor értetlenül állunk. Mi viszi annyiszor az oszmán elleni harcok zászlai alá a köznépet? Mit is jelenthetett a korabeli „haza" a jobbágy népnek, a korabeli „nemzet" a soknyelvű magyarországi lakosságnak, menynyiben volt hajtóerő a vallás a katolikus, protestáns és görögkeleti népesség számára? Be50 Zrínyi M. levelei 28, 32, 36. sz.; Benczédi L. i. m. 30—31. o.; Lord Eversley i. m. 168—170. o.; Colonel Lamouche i. m. 119. o.; Klaniczay 1*. i. m. 597 s köv., 631 s köv., 640 s köv., 643. o. 51 Markó Á. i. m. 43—44, 73—74. o.; T. Gy.: Az török áfium ellen való orvosság (Bevezetés) 358. o.; Szövegkiadása Zrínyi M. hadtudományi munkái 371 s köv, o.; Klaniczay T. i. m. 648. o. 52 Zrínyi M.: Török Áfium (Zrínyi M. hadtudományi munkái) 394, 397—8, 400. o.; Benczédi L. i. m. 36—37. o. (messze eltúlzott következtetésekkel) ; Perjés G.: A „metodizmus", 1962:, 33—34. a (amelyben azonban „a nép hazaszeretetére való hivatkozás" tézise kevéssé nyer magyarázatot). 18 J. p. Múzeum 1964.
