Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)

Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában

SZABADGONDÖLKODÓK A TÖRÖK ALATT 255 ván plébánossal s ugyancsak ők voltak azok. akik amikor az 1574-ben. a nagyharsányi hitvitában legyőzöttnek nyilvánított Alvinczi György nagyharsányi unitárius papot a kálvinista püspök nyomban felakasztatott, miért is a budai basa a püspököt halálra ítélte, — nem kívánták, a püspök halálát az unitárius papok. így aztán a kálvinista hívek váltságdíj ellenében megmentették püspökük életét. Ezért bízott meg Skaricza Máté is a pécsiekben s nem fogadta el végül is az írásbeli kezességet. A jezsuiták jegyezték fel róluk, hogy amikor 1692-ben a türelmetlen püspök el akarta űzetni a városból a zsidókat, az unitáriusok összefogtak a többi keresztény felekezetbeliekkel s azzal tiltakoztak a püspök és a klérus szándéka ellen, hogy akkor ők is valamenynyien elhagyják a varost. (Pinzger Ferenc S. J.: Emlékezzünk régiekről. Pécs, 1934., 70. p.) Eddigelé tisztázatlan kérdés, hogy Válaszuti György és utódai az unitárizmusnak voltaképpen melyik szárnyához tartoztak? Miként már utaltunk is rá, Válaszutit úgy tartják nyilván az unitárius történészek, mint aki Dávid Ferencnek mindvégig nyomdokain járt.

7i Fölmerül a probléma: vajon „zsidózó" lett volna Válaszuti s általa az egész pécsi és baranyai polgárság és parasztság is? A nagy és fontos művelődés- és társadalomtörténeti kérdés tisztázását két körülmény nehezíti. Az egyik az, hogy — mint említettük — 1582 és 1584 között Pécsett működik a korszak neves költője, drámaírója és tudósa, Bogáthi Fazekas Miklós. A pécsi kollégiumban a teológia tanára volt.

75 Kérdés, hogy Bogáthi Fazekas Miklós, aki éppen a Dávid Ferenc hitvallásához való hűsége miatt kénytelen „Baranyába szaladni"

76

, itt Pécsett, milyen irányzatú teológiát tanított? Megmaradt-e itt is a Dávid-féle ideológia tiszíeletében, vagy a nála fiatalabb, de erős egyéniségű Válaszütinak — általunk eddig még ismeretlen — confessiójához alkalmazkodott? Ebből következik a megoldásra váró tézis második kérdése. Az, amit Skaricza szegez Válaszuti mellének pécsi tartózkodásának utolsó napján, búcsúzkodás közben: — „Mert tudtam én, hogy Dávid Ferencet és Basilius Istvánt követitek, a szerint amint könyveik is kinyomtatva vannak. De azokat 74 Borbély István: Még egyszer az unitárius hitvitákról. (Irodalomtörténet, 1913.

; 455. p.) 75 Kanyaró i. m. 193. p. 76 Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 1568^19O0. II. köt. (Minerva írod. és Nyomdai Műint. nyomása, 1935., 377—383. p.) régfen elhagytátok és ő tőlük igen messze vagytok." Skarica Máté, mint kiválóan képzett teológus, alaposan ismerte a Dávid Ferenc-féle irányzat mibenlétét s bizonyára úgy gondolkozott, hogy az ószövetségi álláspontról nem lesz majd nehéz dolga Válaszútit elmozdítania. Ámde nem ezzel a teológiával találkozott a pécsi polgárok között, hanem olyasvalamivel, amit eddig még nem hallott, nem ismert. Már István plébános házánál így fakadt ki: .Sohasem hallottam ilyen magyarázatot! Mind új teológusok vagytok!" Kérdés: mi lehetett az a több, amivel Válaszutiék, illetve a pécsi polgárok túlhaladták Dávid Ferenc tanításait? Amint láttuk, ezt a túlhaladást Válaszuti be is ismeri, hagoztatva a haladás szükségességét. Az igen magas átlagműveltségű pécsi polgárság (a disputáció képe mindenképpen erre mutat!) lebecsülését jelentené, ha nem tételeznénk fel róluk, hogy a török uralom megszűnése után kialakítani remélt osztályhelyzetük alapján ők is eljutottak azokhoz a következtetésekhez, amelyeket a XVII. században az ugyancsak protestáns eredetű angol burzsoázia a maga számára a deizmusban összegezett. A pécsiek sajátos helyzetében egy ilyen, messzire mutató ideológiát erősen színezhette a nemzeti függetlenség gondolatával összekötött s talán az államtól is független egyház követelése is, ami a több évszázados eretnek-mozgalmak, a mindenkor a legradikálisabb megoldást ígérő áramlatok követése után az egyedül lehetséges konklúzióban proklamálódhatott volna. Talán reájuk is illik Henri Lefèbvre megállapítása: a polgárság ekkor még mint „önmagában álló", nemsokára azonban mint „önmagáért való" osztály cselekszik. Lappangó forradalmisága csak szórványosan kerül, napfényre néhány protestáns közösség republikánus magatartásában.

77 Az idevágó kutatások hiányos volta miatt nincs több adatunk, teljesebb képünk a pécsi és baranyai unitáriusok ideológiájáról, hogy azt mélyebben elemezhetnénk, de bizonyos, hogy a magyarországi és európai reformációnak eddig ismeretlen, legradikálisabb formája bontakozik ki előttünk a Pécsi Disputa lapjain! A belőle kicsendülő új hang sajátosan a XVI. századi pécsi polgárság konfessziója, amely egészében igen merész filozófiai megnyilatkozás s nyilván csak a különleges magyar viszonyoknak tudható be, hogy az európai felvilágosodás áramlata — mint ismeretlent — sodrába vonni nem tudta. 77 Henri Lefèbvre: Descartes. (Szikra, 1940., 86. pj