Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Szabó, Gy.: Szabadgondolkodó társadalmi rétegek a török alatti Pécsett és Baranyában
SZABADGONDOLKODÓK A TÖRÖK ALATT 251 plébános és Siklósi Mihály, a vidéki papok szószólója tartották kezükben a társalgás fonalát. Az ebéd utáni vitához Válaszuti előhozta Justinianus Augustus görög, héber, arab és káldeai nyelvű Psalterium-át s onnan olvasott a Máté uram magyarázatára. (Hogy latinul is folyékonyan beszélt Válaszuti. a korábbi megnyilatkozásaiból is kitűnik.) „Ezenközben megestveledvén, haza kezdenek a vendégek búcsúzni és az udvarra mikor állottak volna, búcsúpoharat ittak jókedvvel . . ." * Augusztus 30-án, pénteken prédikált másodszor Skaricza a pécsiek ekkor még közös templomában, (Amikor az 1628-ban pusztító pestis megtizedelte Pécs lakosságát, az unitáriusok veszik birtokukba az egész templomot; a megfogyatkozott katholikusoknak átengedvén azt a fakápolnát, mely a siklósi kapu közelében keletre, a palánkon belül, egy török templom és a tettyei víz'mellett emelkedett, s amely 1664-ben még állt, mert rajzát a már említett nürnbergi kiadványban megtalálhatjuk.) Beszéde elején kifejtette Skaricza, hogy bár három prédikációra tett ígéretet, de tegnap délután oly hosszan vitáztak, hogy aznap már nem jutott idő második beszéd megtartására, ezért ma folytatja a Krisztus istenségéről megkezdett bizonyítását. így a szentlélekről nem is fog szólani. A beszéd hosszú volt, dél is elmúlt, mire befejeződött. S most idézünk a Pécsi Disputa krónikájából: „Mikor azért Máté uram sok szó és kedve szerint való prédikálás után a bizonyságok számlálását elvégezte volna, nem tűrheté magát tovább a polgármester, hanem fölkelvén, a bibliát ragadá és Máté uramnak a prédikáló székbe föltolja, mondván: Ez az isten könyve! Innét bizonyíts! Hadd lássuk, ha megmutathadd a háromságot belőle! Ezt látván Rácsai János, ki pápista volt a pécsiek közt, gyorsan kiment és egy bibliát hozott be (kétségkívül a templom elrekesztett déli mellékhajójából, amelyet akkor még a katholikusok használtak), mit Máté uramnak fölemelvén, mondta: — Innét bizonyíts, Máté uram! Száz esztendős biblia ez! De Máté uram egyiket is nem akará megnyitni." Ezután Válaszuti állott fel s tette fel kérdéseit, amelyekre határozott és félreérthetetlen választ kért. Skaricza kénytelen így válaszolni: — Olyan litera szerént való parancsolatot én nem adhatok, hogy szinte az mutathatnék meg, hogy istent egy állatban (testben) és három személyben kellene tisztelni, de a bizonyságokból megérthetjük, hogy úgy kell tisztelni." Válaszuti világos okfejtéssel felépített újabb kérdésére is csak így. válaszol Skaricza: „Nincsen, ím' mondom! olyan nyilvánvaló parancsolat." E kijelentések után Válaszúti megállapítja a templomot megtöltő hallgatóság előtt, hogy Skaricza nem tudta állításait döntő bizonyítékokkal alátámasztani, miért is ők eddigi unitárius hitükben megerősödtek! (Annyira, hogy — miként Válaszuti krónikájának befejező soraiban örvendezve megállapítja, — a disputa után számosan léptek az unitárius egyház tagjai közé.) A pénteki prédikáció végeztével még a szószékből Skaricza elbúcsúzik a pécsiektől. Ezen a napon ismét Rácsai János deák, a jómódú kereskedő „szólítá Skariczát ebédre a tegnapi asztalnéppel." Az ebéd most is ,,kérdezkedésekkel és sok jó írásoknak forgatásaival ékesítettetek, mikben kivált Siklósi és Vásárhelyi jeleskedtek." Közben tréfák is voltak, „így az idő eltelvén, szép búcsúszóval, bocsánatokkal egymás kezét fogdosván, isten hirivel egymástól elváltak." Skaricza Máté pécsi tartózkodásának ötödik napjának reggelén (vagyis augusztus 31én, szombaton) útra készülvén, Rácsai János házánál összegyülekeztek a „város elei", hogy elbúcsúzzanak a jeles vendégtől. Míg a kocsi előállott, beszélgettek. Skariczát érthetően bántotta az unitáriusok győzelme s kissé indulatosan fordult Válaszutihoz : — „Csodálkozom rajtad, domine Györgyi mely fortélyos kérdéseket támasztál ez napokban . . ." Válaszuti: „Az-é a fortélyos kérdés, melyből az igaz tudomány kitetszik 1 ? Nem fortélyért kérdettem azt én, hanem az igazságnak tudakozásáért. Mert úgy nézzen kegyelmed reánk, hogy mi nem imiz-amazzal akarunk üdvözülni, hanem tiszta és egyenes tudomAnyból." Skaricza: „Azt tudtam én, hogy Dávid Ferencet és Basilius Istvánt követitek, a szerint, amint könyveik is kinyomtatva vannak. De azokat régen elhagytátok és ő tőlük igen meszsze vagytok." Válaszuti elismeri, hogy ők valóban túlhaladták Dávid Ferenc tanításait, s a további-
