Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi

ZRÍNYI MIKLÓS 269 burg centralizáció egyik újabb hulláma az ország rendi függetlenségének maradványai ellen, különösen gazdasági téren. Ez a korábbi időszakban megvagyonosodott árutermelő nagybirtokosok sérelmeiben is megmutatkozott. Az 1640-es években az elmaradott magyar gazdasági életben bizonyos élénkülés mutatkozott meg a Zrínyi birtokon is művelt gazdasági ágazatokban. Az állattenyésztés és marhakereskedelem nagy lehetőségei nyílottak meg. A 30 éves háború befejeződésével a feldúlt és félig kipusztult német vidékek különösen jó piacnak mutatkoztak a magyarországi állattenyésztés és állatkereskedelem számára. A Zrínyieket ezen a téren is közvetlenül érintette Velence tartós török háborúja, mert a köztársaság ezalatt a Balkán török uralom alatt álló területeiről nem szállíthatott állatokat. Ezzel fokozottan a közeli horvát piacokra szorult és az itáliai kereskedelem intenzívebbé vált a horvát és dunántúli vidékeken. Az állatkivitel haszna egyre fontosabbá vált az árutermelő földesuraknak. Az 1640-es évek gazdasági lehetőségeiből a Zrínyiek mint nagybirtokosok alaposan kivették részüket a forgalom szempontjából is kulcshelyzetben lévő Muraközben. Birtokaikon keresztül vezetett az Itáliába irányuló árukivitel egyetlen számottevő útvonala, amelyen az ország belsejéből a tengerpartig el lehetett jutni. Nem véletlen, hogy a hatalmas birtokról olasz térkép is fennmaradt. A kereskedelmi haszon nagy része a Zrínyieket gazdagította, akik felvásároltatták a Muraközbe hajtott szarvasmarhákat, hogy birtokaik szinte összefüggő területén hajtassák a dalmát tengerparton lévő kikötőkig. Innen pedig a Zrínyiek saját kereskedelmi hajói vitték át az árut Velencébe. Ez volt a katonai problémák mellett az a másik terület, ahol a Zrínyiek szembekerültek a császári udvarral. Most, amikor a bécsi udvar minél több hasznot igyekezett húzni a külső kereskedelemből és tönkretette a magyar tőzsérréteget, különösen rosszallóan fogadták a Zrínyiek önálló kereskedelempolitikáját, mert ez elkerülte az osztrák tartományokat és közvetlen marha-, gabona-, bor- és fakereskedelmet teremtett Horvátország és az adriai köztársaság között. A Zrínyiektől ezért sem tudott a rendek felfogása szerint amúgy is törvénytelen vámok útján haszonrészesedést kicsikarni az udvari gazdaságpolitika. A kiépülő Habsburg abszolutizmus azonban nem vette tudomásul ezt a helyzetet és tilalmakkal lépett fel a Zrínyiekkel szemben. A kamarai tilalmakat császári fegyveresek támasztották alá, akik fegyverrel igyekeztek lefoglalni a Zrínyiek szállítmányait. Miklós és Péter erre saját katonáikat irányították szárazföldi útvonalaikra, hogy védelmezzék forgalmukat. A tengeren pedig velencei hadihajók védték a Zrínyiek kereskedelmi hajóit. Az osztrák abszolutizmus belpolitikai nehézségeket, s íme külpolitikai problémákat is érezhetett, amikor a nagyhatalmú Zrínyiekkel húzott ujjat.

32 1650-ben éleződött ki különösen a viszály, amikor a király a Zrínyisk hajóinak és kikötőinek elkobzásával fenyegetődzött, s a Zrínyiek várainak német őrségekkel való megszállatása is szóbakerült. Királyi rendelet rebellisnek nevezte Zrínyi Miklóst és kamarai javaslat készült Zrínyi Péter ellen felségsértési per indítására, főleg a birtokelkobzás céljával. Az erőviszonyok és a Zrínyiek katonai funkciói következtében a császári hatalom erre a szakításra nem szánta el magát. A viszony azonban az udvar és a Zrínyiek között végképp elhidegedett.

33 Zrínyi éppúgy, mint a Habsburgok, á kereskedelmi haszon kérdését politikai szempontból is mérlegelte. Számára azonban a kereskedelem fenntartása annyiból volt politikai fontosságú, hogy hadserege fenntartására, ágyúöntésre és várainak újjáépítésére jelentős összegeket kellett saját vagyonából és jövedelméből fordítania.

34 1649-től mint horvát bánnak Zrínyi Miklósnak feladata a horvátországi határvidék védelme is és az udvari kifizetések rendszeres elmaradása következtében a báni katonaság ellátására szintén a magáébői előlegezett vagy kölcsönzött, nehogy a harcosok elszökdössenek vagy a parasztnépet fosztogassák. Közben tapasztalnia kellett a költőnek, hogy a Szigeti Veszedelem nem keltett jelentőségéhez méltó visszhangot, bár 1651-ben nyomtatásban megjelent, az „Adriai tengernek Syrenaia gr off Zrini Miklós."

35 Ebből is felismerte, hogy a török kiűzésének gondolata iránt széles udvari és nemesi körök közömbösek. Az erdélyi fejedelemhez 1653ban írt emlékirat fejezi ki Zrínyi álláspontját a török elleni támadás időszerűsége dolgában: „Bizony ha volna erős és körmös kéz, most volna a törököt lehetséges megtántorítani, holott szemlátomást látni az ő monarchiájuknak kisebbülését. . ,"

36 32 Markó Á. i. m, 18. o.; Klaniczay T. i. m. 37 s köv., 338 s köv., ©015—6. o.; V. ö. Somogyi Éva: A határőrvidéki privilégiumok hatása a paraszti osztályhar г alakulására a XVII. században. (Horvátországi parasztfelkelés 16153—£9) (Történelmi Szemle, 1962) 150. o. 33 Benczédi L. i. m. 16—17. o. . 34 Vö. Zrínyi M. levelei 41. sz. 35 Markó A. i. m. 59, 63—64. o.; Borzsák L i. m 430. о.: Klaniczay T. i. m. 353 s köv. о 36 Zrínyi M. levelei 10. sz.; Benczédi L. i. m. 13. о ; Klaniczay T. i. m. 350—1. o.