Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1964) (Pécs, 1965)
Helytörténet - Reuter, C.: Földrajzinév-gyűjtések a Baranyában végzendő régészeti és településtörténeti kutatások szolgálatában
230 REUTER Viszont ezzel meg fog szűnni az az ellentmondás, ami eddig a régészeti leletek etnikai besorolásában jelentkezett, s azt eredményezte, hogy e (HampeZ-féle) besorolás volt a régészet legtámadhatóbb pontja, s eredményeit bizonyos kétkedéssel fogadták. A további megoldást abban látom, hogy a temetők feltárását követnie kell a települések feltárásának. Ez fogja adni nyitját feltehetően annak az eddig megválaszolatlan kérdésnek is, hogy hol és miben kereshetjük a magyarságon kívüli nemzetiségek — elsősorban a szlávság — régészeti leletanyagát. Példamutató, ha későbbi korra is Nyársapáti településének Bálint Alajos előzetes publikációjából 33 ismert feltárása. Munkaközösség dolgozott a több évre beosztott feltáráson, s egyik tagja Éri István megírta a falunak a történetét is. :y ' Igen helyesen a régi térképeket is hasznosították. 35 Itt hívom fel a figyelmet az előbb említett, javasolt komplex kutatási módszerre. Bálint Alajos műve 50. lapján írja: „Az eredeti templom, a maga kis hajójával és a szervesen hozzáépült alapzatú sekrestyével együtt az Árpád-korban már állott. Sajnos, állításainkat pénzleletek nem igazolják, viszont a templom környékén, annak alapfalaitól 50— 80 m távolságra igen sok Árpád-kori cseréptöredéket találtunk. Egy kutatóárokkal átvágtunk egy ugyancsak az Árpád-korból származó és ekkori cserépdarabokkal kevert szemétgödröt is...". A község régi neve Nyárasapáti, s ez a név, helyesen ennek -apáti tagja a földrajzinevek ismerője előtt elárulja, hogy a név az Árpád-kori helynevek -i végződésű csoportjába tartozik. Az ilyen típusú névadás korát kutatóink 36 a XI —XII. 33 Bálint Alajos, A középkori Nyársapát [!] lakóházai. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1960—1962. Szeged, 1962. 39—115. Nap. —i A Makó—mezőkopáncsi középkori temető síriéletei. Dolgozatok 1936. XII: 222—240. —' A kaszaperi középkori templom és temető Dolgozatok 1938. XIV: 139—184. —' A mezőfcovácsházi középkori település emlékei. Dolgozatok 1939. XV: 14#— Ш. 34 Éri István, Nyársapát [!] története. Bp., 1960. Rotaprint kiadás. 35 Jellemzőnek tartom, hogy milyen nagy jelentőségű volt a középkorban, és még a XVIII. századi térkép is jelzi a kőbányát és mészkő-lelőheilyet. Hasonló eredményre jutottam —i ugyancsak térkép nyomán — a középkori Zsembéc várának fellelésé^ ben (Janus Pannonius Múzeum' Évkönyve 1960. Pécs, 1961|, 2i67.).Azóta a régészeti feltárás is igazolta megállapításomat. 36 Kniezsa I., Keletmagyar'orisizág helynevei. A magyar történettudományi intézet évkönyve 1943. Bp., 1943. 125. CAMIbLO századra teszik, azzal, hogy e névtípus a pogánykorban még ismeretlen volt. Régiségét bizonyítja, hogy ilyen -i képzővel *Oláhi, *Besenyei stb. helynevek már nem alakultak, vagyis e népek beköltözésekor a névadásnak e módja már nem divatozott. — Nem helyes tehát amikor a dolgozat többször is Nyársapót(!) néven említi, az -i végződés elhagyásával, amikor ez döntően korhatározó. Hasonló településfeltárást kellene megyénkben is végezni számos helyen, mielőtt a nagyüzemi gazdálkodás gépi talaj művelése mindent megsemmisít. Milyen segítséget tud ezek után nyújtani a földrajzi nevek összegyűjtése, azok rendszerezése és feldolgozása a helynévtudomány? A településtörténet a hely- és helységnevekből, ha azoknak névadóit (a névadás törvényszerűségeiből) megállapította, következtetést tud levonni a lakosság névadáskori összetételére. Igen fontos azonban a terület földrajzi neveinek összességét figyelembe venni, mert sehol sem érvényes annyira az a szabály, hogy ,,egy adat nem adat", mint a helynévkutatásban. A névadás módja, szokása — mint kutatóink megállapították — az idő folyásával, ugyanazon nemzetnél, népnél is változik. Az okát kutatják, de még ma sem ismerik teljesen. Oka lehet ennek a nép életében bekövetkezett jelentős történeti esemény, amely a népet ősi foglalkozásának megváltoztatására kényszerítette. Például a honfoglaláskor még nagyobbrészt nomadizáló magyarság áttérve a teljes letelepedésre. 2—3 évszázadon belül elhagyja az ún. törökös helynévadást, amely a puszta alanyesetben álló személynevek felhasználását jelentette földrajzi nevekül. Számos példáját adja ennek megyénk is. Iván, Budmér, Kassa, Marok (< Márk), Pócsa, Villány, Vókány nemcsak élő személyeket jelentett, hanem egyúttal — mai napig, amikor a felsorolt személyekről jóformán már semmit sem tudunk — jelentik azokat a falukat, amelyek egykor birtokukat képezték. A helynévadásnak ez a módja anynyira élő és tudatos volt, hogy kitűnő példáját látjuk V. István ifjabb király Parabuch comes részére 1266-ban kiadott adománylevelében. Az oklevélben Gödös és Vonuz Csanád megyei birtokokat Parabuch comesnak adományozza azzal, hogy „nomina earundem terrarum mandamus penitus aboleri, et Parabuch nomine singulas ordinamus et statuimus apellari". 37 Az azután más kérdés, hogy az új név már nem honosodott meg. Ennek okát kereshetjük a birtoklás esetleges rövid idejé37 Jakubovich E.—Pais D., i. m. 119—122. lap.
