Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Székely, Gy.: Zrínyi Miklós, a költő és államférfi
ZRÍNYI MIKLÓS 267 a végvári harcoknak Istvánffy az egyik legjobb és legszínesebb történeti forrása. A tárgyalásban igen nagy súlyt helyezett a hadi eseményekre, s kifejtette a végvári katonaság nagy, lelkesítő szerepét is a katonai fegyelem helyreállításában. Ezzel is egy eszmekör kifejtését indította meg. Már előbb, 1543ban érintette az erdélyi Brenner Márton az elhanyagolt fegyelem fontosságát, s 1569-ben fejtegette Zsámboki János — a Janus Pannonius verseiből készült kiadás előszavában —, hogy a tudományok és a fegyelem révén lehetne időtálló az ország, ezeket viszont elűzték a végzetes belháborúk. Zsámboki volt Szigetvár ostromának másik neves feldolgozója. Az idős, a történetíró Istvánffy a fegyelem gondolatát messze tovább vitte és bekapcsolta a honvédő és felszabadító harcok egész eszmerendszerébe. Éppen Zrínyi Miklós, a szigetvári hős szájába adja Istvánffy a maga elképzeléseit a török kiűzéséről, követelve a császár, a spanyol király, a pápa közreműködését is. Istvánffynak, aki humanista volt, aki a centralizációra törekedett, a népre is gondolnia kellett, nemcsak mint adóviselőre és robotosra, de mint harcolóra és szenvedőre is. Forgách Ferenc, aki az 1566. évi hadjárat mulasztásai miatt fordult szembe az udvarral, ugyancsak vallotta, hogy a 16. század vereségeit az isten méri a pusztító és fegyelmezetlen keresztény seregekre. Istvánffy, amikor 1567-ben a szigeti veszedelemtől frissen feldúlt lélekkel írt elvesztett vagyonáról, atyai javairól, belegondolta — nagybirtokos létére is — a paraszti munka hiábavalóságát: barbár ellenség, törökök uralkodnak a megművelt földeken s leszakítják a mi kezünkkel ültetett fák gyümölcseit. Mindezek munkáiból ismerte meg a költő ősének történetét, amit újabb nemzedékek tapasztalataival gyarapodva csak ő tudott eszmeileg és nyelvi szempontból költőien kifejezni. A fegyelem és a szabadság viszonya az államférfi Zrínyi Miklósnak is több munkájában kifejezett középponti gondolata lett: hogyha jó katonai fegyelmet teremtenek, semmi ezen a világon nem lesz, ami az ő szabadságukat jobban megtartsa és megőrizze, mint az. De Zrínyi Miklós nem mint utánzó, hanem mint továbbfejlesztő vette át a megelőző történetírás egyes gondolatait, S a költő legjelentősebb verses alkotása, a Szigeti Veszedelem is ilyen viszonyban van a szigetvári ostrom őt megelőző feldolgozásaival. Már a múlt században keresték azt az összefüggést, ami a hősköltemény énekeinek sorrendje és tartalma és az Istvánffyban megőrzött „históriai igazság" között kétségkívül fennáll. Ez oly sok eposz igazságtartalmának fokával szemben megint csak Zrínyi nagyságát jelzi: történelmi hitel és a művészi fok egyensúlyban állnak az alkotásban. Az Istvánffynál már megragadható „prózában föloldott eposz" — ahogy Kardos Tibor régebben kifejezte — még tökéletesebb és hitelesebb veretű Zrínyi alkotásában. 25 Ezért csak a nagy költőhöz illő szerénységnek foghatjuk fel Zrínyi verssorait: ,,..-. Kis készülettel indultam Tengeren-túl, Kis elme ez, ki ír nagy Atyám dolgárul." 26 De vájjon nem túlozta-e el a költő a szigeti várvédelem jelentőségét a költői kifejezés érdekében? Nem jogtalanul vetítette-e vissza a 17. század megfigyeléseit a 16.-ba? A költő témaválasztását az a tény mindenképpen igazolja, hogy az 1566. szeptember 5-ről 6-ra virradó éjszakán már égő Szigetvár nem a törökök diadaltüze lett, hanem a nagy szervező és hadvezér Szüle j mán szultán halotti fáklyája. A szultán nem léphetett be az elfoglalt várba, hanem meghalván két napig ültették sátrában, nehogy a janicsárok a döntő harc pillanatában halálát megtudják. A győzelmi jelentést is csak a holt előtt adhatták már elő, játszhatták le. A 2500 magyar és horvát vitéz halála nem volt hiábavaló. Ezért szerepel a külföldi történeti irodalomban nem egyszer olyan felfogás is, amely 1566-tól számítja az oszmán uralom lehanyatlásának éveit. A szultán, aki előtt Habsburg, spanyol, francia, olasz, lengyel, indiai és északafrikai követek annyiszor megalázkodtak, akinek harcosai hol Perzsiában, hol Magyarországon megálltak helyüket az előretörés súlyos küzdelmeiben, akinek egy északafrikai basája, UlughAli 18 000 lemészárolt spanyol katona koponyáiból rakatott piramist és 1560. júniusában partra mert szállni Nizzában — a szárazföldön ennél a várunknál nem jutott tovább. A kontinensen ez éppen olyan nagy kudarcuk volt a törököknek, mint a tengeren egy évvel előtte Málta bevehetetlennek találása. A szultán még élete utolsó évében elfoglalt néhány görög szigetet, részeges utóda 1570/71 során barbár kegyetlenkedés közepette még megkaparintotta Ciprust, de 1571-ben a lepantoi 25 Székely György: A XVI. századi Magyarország és Istvánffy történetírása. (Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Bp. 1902) 21, 28—31. o.; Marko Á. i. m. 61—612. o.; T, Kardos: Zentralisierung und Humanismus im Ungarn de® 15. und 16. Jahrhunderts (ba Renaissance et la Reformation en Pologne et en Hongrie... Bp. 1963) 411—414. о.; Zrínyi a fegyelemről pl. Mátyás király élíetóről (Zrínyi M. hadtudományi munkái) 350. o. ; , Török Áfium (uo.) 381., 384., 392—3., 396. o.; Küaniczay T. i. m. 406—7. o. 26 Borzsák I. i. m. 480. o.
